Ítélet vagy vádirat?

Ennél a vádpontnál sokkal több mérlegelésre volt szükség, a bíróság sokkal inkább mérlegeléssel tudta megállapítani. Mielőtt ismertetném a bíróság által megállapított tényállást, szeretnék emlékeztetni egy, az ókori római jogban kialakult, máig szem előtt tartandó  jogrendre, amely úgy hangzik, summum ius summa iniuria. Ez azt jelenti, hogy a jog szó szerinti, szigorú értelmezése, a betűjéhez való ragaszkodás a legnagyobb jogsértésekhez vezet. A bíróság álláspontja szerint jelen esetben erre a jogelvre igen komoly hangsúlyt kellett fektetni. Vélelmezhetően Boros Péter miniszterelnök úr is hasonlót érezhetett akkor, amikor többször is a judícium teljes hiányáról beszélt a vádirati tényállás kapcsán.

Mi az a tényállás, amit a bíróság megállapított? Az NBH az adott ügyben tett feljelentéshez többek között mellékelt egy olyan, titkos információgyűjtés során rögzített telefonbeszélgetést –  a továbbiakban az egyes számú rögzített telefonbeszélgetést – amelyet Tóth János folytatott 2008 augusztus 1. napján 18 óra 20 perckor dr. Csányi Sándorral, az OTP Bank Nyrt. vezérigazgatójával, valamint egy olyan telefonbeszélgetést, amelyet Tombor András 2008. augusztus 1-jén 14 óra 20 perckor folytatott Horváth Józseffel, ami a továbbiakban a kettes számú rögzített beszélgetés lesz.

Az 1. számú beszélgetés lényege szerint Tóth János beszámolt dr. Csányi Sándornak arról, hogy – idézem –  „Józsi – ez Horváth József – találkozott Tombor Andrissal – azaz Tombor Andrással – és kaptak tőle egy idézőjeles munkát”. Tombor András azt szeretné, „ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, ha keresnénk rá terhelőket, merthogy van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, és a Tombor azt mondta, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antal vagy nem  Antal.” Beszélgetőpartnerét dr. Csányi Sándor javítja ki: Almássy. Tóth János közölte továbbá, hogy Horváth József  jövő héten találkozni fog Almássy Kornéllal, mert  „ő adja meg konkrétan az információigényt, hogy mit szeretne tőlünk.” Tóth János elmondta azt, hogy majd megpróbálja Horváth Józsefet lebeszélni, kivéve, ha dr. Csányi Sándor ezt, idézet, „valamilyen indoknál fogva nem kéri”. Dr. Csányi Sándor válaszul annyit közölt, hogy, „majd átgondolja, beszéljenek még kedden délután”. Illetőleg úgy fogalmazott, hogy„ találkozni mindenképpen”. Erre Tóth János azt válaszolta, hogy „persze, mindenképpen elmegy, azt én is javasoltam neki. Csakhogy utána hogyan tovább? Kihátráljunk? Vagy hülyének tettessük magunkat, vagy valami falovat csináljunk? De ehhez tudnom kéne, hogy neked mi az álláspontod.” Végezetül dr. Csányi Sándor azzal zárta a beszélgetést, hogy „jó, beszélünk róla”.

 Az időben némileg korábbi, 2-es számú rögzített telefonbeszélgetés a beszélők közös tudomására alapozott közléseket tartalmazott. Horváth József Almássy Kornélra vonatkozóan közölte, az általa később törzsvásárlónak nevezett Tombor Andrással, hogy a jövő kedden teljesíteni fogják az Almássy Kornél lakásának átvizsgálásra vonatkozó megbízást, amelynek az ellenértékét Tombor András kívánta kifizetni. Tombor András további, ismeretlen tartalmú megbízásra is utalást tett. Az idézett tartós együttműködés szándékával fellépő Tombor András kérte, hogy Horváth József a megbízást egyrészt tartsa titokban, másrészt idézőjel „az eredményt mindig neki mondja meg először.” Továbbá megbeszélték azt is, hogy Almássy Kornélt meg kell védeni attól, hogy megzsarolhatóvá váljon, hogy „hogy ne fogják a farkát és tegyék be a satuba már a legelején.” Mindezeken túl a beszélgetésről kiderült, hogy a felek nem szerették volna, hogy Almássy Kornél azt higgye, hogy a maga erejéből jutott oda, ahol van, tekintettel arra, hogy idézet „mindenki meztelenül jön a világra, csak ezt mindig rosszkor szokták elfelejteni.”

Tóth János 2008-ban az általa Horváth Józseffel együtt vezetett UD Zrt. vezérigazgatója és 50 %-os tulajdonosa volt. Tombor András korábban a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója volt, 2008-ban üzletemberként dolgozott, Horváth József, Giró-Szász András, Almássy Kornél és dr. Csányi Sándor ismerőse. Almássy Kornél 2010. május 14-ig országgyűlés képviselő volt, 2008. szeptember 29. napjáig az MDF-frakció tagjaként. Dr. Dávid Ibolya és Herényi Károly 2010. május 14-ig országgyűlési képviselők voltak, Dávid Ibolya az MDF elnökeként Herényi Károly a párt frakcióvezetőjeként tevékenykedett.

2008. augusztus 5. napján, az MDF elnökségi ülésén Almássy Kornél nézeteltérésbe keveredett párttársaival, tekintettel arra, hogy dr. Boross Péter arra vonatkozó kérdésére, hogy kik állnak az állítólag általa a párt részére hozni tudott kettőmilliárd forint mögött, arra Almássy Kornél érdemben nem válaszolt.

2008. augusztusában Tombor András találkozót kezdeményezett Herényi Károllyal, illetőleg az MDF több más vezető politikusával, akikkel az MDF politikájáról és belső életéről értekezett. Almássy Kornél formálisan 2008 augusztus 8. napján jelentkezett, hogy indulni kíván az MDF elnöki székéért, de informálisan az ezt megelőző hónapokban is lehetett már tudni ebbéli szándékáról. A tisztújító elnökjelölő országos választmányi ülés kitűzött időpontja 2008. szeptember 13. napja volt. A választást megelőzően többek között dr. Dávid Ibolyát és Almássy Kornélt is jelölték, mint elő-elnökjelölteket. Tombor András és az akkor a Századvég Alapítványnál dolgozó Giró-Szász András 2008. második felében az MDF elnökjelölő választási kampányában Almássy Kornélnak tevőleges, különösen kampánystratégiai és kampánykommunikációs segítséget nyújtottak. Annak ténye, hogy segítették Almássy Kornél kampányát, sem az MDF vezetői, sem a sajtó nyilvánossága, sem a Századvég Alapítvány elnöke előtt nem volt ismert.

Somogyi Zoltán és cége 2003 óta politikai elemző feladatokat végzett az MDF, illetőleg az MDF elnöke, dr. Dávid Ibolya részére. Somogyi Zoltán ilyen feladatokkal kapcsolatos konzultáció folytatása céljából 2008. szeptember 11-én délután 4 és 6 óra közötti időpontban személyesen felkereste a lakásán dr. Dávid Ibolyát. Dávid Ibolya ekkor kérte Somogyi Zoltánt arra, segítsen lejátszani egy CD-lemezt, melyet ismeretlen személyek, ismeretlen körülmények között a postaládájába dobtak, és amely aznap került a birtokába. Somogyi Zoltán a CD-t a laptopjába helyezte és megállapította, hogy a hanghordozón kettő hangfájl szerepel. Somogyi Zoltán megnyitotta a 2. számú rögzített telefonbeszélgetést tartalmazó mp3 formátumú hangfájlt, és lejátszotta Dávid Ibolyának, amelynek eredményeként megállapították, hogy a felvétel értelmezhetetlen. Tartalmát akkor nem értették, a beszélő személyek akkor nem voltak azonosíthatók számukra, csak később. Somogyi Zoltán ezt követően megnyitotta és egymás után két-három alkalommal lejátszotta az 1. számú rögzített telefonbeszélgetés hanganyagát. Dávid Ibolya felismerte, hogy Csányi Sándor beszél a hangfelvételen. A másik beszélő személyt szintén csak később tudták beazonosítani.

Ezt követően Somogyi Zoltán távozott, majd körülbelül másfél óra múlva, este fél 7 -7 óra körül az irodájában ismét személyesen találkozott Dávid Ibolyával. Dávid Ibolya álláspontja ekkor az volt, hogy az ügy olyan súlyú, hogy azt személyének közlése nélkül nyilvánosság elé kell tárni, egyben hivatalos vizsgálat lefolytatása céljából a hatósághoz fordulni. Ennek érdekében arra kérte Somogyi Zoltánt, hogy az 1. számú rögzített telefonbeszélgetésről a laptopján készítsen kettő darab CD-re írt másolatot feljelentés céljából, illetve további egy darabot azért, hogy azt Csányi Sándornak bemutathassa. Dávid Ibolya kérésére Somogyi Zoltán az 1. számú telefonbeszélgetésről a laptopján öt-hat példányban olyan szó szerinti leiratot is készített, amelyekben a személyeknek csak a kezdőbetűit szerepeltette.

Ezt követően újra Dávid Ibolya lakására mentek, ahol az esti órákban a beszélgetést Herényi Károly jelenlétében, hármasban folytatták. Herényi Károly éppen egy Tombor Andrással folytatott megbeszélésről jött, ahol Tombor András átadott részére egy kézzel írt iratot, amely a tisztújítás utáni MDF új szerkezeti felépítését és tervezett személyi összetételét tartalmazta. Az iraton a pártpénztárnok, a Vének Tanácsa, valamint az elnöki kabinet összetétele volt – az „minderre kiterjedő vétójog” szerepelt. Almássy Kornél általános elnökhelyettesként került megnevezésre. Miután Herényi Károly is megérkezett, Dávid Ibolya neki is lejátszotta az 1. számú a hangfelvételt. Ekkor Dávid Ibolya és Herényi Károly megállapodtak abban, hogy másnap délelőtt Dávid Ibolya személyesen felkeresi Csányi Sándort, akivel megpróbálja tisztázni a helyzetet, illetőleg bemutatja, lejátssza neki az 1. számú telefonbeszélgetés hanganyagát, mivel korábban Dávid Ibolya Csányi Sándorral jó és bizalmi kapcsolatban állt.

Ennek érdekében Dávid Ibolya telefonon megkereste Csányi Sándort és találkozót egyeztettek. Dr. Csányi Sándor vidéki tartózkodását megszakítva, már másnap reggel fogadta Dávid Ibolyát. Mivel Herényi Károly közölte, hogy másnap reggel amúgy is van egy újabb megbeszélt találkozója Tombor Andrással, Dávid Ibolya és Herényi Károly abban is megállapodtak, hogy Herényi Károly elmegy a találkozóra és Tombor András tudomására hozza, hogy rendelkezésükre áll az 1. számú telefonbeszélgetés hanganyaga, egyben közli: további tárgyalásra, esetlegesen csak akkor van mód, ha Almássy Kornél visszalép az elnökjelöltségtől.

Másnap, 2008. szeptember 12-én Herényi Károly reggel 8 órakor a Gresham-palota Páva éttermében ismételten találkozott Tombor Andrással, aki viszont már ezt megelőzően, a kora reggeli órákban ugyanott találkozott Giró-Szász Andrással. A találkozón Herényi Károly leült Tombor András asztalához, és közölte vele, hogy van egy probléma. Ekkor átadta Tombor Andrásnak az 1. számú telefonbeszélgetés szó szerinti leiratát tartalmazó iratot, amellyel kapcsolatban azt, hogy az anonimizált volt-e, az eljárás során kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani. Valamint egy másik, egyoldalas iratot. Tombor András a szövegeket elolvasta, majd a bemutatott iratok tartalmától teljes egészében elhatárolta magát. A Herényi Károly által megemlített másik, politikai válasznak szánt irat kétséget kizárhatóan megállapítható módon csak annyit tartalmazott, hogy „Alapvetés: közösen, konzervatív politika építése.” Ezen túl rögzített négy „alapfeltételt” is. 1. Almássy Kornél lemond az MDF tagságáról, elhagyja a parlamentet. 2.  Dávid Ibolya határozza meg az elnökséget (Dávid Ibolya listája lesz) és a pénztárnokot. 3. Az elnöki kabinetben nincs beleszólás 4. 2010-ben közeledhetnek az álláspontok.

Tombor András a két iratot Herényi Károly kérése ellenére sem adta vissza, azokat magánál tartotta. Tombor András ezután haladéktalanul személyes találkozót kezdeményezett Almássy Kornéllal és az Almássy Kornél elnökjelöltését támogató stáb tagjaival, Giró-Szász Andrásal és Földvári Csabával.

A találkozóra 2008. szeptember 12-én reggel 9 órakor került sor, a budai vár Hilton szállójában található kávézóban. Ekkor Tombor András a jelenlévőknek beszámolt a Herényi Károllyal való találkozás részleteiről, illetve bemutatta a Herényi Károlytól elvett iratokat. A jelenlévők álláspontja az volt, hogy Almássy Kornélnak még aznap, az MDF hivatalos sajtótájékoztatóját megelőzően ki kell állnia a nyilvánosság elé, és el kell mondania, hogy megzsarolták.

A fenti eseményekkel párhuzamosan, 2008. szeptember 12-én, reggel 7 és 8 óra között Dávid Ibolya személyesen felkereste Csányi Sándort a Nádor utcai irodájában. Dávid Ibolya dr. Csányi Sándor elé tette az 1. sz. telefonbeszélgetés rögzített leiratát, amely formáját tekintve megegyezett a Herényi Károly által Tombor Andrásnak adott irat tartalmával. Továbbá elővett egy CD-lemezt, amellyel kapcsolatban azt közölte, azon telefonbeszélgetés hanganyaga található. Dávid Ibolya arra is tett utalást, hogy további hanganyag is van a birtokában. Csányi Sándor megerősítette, hogy tartalmát tekintve volt ilyen beszélgetés, majd felhívta telefonon a másik érintett személyt, Tóth Jánost. Tóth János és Csányi Sándor telefonbeszélgetését Dávid Ibolya kihangosítva hallgatta. Tóth József dr. Csányi Sándor kérdésére, miszerint gyűjtettek-e adatokat Dávid Ibolyáról, közölte, ilyen adatokról, ilyen tárgyban akta náluk nem keletkezett, Dávid Ibolyáról az utóbbi évben nem folytattak megfigyelést, rá vonatkozó adatot nem gyűjtöttek. Csak annyi történt, hogy Horváth József találkozott Almássy Kornéllal, aki azt kérte, hogy a lakását és az irodáját technikai eszközökkel vizsgálják át. Dávid Ibolya mindezt nehezen hitte el, számára Csányi Sándor szavahihetősége is kétségessé vált. Ezt követően, pontosan meg nem állapítható tartalommal beszéltek arról, hogy Csányi Sándor bírja rá Almássy Kornélt, lépjen vissza és „húzzon el a közéletből.” Dávid Ibolya kétséget kizárható módon nem cáfolható állítása szerint arról volt szó, hogy vagy Almássy Kornél áll ki a nyilvánosság elé, vagy az MDF egyik vezetője. Dr Csányi Sándor közölte, legfeljebb azt tudja tenni, hogy az üzenetet átadja Almássy Kornélnak, AK válaszát pedig továbbítja. Csányi Sándor ezt követően, 10 óra körül felhívta Almássy Kornélt, és beszámolt a Dávid Ibolyával folyatott beszélgetés részleteiről. Közölte, Dávid Ibolya arra kéri, lépjen vissza az elnökjelöltségtől, és egyben javasolta, ne tegyen eleget a kérésnek. Almássy Kornél kijelentette, a Dávid Ibolya által bemutatott, rögzített telefonbeszélgetésben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, törvénybe ütköző magatartást nem tanúsított. Csányi Sándor ezt követően felhívta telefonon Dávid Ibolyát, és elmondta, Almássy Kornél nem hajlandó a kérését teljesíteni.

Almássy Kornél úgy döntött, hogy dr. Dávid Ibolya tervezett sajtótájékoztatóját megelőzően áll a nyilvánosság elé. Ennek megfelelően 2008. szeptember 12-én 12 óra és 12 óra 30 perc között sajtótájékoztatót tartott, ahol közölte, közvetítő útján megzsarolták. Arra akarták rávenni, hogy lépjen vissza az elnökjelöltségtől, illetve mondjon le a parlamenti mandátumáról, ellenkező esetben terhelő adatokat hoznak róla nyilvánosságra, és belekeverik a „most gyűrűző titkosszolgálati botrányba.” Kijelentette, semmiről nem tehet, amivel vádolták.

2008. szeptember 12-én 13 órakor Dávid Ibolya többek között Herényi Károly társaságában megtartotta sajtótájékoztatóját, ahol az 1. sz telefonbeszélgetést le is játszotta, tehát bemutatta a sajtó képviselőinek, a neveket eltorzítva. Továbbá bemutatott egy cd lemezt, amelyen állítása szerint a kérdéses beszélgetés felvétele volt. Dávid Ibolya az üggyel kapcsolatban név szerint megemlítette a fél órával korábban már nyilatkozó Almássy Kornélt, és utalt arra, hogy bűncselekmény gyanúja is felmerülhet, ezért feljelentést kíván tenni. Elmondta, olyan személyek is részt vettek az ügyben, akik az elmúlt időszakban különböző ajánlatokat tettek arra nézve, hogy „ha a kötőtűt a hátába szúrják, mások előnyöket fognak élvezni.” Utalt arra is, hogy véleménye szerint „szomorú, hogy ma Magyarországon ilyen és ezt követő néhány hanganyag megszülethet.”

Dr. Dávid Ibolya sajtótájékoztatóját követően, ismerve mindazt, ami ott elhangzott, Almássy Kornél újabb sajtónyilatkozatot tett, amelyben ismételten hangoztatta, hogy nem áll szándékában lemondani.

2008. szeptember 12-n Dávid Ibolya a nyomozást megkezdését szorgalmazó, a kifogásolt magatartást jogilag nem minősítő beadványt nyújtott be a legfőbb ügyészhez, amelyhez az 1. sz. telefonbeszélgetés rögzített hanganyagát mellékelte. A 2. sz. telefonbeszélgetést rögzítő hanganyag a birtokában maradt, arra a feljelentésben akként utalt, hogy részinformációkkal rendelkezik, hogy a hanganyagban foglalt munka megindult, és a hangfelvételen említett találkozó létrejött, a cég „Józsinak nevezett másik tagja” találkozott Almássy Kornéllal, hogy ő adja meg az instrukciókat a munka elvégzésére.

A feljelentést a Fővárosi Főügyészség Kiemelt és Gazdasági Ügyek Osztálya ilyen és ilyen számon 2008. szeptember 18-án kelt határozatában bűncselekmény hiányában elutasította. Dr. Dávid Ibolya meghatalmazott jogi képviselője a határozat ellen panasszal élt, amelyet a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya utasított el 2008. szeptember 25-én.

2008. szeptember 12-én 17 óra 30 perckor az 1. sz. telefonbeszélgetés konkrét neveket és adatokat tartalmazó, teljes hanganyaga a jelen ügy vádlottjaitól függetlenül megjelent, hozzáférhetővé vált és letölthetővé vált a hvg.hu internetes hírportálról.

2008. szeptember 12-én 12 és 13 óra között az Országház épületében az MDF elnöksége rendkívüli ülésére került sor, ahol a jelenlévő elnökségi és frakciótagoknak Dávid Ibolya egy laptopról lejátszotta az egész rögzített telefonbeszélgetés hangfelvételét, illetve kézbe adta a beszélgetés személyneveket nem tartalmazó, anonimizált változatát. Dávid Ibolya a hangfelvétel hitelességének igazolása céljából külön közölte, hogy aznap az egyik érintett felet, Csányi Sándort is személyesen is felkereste, aki kérésére megerősítette, hogy a beszélgetés valóban megtörtént, és ő beszélt a felvételen. A hangfelvétel alapján a másik beszélő személy neve is azonosítható.

2008. szeptember 12-én Somogyi Zoltán és Giró-Szász András is részt vettek az MTV1 Az este című elő műsorában. Ezt követően SZ hazament, Giró-Szász András pedig Tombor Andrással találkozott a Déryné kávézóban. Itt Tombor András közölte Giró-Szász Andrásal, hogy Almássy Kornél úgy döntött, mégis visszalép. Giró-Szász András éjjel fél 12 óra körül személyesen felkereste Somogyi Zoltánt, sétáltak az utcán, majd Giró-Szász András kérésének eleget téve, Somogy Zoltán megpróbálta telefonon elérni dr. Dávid Ibolyát. Mivel ez a késői órában nem sikerült, megbeszélték a másnap reggeli találkozót.

2008. szeptember 13-án, korán reggel, fél 7 körül Giró-Szász András egy Gellért-hegyi kollégiumban találkozott Almássy Kornéllal, Huber Szebasztiannal, Lasztovicza Gáborral és Tombor Andrással. 8 óra körül viszont már Somogyi Zoltán irodájában volt, dr. Dávid Ibolya társaságában. Itt telefonos egyeztetés segítségével megállapodtak abban, hogy Almássy Kornélnak az MDF soron következő országos választási gyűlésén ki kell állnia, és az MDF egységének megtartása érdekében nyilatkoznia kell arról, hogy dr. Dávid Ibolyát támogatja, kiáll Dávid Ibolya mellett és visszalép az elő-elnökjelöltségtől, továbbá, meghatározott számú, Almássy Kornélt támogató országos választmányi tagnak is le kell mondania tagságáról. A feltételekről folyamatosan egyeztetett Giró-Szász András telefonon Almássy Kornéllal és Tombor Andrással. A megállapodásuknak megfelelően Almássy Kornél és még pár, őt támogató küldött 2008. szeptember 13-án az MDF elnökjelölő, országos választmányi ülésén, miután Almássy Kornél kérésére négyszemközt pár percet beszélt Dávid Ibolyával, a küldöttekkel közölte, hogy az MDF érdeke azt kívánja, hogy Dávid Ibolya legyen a párt elnöke és ennek megfelelően bejelentette az elnökjelöltségtől való visszalépését. Majd ő maga és támogatói is a sajtó képviselőit elkerülve az épület hátsó kijáratánál távoztak. Almássy Kornél később sem az MDF-ből nem lépett ki, sem az országgyűlési tisztségéről nem mondott le.

2008. szeptember 25-én, azaz 12 nappal visszalépést és 7 nappal Dávid Ibolya bejelentésének elutasítását követően, Almássy Kornél, az MDF alelnökeként  kiadott egy olyan tartalmú sajtónyilatkozatot, amelyben ismételten azt állította, hogy visszalépésére más egyéb okok mellett azért került sor, mert az MDF vezető politikusai megzsarolták. Almássy Kornél 2008. június 25-én a Nap Tv reggeli műsorában úgy nyilatkozott, hogy egyrészt nem az 1. számú  rögzített hangfelvétel miatt mondott le, másrészt nem mondták neki, hogy lenne más hangfelvétel.

Dr. Dávid Ibolya azzal a magatartásával, hogy a sajtótájékoztatója során nyilvánosságra hozta az 1. számú rögzített beszélgetés személyes adatokat nem tartalmazó leiratát, nem követett el semmilyen bűncselekményt. Azzal, hogy a közéleti szereplőnek minősülő Almássy Kornél személyére és további hangfelvétel létezésére a sajtó nyilvánossága előtt egy olyan helyzetben, amikor egy általa vezetett országgyűlési párt demokratikus működése látszott veszélyben forogni, közvetlen utalást is tett, szintén nem követett el semmilyen bűncselekményt. Dr. Dávid Ibolyának az a magatartása, hogy a dr. Csányi Sándor és Tóth János közötti telefonbeszélgetés leiratát megmutatta dr. Csányi Sándornak, nem tartozott as személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény hatálya alá, az magánközlésnek minősül, de egyebekben sem veszélyes a társadalomra. Az a magatartása pedig, hogy ezt a beszélgetést lejátszotta az MDF elnökségi és frakciói tagjainak, nélkülözte a legcsekélyebb társadalomra veszélyességet is. Herényi Károly azzal a magatartásával, Tombor Andrásnak átadott egy olyan leiratot, amelyen személyes adatok bizonyíthatóan nem szerepeltek, szintén nem követett el semmilyen bűncselekményt. Almássy Kornél, Dávid Ibolya, Herényi Károly semmilyen jogszerűtlen fenyegetéssel, sem közvetlenül, sem közvetett módon nem kényszerítette arra, hogy bármit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Nevezett elnökjelölt  jelöltségtől történő visszalépésének valós okát az eljárás során nem lehetett minden kétséget kizáró módon megállapítani. Ez a bíróság által megállapított tényállás.

Nyilván, aki követte részleteiben az eseményeket, láthatja, hogy pontosított, javított tényállást igyekezett a bíróság megállapítani, azzal együtt amit már említettem, hogy kötve volt nyilvánvalóan a vádhoz. Ebben a vádpontban a bíróság  a tényállást jelentős részben mérlegeléssel állapította meg. Ennek során megállapította, hogy a vádlottak vallomásai önmagukkal és egymással is összhangban álltak, semmiféle  következetlenség nem volt tapasztalható. Az ügyészség szerint egyetlen következetlenség volt Dávid Ibolya vallomásában, az pedig az, hogy hányadikán találkozott ezzel a bizonyos cd-vel.  Való igaz, hogy a szeptember 12-i sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre  válaszolva úgy nyilatkozott, hogy kettő nappal ezelőtt, de vallomásaiban már egyértelműen 11-ét jelölte meg. Nyilván gondolhatott arra is, hogy az észlelés napját megelőző napon dobták be hozzá, ennek az apró pontatlanságnak semmilyen  jelentősége nem volt az elbírálás során. Szemben a vádlottak vallomásaival, a tanúk egy jelentős része a bíróság szerint elfogult volt és szavahihetetlen. A bíróság mindenben egyetértett a Kúria azon jogerős megállapításával, miszerint a rendelkezésre álló beszélgetésekben elhangzottakkal érintett tanúk – idézet a Kúria ítéletéből – „a hangfelvétel ténybeli valótlanságának megállapítására autentikus tanúknak nem tekinthetők. Egyrészt, mert a nem kétségesen jogellenes, de legalábbis súlyosan erkölcstelen politikai cselekedet elismerése, részükről életszerűen nem várható, másrészt senki sem köteles önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolni.” Ebből következően sem dr. Csányi Sándor, sem Tombor András, sem Almássy Kornél, sem Tóth János, sem Horváth József nem voltak olyan tanúk, akik aggálytalanul tanúvallomást tehettek volna. Hozzáteszem: sőt. Bebizonyosodott az is, hogy Almássy Kornélnak és támogatóinak elsősorban Huber Szebasztiannak reális helyzetértékelése is oly mértékben  kérdőjeleződött meg, ugye, lásd például titkosszolgálati emberek „Boross Péter miniszerelnök úrtól feszes vigyázzállásban állnak az MDF elnökségi ülésén, meg hogy jönnek a hírek, hogy mindenki dobja a telefonját a Dunába.” Ez olyan irreális helyzetértékelésre utal, amely alapján a bíróság arra tudott következtetni, hogy az ő vallomásaikra tényállást alapítani nem lehet.

Ebben az eljárásban a  tanúk közül az, aki lényegi elemekről tudott és mindenkiről egyenlő távolságban volt, az egy ember, dr. Boross Péter volt, akinek, ahogy ügyvéd úr fogalmazott, nem szó szerint idézem, de a lényege az, hogy nem szívbéli jó barátja Dávid Ibolya. Meg aki a nyilvánosságot ismeri, az tudja, hogy sok politikai kérdésben ők nem értettek egyet, ettől függetlenül tényszerűen elfogultságtól mentesen tudott itt a bíróságon nyilatkozni. Ő volt  az, aki lehet, hogy nem elsőként ismerte föl, de szerepéből adódóan elsőként mondhatta ki a judícium teljes hiányára való hivatkozást.

De továbbmegyek: Giró-Szász András érintettségével kapcsolatban tényként lehetett megállapítani, hogy mondjuk így, titkos tanácsadója volt Almássy Kornélnak. Emlékeztetnék Stumpf István vallomására: „ezek a fiatalok ezt titkolták előlem, amit meg is értek, mert elleneztem volna az ilyen irányú működésüket.” Mindezek alapján a bíróság őt sem, Giró-Szászot sem tekintette teljesen elfogulatlan, transzparens tanúnak ebben az ügyben. Stumpf István volt akkoriban Giró-Szász úr főnöke, mint a Századvég Alapítvány vezetője.

Nézzük, mik azok a csomópontok, amelyekben az ügyészség szerint megvalósult a bűncselekmény. 1. Dávid Ibolya megismeri a két hangfelvételt, teljesen természetes, hogy komolyan veszi – idézet tőle, a bíróság osztja a véleményét – „pont én ne vettem volna komolyan?” Ki ne vegye komolyan, ha az MDF belügyeibe való nyilvánvalóan jogellenesen beavatkozási kísérletről hall egy hangfelvételt, egy olyat, amiben az egyik beszélgető fél az Magyarország egyik legmeghatározóbb pénzintézetének  és sok más egyéb szervezetnek a vezetője, befolyásos ember. Honnan kellett volna tudnia, arról az utólagos interpretációról, miszerint itt csak Tóth János pletykálkodott és túlzott Csányi Sándorral. És ami itt még fontos, az a bizonyos kettes számú felvétel a fiókba került, miért? Azért mert Dávid Ibolya absztrahálta a problémát. Egyrészt mert ebben a kettes számú felvételben az MDF neve el sem hangzott, másrészt mert Almássy Kornélra súlyosan sértő megállapításokat is tartalmazott. Úgy beszéltek róla, mint egy bábról. Dávid Ibolya egyrészt politikai érdektelenségből, másrészt emberi tapintatból ezzel a  felvétellel nem kezdett semmit, de azt nem is titkolta el. Herényi Károly, miután jött egy olyan ajánlat, hogy Almássy Kornél már nem is elnök, Dávid Ibolya maradhat, mondjuk úgy, szakrális vezetőként az MDF élén, minden más pozíció idézet a miénk, elment ezzel a  leirattal, meg a  silabusszal Tombor Andráshoz. Ugye, ha Tombor Andrásnak úgy diktálták volna ezt a papírt, ahogyan azt Almássy Kornél tudta, akkor a mi helyett a magyar nyelv szabályai szerint a ti-nek kellett volna szerepelnie, már csak ebből is látszik, hogy a tanúk azon körének vallomásait csak erős fenntartásokkal tudta a bíróság elfogadni. Zárójelben jegyzem meg: én kidolgoztam, azt hiszem, 30 oldalban az Almássy Kornél és az ő támogatóinak vallomásainak külső és belső ellentmondásait ebben az eljárásban. Az ítéletben erről bőven, bőven lesz még szó. Ezzel a bizonyos silabusszal, meg papírlappal a bíróság  nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy ez egy anonimizált szöveg volt, illetőleg ez a bizonyos vonal alatti rész szerepelt -e ezen a  silabuszon. Ugye, miért nem? A szakértő megmondta, hogy ezzel egy időben került a papírra, ez egy dolog, de hogy az a papír mikor készült el, az egy másik kérdés, erre vonatkozóan nem tudtunk meg semmit. Elvileg el lehetne fogadni Tombor András e tárgyban tett vallomását, de azt a bíróság, a már említett okok miatt nem fogadta el, tekintettel arra, hogy Tombor András nem volt sem következetes, sem érdektelen, következésképpen nem volt szavahihető, tehát a vallomására az ítéleti tényállást alapítani nem lehetett. Ő volt az, akinek a vallomása számos külső és belső ellentmondást is tartalmazott, szemben mondjuk Somogyi Zoltán következetes vallomásával. Ha kétség van, mindig a terhelt javára kell döntenie a bíróságnak. Mindebből az következik, hogy kétséget kizáró módon Herényi Károly nem kezelt semmilyen adatot.

2. csomópont: Dávid Ibolya elment Csányi Sándorhoz, megmutatta ott neki a saját beszélgetésének a leiratát, ez pedig egyetértve Jóri András véleményével, magánfelhasználásnak minősül, azaz nem tartozott az adatvédelmi törvény hatálya alá. Mi ez a magánfelhasználás? Szó szerinti idézet az akkori adatvédelmi törvényből: „nem kell alkalmazni e törvény rendelkezéseit a természetes személyeknek a kizárólag saját személyes céljaikat szolgálaló adatkezeléseire.” Másodlagos megjegyzés: ez, hogy megmutatta Csányi Sándornak ezt az 1. számú leiratot, nem veszélyes a társadalomra, mert ez egy pozitív közösségi cél érdekében történt, semmiféle veszélyt nem jelent Magyarország számára vagy a társadalom számára.

3. csomópont: következő lépés a hanganyagnak az MDF vezetői és képviselői előtti lejátszása. Ezzel kapcsolatban is idéznék a Kúria jogerős ítéletéből: „Dávid Ibolyának nyilván nem róható a terhére, hogy a párton belül néhány személlyel a tudomására jutott tényeket közölte és annak megfelelően eljárt.” A bíróság is így gondolja. Az a társadalmi igény, amit Dávid Ibolya ezzel a cselekedetével kielégített, sokkal magasabb rendű az adatvédelmi igénynél. Dávid Ibolya ezen cselekménye semmilyen veszélyt nem jelentett a magyar társadalom számára, az alkotmányosan indokolt volt. Idézet az akkor hatályban lévő alkotmányból: „A magyar köztársaságban a pártok az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akarat kinyilvánításában.” Magyarul a pártok működése védett jogi érdek, amelynek szabadon tevékenykedése egy olyan, a  jogalkotó által elsődleges prioritással kezelt cél, amelyet Dávid Ibolya magatartása inkább elősegített, mintsem veszélyeztetett.

4. csomópont: nézzük az egész tényálláson keresztülhúzódó kényszerítést. Az ügyészség itt a bíróság felhívására megjelölte, hogy mire gondol, ennek ellenére búvópatakként ment végig a tényálláson a kényszerítés, s a végén csúcsosodott ki.  Ennek az volt a lényege, hogy Almássy Kornél külső fenyegetés hatására cselekedett úgy, ahogy. Kérdés, hogy titkolta-e Dávid Ibolya ezt a bizonyos kettes számú felvételt. A válasz az, hogy nem titkolta, pedig ha valamivel, ezzel valóban lehetett volna kényszeríteni. Egyrészt utalt erre a kettes számú felvételre a legfőbb ügyésznek küldött levelében is, másrészt a sajtótájékoztatóján is. Aki figyelmesen elolvassa, látja. Márpedig tudjuk, hogy Almássy Kornél és az ő szakmai stábja rendkívül figyelmesen hallgatták ezt, igaz Huber Szebasztian telefonján a Szabadság téren, de hallgatták. Almássy Kornél, ugye, hallgatta a Szabadság téren, és ennek tudatában adta az újabb, kettő órás sajtótájékoztatóját, amelyben még mindig nem akart lemondani. Jelzem, úgy, hogy tudta, hogy van egy második felvétel, hogy több felvétel van. Ugye, délután kettőkor másodszor nem akart lemondani, aztán este már akart. Annyira, hogy éjjel Tombor András Giró-Szászot segítségül hívva, Somogyi Zoltánon keresztül fel akarta venni a kapcsolatot Dávid Ibolyával. Éjjel.

Mi történt ezen a délutánon? Almássy Kornél az eljárás során ezt nem tudta megmagyarázni. Hát, ugye, számtalan érv hangzott itt el. Csak példálózóan: felesége elleni APEH-vizsgálat, mint itt kiderült, most nem emlékszem pontosan , tíz vagy talán húszezer forintos  bírságról jött egy ajánlott levél. Hát szóval, igen, ez kellemetlen, de ennél azért nagyobb kellemetlenségeket is nagyjából el lehet viselni. Aztán volt még indokként az, hogy az édesapja cége ellen is vizsgálatot indítanak. Meg, hogy hónapokkal korábban a gyermekét az óvoda előtt, a feleségével gyanús személyek szólították le. És hát volt a non plus ultra ez a bizonyos Balla-ügy, hogy az MDF egyik Somogy megyei prominensét hát elrabolták nemzetbiztonsági személyeknek látszó valakik, és fogva tartják és az édesanyja sem tudja, hogy hol van. A bíróság beszerezte ezt a Balla-ügyet és hát kiderült, mondhatjuk, hogy tragikomikus ez az állítás. Kinél hol a hangsúly, a tragédián vagy a komédián. A lényeg, hogy nem tűnt el, egy túlbuzgó, önmaga szerepét fontosabbnak állítani szándékozó személy kérésére önként elment egy általa régebb óta ismert helyre, az édesanyja segített neki összecsomagolni, szóval így tűnt el és innen jöttek a hírek, hogy olyan borzasztó dolog történt, emberrablás és a többi, ami miatt dobja mindenki a Dunába a telefonját. Elindult egy olyan láncolata az eseményeknek,  amely egy olyan irreális helyzetértékeléshez vezetett, amely okszerűen vezetett oda, hogy a bíróság ezen tanú vallomására tényállást alapítani nem tud.

A kettes számú felvételről meg kiderült, hogy mindenki csak pletykákat tudott, vagy senki nem hallgatta végig ezt a bizonyos egy órás Dávid Ibolya-féle sajtótájékoztatót, vagy elkerülte a figyelmét, de itt a bíróságon a számos kihallgatott tanú  közül egy sem volt olyan, aki azt mondta, hogy én tudom, hogy van kettes számú felvétel vagy hogy egyáltalán van több felvétel. Mindenki csak pletykákat tudott arról, hogy másnap további felvételek is lejátszásra fognak kerülni. Ezek után, hogy van ez a halmaz, hogy mi vezetett a lemondásra, másnap Almássy Kornél és az őt támogató néhány ember lemond és a jelöltségről és a hátsó ajtón át, ahogy Dávid Ibolya mondta, a  művészbejárón, távoztak. Az a kérdés, hogy ehhez a  távozáshoz köze volt-e Dávid Ibolyának és/vagy Herényi Károlynak? Annyiban igen, hogy a sajtó előtt teljesen indokoltan és törvényesen kirobbantották ezt az ügyet. De ettől Almássy Kornél nem hátrált még meg. Az, hogy a nyilvánosság előtt adjon magyarázatot, egy politikus esetében még nem jelenthet komoly hátrány kilátásba helyezését. Erről szól a demokrácia és a közéleti szereplés lényege. A többlet tényállási elemek között megint csak nem lehet ott a 2. számú hangfelvétel, tekintettel arra, hogy annak létezése egyrészt nem volt titok, másrészt Dávid Ibolya nem akart azzal semmit sem kezdeni. Almássy Kornél összes felhozott érve mögött reálisan nem lehetett Dávid Ibolyát sejteni. Almássy Kornél annak ellenére, hogy országgyűlési képviselő volt, nem fordult a hatóságokhoz, itt valami olyasmit nyilatkozott, hogy nem nagyon bízott az akkoriban  a magyar államban, abban a magyar államban, amelynek ő országgyűlési képviselője volt, tehát nem fordult a hatóságokhoz, hanem csak jóval később bement  az ügyvédhez és azt követően az ügyészséghez.

Így lehet ezt az oksági láncolatot felfűzni és erre mondja a vádhatóság azt, hogy minden kétséget kizáró módon Dávid Ibolya és Herényi Károly magatartása vezetett oda, mint külső kényszer, amit komoly hátrány kilátásba helyezése ahhoz, hogy Almássy Kornél visszalépjen. Tény az is, hogy az események láncolatában a fordulópontot ez a bizonyos – egyébként humoros – kötőtű kifejezés használata jelentette. Ettől a kötőtű kifejezéstől sem Almássy Kornél, állítólagos sértett sem ijedt meg. Nem ő ijedt meg, hanem Giró-Szász András ijedt meg. Az a Giró-Szász András, aki Tombor András kérésére döntött úgy, hogy visszaléptetik Almássy Kornélt. Annak a Tombor Andrásnak a kérésére, aki az UD Zrt. törzsvásárlója volt, sőt neve szóba került egy ügyvédi iroda betechnikázásakor is akként, hogy ő vigye be a technikát, mármint Tombor András.

Emlékeztetnék arra, hogy minderre egy magáncég kérte volna fel, egy olyan magáncég amely többek között azt is jelentette Csányi Sándornak, hogy a MOL vezérigazgatója, Hernádi Zsolt lekérte a saját feleségének a híváslistáját is. A szálak nagyjából így függtek össze. Mindezek alapján kétséget kizáró módon meg lehetett állapítani, hogy Almássy Kornélt Dávid Ibolya részéről semmilyen olyan fenyegetés nem érte, amely okozati összefüggést mutatna azzal, hogy hogyan járt el. Almássy Kornél esetében ha volt is bármilyen külső fenyegetés, döntései mögött az bizonyíthatóan nem Dávid Ibolyától ered. Ugye, Almássy Kornél nem mondok le, nem mondok le, nem mondok le, minden tény ismeretében nem mondok le, majd nem történt semmi és megváltozott a véleménye, és akkor lemondok. Aztán 12 nap múlva újra nem mondok le. Körülbelül ez volt ahogy a nyilvánosság felé kommunikált. Ebben ha volt is logika – bizonyosan volt – nem köthető össze Dávid Ibolyáékkal az egészen bizonyos.

Végezetül utalna a bíróság is kettő strasbourgi ítéletre. Ugye, annak tudatában teszi azt a bíróság, hogy a strasbourgi Európai Jogok Emberi Bírósága határozatán önmagában nem alapulhat egy ítélet sem, tekintettel arra, hogy a strasbourgi bíróságnak nem feladata a hazai joghatóságok helyébe lépni. Ugyanakkor nem árt figyelemmel lenni a tagállamok kártérítési felelősségére sem, magyarul hogy lehet szembemenni Strasbourggal, megteheti ezt a tagállam csak előbb-utóbb, ha Strasbourg úgy ítéli meg, hogy ez az ő jogi normáinak nem felel meg, akkor kártérítésre kötelezi a magyar államot. A bíróságnak, mint költségvetésből gazdálkodó szervnek ha más nem ilyen tárgyú megfontolásokból sem illik szembemenni a strasbourgi bírósággal.

De természetesen ennél jóval többről is van szó, Magyarország egy európai jogállam, természetes, hogy figyelemmel van az európai okfejtés egészére is. Ez a két ítélet a következő: A Radio Twist v. Szlovákia, a másik a Dupuis v. Franciaország című ítéletek. Ugye, a RadioTwist v. Szlovákia ügy előzménye az, hogy a szlovák rádió lejátszotta két magas rangú politikus titokban felvett, egy biztosítótársaság privatizációja körüli hatalmi harcokra rávilágító telefonbeszélgetését. A bíróságok jogerősen elmarasztalták a rádiót. A strasbourgi bíróság azonban elékeztetett arra, hogy a politikai vonatkozású beszédek vagy a közérdeket érintő témákkal kapcsolatos viták korlátozása az emberi jogok európai egyezményében kevés lehetőség adott. Az elfogadható kritika határai szélesebben húzhatók meg a nyilvános közszereplést vállaló személyek esetében, mint magánszemélyek esetében. A magánembertől eltérően egy nyilvános közszereplő elkerülhetetlenül és tudva vállalta, hogy kiteszi magát annak, hogy szavait és tetteit a szélesebb közvélemény aprólékos vizsgálatnak vesse alá, és éppen ennek következtében nagyobb tűréshatárral kell rendelkeznie. A bíróság azt az érvelést sem tudta elfogadni, hogy a telefonbeszélgetéseknek személyes jellege volt, így nem kerülhettek volna adásba. A jelen ügyben is szóban forgó beszélgetések egy politikai párt, az MDF belső életével voltak kapcsolatosak, így fogalmilag a közérdek részét képező ügyeknek minősültek. Ebből viszont az is következik, hogy a közérdek megtámadása esetén a modern európai jog a megtámadottat védi, pontosan a véleménynyilvánítási szabadság primátusának elismerésével. A Dupuis és mások v. Franciaország ügy lényege szerint Franciaországban megjelent egy könyv Az elnök fülei címmel, amelyben szolgálati titkokat képező, közéleti szereplők lehallgatásával kapcsolatos névsor is olvasható volt.  A Strasbourgi Bíróság az esetben is kimondta, hogy „különös gonddal kell eljárni azokban az esetekben, amikor az újságírókat olyan bizalmas információk nyilvánosságra hozataláért ítélnek el, amelyek egy jelentős társadalmi vitához járulnak hozzá.” Az ilyen retorziók súlyosan veszélyeztetik a sajtónak a demokráciában betöltött házőrző kutya szerepét. Összességében az európai joggyakorlat fenntartotta a politikai beszédnek járó kiemelt védelmet. A köz érdeklődésére számot tartó kérdésekben a sajtónak a tájékoztatás a legfontosabb feladata az újságírói szabadság kiterjed a túlzó, esetleg provokatív megállapítások közlésére is.

Egy szó, mint száz jelen esetben, bár, ugye, Dávid Ibolya nem a sajtó szereplője, csak ez az ügy arra kíván rámutatni, hogy a demokráciában betöltött transzparencianövelő tevékenység sehogyan sem egyeztethető össze azzal, hogy ez egy társadalmilag veszélyes cselekedet. Mindezek alapján a bíróság Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt a személyes adattal való visszaélés vádja alól bizonyítottság hiányában, ezen túl Dávid Ibolyát a kényszerítés vádja alól bűncselekmény elkövetésének hiányában mentette fel. Ez a bírósági ítélet rövid szóbeli indoklása, nyilván erről lényegesen hosszabban lehetne beszélni, mint ahogy az a perbeszédekben meg is történt, de én nem óhajtok visszaélni senkinek a türelmével. Igyekezett a bíróság csak a szubsztanciáját adni a döntésnek és a lényegi elemekre rámutatni.

Három jognyilatkozat közül választhatnak: tudomásul lehet venni ezt az ítéletet, meg lehet fellebbezni ezt az ítéletet, vagy lehet kérni három nap gondolkodási időt. Először az ügyész úr fog nyilatkozni, aztán önök. Legyenek szívesen egy bólintással jelezni, hogy megértették az ítéletet és annak jogi indokolását. ezt jegyzőkönyvezhetjük, hogy megértették ezt.

Ügyész: Tisztelt bíró úr, fellebbezést kívánok bejelenteni dr. Szilvásy György elsőrendű vádlott terhére, részben megalapozatlanság miatt, részben a vádlott felmentése miatt, a megalapozatlanság kiküszöbölése végett, illetve a vádlott bűnösségének  megállapításai és a büntetés kiszabása végett. Fellebbezést kívánok bejelenteni Tóth Károly másodrendű vádlott terhére, részben megalapozatlanság miatt, részben a vádlott felmentése miatt, a megalapozatlanság kiküszöbölése végett, illetve a vádlott bűnösségének megállapításai és a büntetés kiszabása végett. Ugyancsak fellebbezést kívánok bejelenteni dr. Dávid Ibolya harmadrendű vádlott terhére részben megalapozatlanság miatt, részben a vádlott felmentése miatt, a megalapozatlanság kiküszöbölése végett, illetve a vádlott bűnösségének megállapítása és a büntetés kiszabása végett. Végül ugyancsak fellebbezést kívánok bejelenteni a negyedrendű Herényi Károly vádlott terhére, részben megalapozatlanság miatt, részben a vádlott felmentése miatt,  a megalapozatlanság kiküszöbölése végett, valamint  a vádlott bűnösségének megállapítása és a büntetés kiszabása végett.

Szilvásy Úr: Tisztelt Bíróság, tudomásul veszem a kihirdetett ítéletet.

Tóth Úr: tisztelt bíróság, tudomásul veszem.

Dávid Ibolya: tisztelt bíróság, az ítéletet tudomásul veszem.

Ügyvéd úr: az ítéletet tudomásul veszem.

Herényi Úr: Tisztelt bíróság, az ítéletet tudomásul veszem.

Helmeczy ügyvéd úr: tudomásul veszem.

Az ítélet nem jogerős, a fővárosi törvényszéken másodfokon folytatódik.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!