Nem a vulkánkitörés miatt lesz rossz nyarunk

Létezik egy internetes blog, amely mostanság egyre látogatottabb: a tuzhanyo.blogspot.com, ezt diákjai, doktorandusai is írják. Március 20-a,
tehát az izlandi kimondhatatlan nevű, a tengerszinttől 1666 méter magas Eyjafjallajökull vulkán kitörése óta rettentően népszerűek…
– A jökull tulajdonképpen a jégsapkával fedett hegyet jelenti. A tűzhányó a gleccserjég alatt van. Azért a fővárostól, Reykjavíktól cirka százötven kilométernyire lévő vulkánnak van rövidebb elnevezése is: Eyjafjöll. Kitörése óta a Balaton vízmennyiségének hetedét lövellte ki. Izland a jég és tűz országa. Az ellentéteké. Ez szép fogalom… Vulkanikus sziget tehát: hegyei, gejzírei, a talajszerkezete mind ezt mutathatja meg annak, aki arra jár, nem csupán a „katasztrófaturizmus” kebelén belül. Ennek a kevés népességű északi szigetországnak – a gazdasági világválság mellett – a vulkánkitörés csinált reklámot, hát persze, hogy most meglovagolják az újsütetű hírnevet, vulkánhamuval, lávakővel kereskednek kicsiben. Nem véletlen az érdeklődés:  nem csupán a mögöttünk lévő két hónapot, de valószínűleg az előttünk lévő hónapokat is erőteljesen berfolyásolja majd a kitörés. Európának fel kell készülnie arra, hogy időnként felfüggesztik a légi forgalmat a hamufelhők miatt, hiszen az Eyjafjallajökull legutóbbi kitörése 1821-től 1823-ig tartott.
z Íróasztala felett, a falon mégsem az „ő” térképe, hanem a Vezúvé, Etnáé látható… Őket kedveli a legjobban, vagy azért függnek itt, mert Olaszországban, tehát elérhető közelségben vannak?
– Jártam Izlandon is, de a Vezúv és az Etna valóban sok szempontból közelebb áll hozzám. Minap meg is kérdezték tőlem: melyik a „kedvenc” vulkánom? Tulajdonképpen a Vezúvot is mondhattam volna. De a Lakit mondtam. Szintén Izlandon van, s 1783-as kitörésével magam is sokat foglalkoztam. Tulajdonképpen azok a tűzhányók az úgymond „kedvenceim”, amelyeknek valamilyen történetisége, tanulsága van az emberiség számára. Amelyekhez érzelmek köthetnek. Tavaly, amikor terepgyakorlatot vezettem a Vezúvhoz, az volt számunkra a fontos, hogy azt a terepet járjuk be, ahol Pliniusék voltak. A régi Róma történetírója, levelezője át- és túlélte a Vezúv Krisztus utáni 79-ben történt kitörését, amely hamuval és lávával öntötte el a hegy lábánál épült virágzó városokat, így Pompeiit is.
z Régész soha nem akart lenni?
– Nem… De vettem részt ásatásokon. Egyébként geológus sem akartam lenni. Így hozta a sors. Gyógyszerész családba,  sőt dinasztiába pottyanva persze hogy érdekeltek a természettudományok, meg állandóan jártunk kirándulni. Így született meg a térkép- és természetszeretetem, s ezért jöttem ilyen földi, földtudományi szakra. Aztán itt, a geológia területén lassan-lassan a vulkánok felé fordultam. Mi is „Jó szerencsét!” köszöntéssel fogadjuk-búcsúztatjuk egymást: a bányászköszöntéssel. Itt, a tanszéken is.
z Vulkánkitörés régen is volt. A mostani szinte „megrengette” a világot. Talán azért, mert a hírek – az internet, a rádió, a tévé miatt – azonnal nyomon követhetőek.
– Érdekes, jómagam már egy-két éve is hangsúlyoztam az előadásaimban, hogy lesz egy vulkánkitörés, ami megrengeti majd a ma fejlett társadalmait, amelyek nincsenek felkészülve minderre. Most azt mondom: egy jóindulatú figyelmeztetést kaptunk. Mi, akik azt hisszük, hogy egy védett – technológiai-lag különösen védettnek gondolt – társadalomban élünk. A mostani kapkodás azt is jelzi: a gyengeségünk részben abból is adódik, hogy összességében nem vettünk tudomást a természetről. Sokan most eszméltek rá – amikor törölték a fél világ légijáratait –, hogy egyáltalán van vulkánkitörés, sőt, hogy ezentúl talán gyakrabban is lesznek ilyen kitörések. Eddig is voltak. Összesítettem az elmúlt kétezer év nagy vulkánkitöréseit, s azt látjuk belőle: ahogy haladunk a ma felé, egyre több ilyet regisztráltak. Ez nyilvánvalóan a hírérték s a szakemberek figyelme miatt van. Most azonnal megtudjuk azt, ami száz esztendeje még közel sem volt így.
z Vulkán pedig tényleg mindig volt. Vulcanus istenség is volt már a régi rómaiaknál is…
– Rómában és a görögöknél a vulkánoknak a helye megvolt. A névadó, a kovácsok istene az Etna alatt van, ahol Jupiter számára készíti a harci eszközöket. Ott kalapálja ki a kardját, s a szikrák kipattannak a tűzhányó torkán – mint a kovácsműhely kéményén… itt születik a megismerésük története is. Tudósok –
mint Anaxagorasz, Arisztotelesz, Seneca is – foglalkoztak a jelenséggel, s ami megfogta őket, az a „furcsa dolog volt, amit észleltek, és nem tudtak megmagyarázni. Számukra úgy tűnt, mintha egy szelepből törtek volna elő a kénes gázok, szikrák, süvítő szelek. De egy tűzhányó nagyon-nagyon békés is tud lenni. Nem véletlen az, hogy a vulkánok mindig is vonzották az embereket. Az emberiség bölcsője is Afrikában egy vulkáni terület volt a kelet-afrikai hasadék-völgyben, ahol 3,8 millió éves lábnyomok maradtak meg a vulkáni hamuban. S most is a legnagyobb gondot az okozza, hogy a földkerekségen legalább egy tucat olyan tűzhányó van, amelyeknek a tövében százezrek, milliók élnek. Hiszen a vulkáni talaj igen termékeny. A jövő héten a Kanári-szigetekre utazom, Teneriffén, az egyik szigeten vulkánkongresszus lesz. Itt is annyira ott élnek az emberek, hogy a krátersorokban termelik a szőlőt. Indonéziában a rizst évente többször is be tudják takarítani a vulkánok mentén, de kiváló kávé- és teaültetvények is vannak ott. Ha belegondolunk, Magyarországon sincs ez másképp: Tokaj vagy a Balatoni felvidék egy része – a Szent György-hegy, Badacsony, Gulács stb. – mind termékeny terület. És gyönyörű! Ez pedig szintén vonzza az embereket. Ezért van, hogy nem egy aktív vulkán bizony ma is „túlnépesedett”, s ez veszélyforrást jelent.
z A mi vulkánjaink mennyire szunnyadnak? Vagy – megnyugodhatunk – nagyon mélyen alusznak?
– A Kárpát-medencének nagyon színes a vulkáni története. Az elmúlt húszmillió évben szinte folyamatosan pöfögtek. Voltak persze szünetek. Az időléptékek azonban egészen mások, mint az emberi gondolkodás bevett időfogalmai. A Vezúv a 79-es kitörése előtt közel ezer évig szunnyadt. Aztán jószerivel másfél nap alatt megfojtott mindent. Az idő elaltatja az embert, aki azt gondolja: „Ja, hát ez már inaktív!” A Kárpát-medencében mi, a mi vulkanikus kurzusunk kutató csoportjával a legutóbbi kitörés helyszínét vizsgáljuk: ez a Csomád – Tusnád, az erdélyi Szent Anna-tó mellett.  Meghatároztuk a korát is a kitörésnek: harmincezer évvel ezelőtt történt. Az emberöltőket tekintve rengeteg idő ez,  de földtörténeti szempontból nem. Izgalmas az is: van-e ott, alatta még nem teljesen megszilárdult magmakamra. S hogy fel fog-e újulni? Több előadásban boncolgattam, kaptam is érte hideget-meleget. Merthogy van ennek bizonyos „szenzációhajhász” vagy „időjóslás” jellege… De a tudós felelőssége az is, hogy a vizsgált múltbéli jelenségek kapcsán felhívjuk a figyelmet sok mindenre. Majdnem biztos vagyok benne, hogy lesz a Kárpát-medencében újra vulkanikus tevékenység, de lehet, hogy csak tízezer év múlva. Arra pedig az emberek, ugye, ma legyintenek, hogy akkor már úgysem élünk… De lehet, hogy hamarább lesz. A „nem”-et – hogy nem lesz –  felelőtlenség lenne kimondani.  Egy éve kimondtam: Izlandon majd ki fog törni egy vulkán, s a társadalom nincs erre felkészülve. Most ezt éljük. A vulkáni hamufelhő „keresztbe tesz” a légiközlekedésnek, a logisztikának, az interkontinetális szállításnak – a világgazdaságnak. Nem vagyok Nostradamus: de éppen a múlt miatt előre lehet vetíteni a természettudományban a történéseket. Lesznek még ennél nagyobb kitörések is, Izlandon különösen, ezek velejárói a pusztító iszap-
áradások is, éppen a jég megolvadása okán. Az emberiség nem éppen természetközeli életet él.
z Miként lehetne „természetközelibb” életet élni?
– Úgy, hogy a természettudományok, benne a földtudományok  rangját sokkal inkább meg kellene becsülni, hisz’ a Föld egy élő bolygó. Nem azért, mert mi, az emberek, a főemlősök itt élünk, hanem azért, mert a Földnek vannak életjelenségei! Ilyenek a vulkánkitörések, a földrengések, szökőárak, az időjárási viszonyok. Van, amit képtelenség előre jelezni, de van, amire fel lehet készülni. S van, amit lehet befolyásolni is a tudással, ami segít döntéseket hozni, stratégiát – emberi, társadalmi életstratégiát kigondolni az eseményekre. A mostani káoszt is a felkészületlenség okozta. Szükséges, hogy ismereteink legyenek a környezetünkről, s ne csak az „élj a mának” abszurd, fogyasztói életet éljük. Nyissuk ki a szemünket, s akkor meglátjuk a csodát, hogy hol élünk! Kérdezték tőlem: „Most féljünk-e a vulkánoktól?” Az ismereteink, mint eszközök, segítenek nem megijedni.
z Azt mondta: azok a tűzhányók érdeklik, amelyeknek „történénéseik” vannak. Történelmük – a maguk következményeivel. Mi a Laki – a másik, a sok, sokadik – izlandi vulkán története?
– Kitörése következtében akkor, a XVIII. század végén a helyi lakosság ötöde meghalt. Nagyon nagy lávafolyásos kitörés volt, robbanásokkal. Tönkretette a mezőgazdaságot: a vulkáni hamu fluo-riddal volt teli, ami ici-pici mértékben például jót tesz az emberi fogazatnak, de ilyen mennyiségben elpusztította a szarvasmarhákat, a juhokat a szigetországban, éhínséget okozva. 1783. június 8-ának reggelén a föld 16 mérföld hoszszan hasadt meg a Laki vulkánnak nevezett hasadék mentén, nyolc hónapon át működve. Egész Európa is megsínylette. A kénes, szmogos – akkor még nem ipari, hanem „csak” vulkáni –  ködfelhő miatt rengetegen meghaltak akkor, de kutatók számítógépes modellek segítségével kiderítették, hogy egyfajta „légköri dominóeffektus” alapján éhínséget okozott Egyiptomban is anno, mert nem áradt meg a Nílus. Amúgy Pest-Budán is feljegyezték a ködös száraz nyarat, ami után megbolondult az időjárás… A termések Európában nem értek be: jött a szegénység, az ínség. Ez vezetett el valamilyen – közvetett módon – egészen 1789-ig: a francia forradalomig. Számomra a vulkánok érzelmi kapcsolatot jelentenek, éppen a történelem okán. 1973-ban is volt Izlandon egy kitörés: meg tudták állítani a lávát! Megdöbbentő és felemelő volt a küzdelem. Akkor még kisfiú voltam… De éppen a héten volt az amerikai Mount St. Helens vulkán kitörésének a 30. évfordulója. Igen komolyan vették az évfordulót. De nagyon figyelnek a Yellowstone Nemzeti Parkra is, mert alatta vulkán van. Amúgy valamivel később, egy kanadai kitörés kapcsán a jegesmedvék örülhettek: az 1991-es születésű populáció példának okáért sokkal népesebb a felhő okozta lehűlés miatt.
z Folyamatosan globális felmelegedésről beszélünk. Ezt nem tudja semlegesíteni a vulkanikus tevékenység miatti lehűlés?
– Mondják: rossz nyarunk lesz. De ez nem a vulkánkitörés miatt lesz.  Egy-két éves klimatikus hatása akkor lehetne, ha nagy mennyiségű kén-dioxid gáz a ritka sztratoszférába kerülne, 20 kilométernyire a Földtől. A mostani vulkánkitörések hatása nem ér el addig. A közeli troposzférába jutó hamu és kén-dioxid elég hamar kimosódik, rövid távú hatása van.
z Ha úgy vesszük, a manapság oly sokat emlegetett „globalizmus” ezek szerint már kétszáz esztendeje is megvolt…
– Olyan szinten mindenképpen, hogy példának okáért 1815-ről azt mondták: „nyár nélküli év”. Az ok egy indonéziai vulkán, a Tambora kitörése volt. Észak-Amerikában a „go west!” ekkor indult be, mert az éghajlatot megváltoztatta  a nagyon is távoli kitörés, a termés kárba veszett. A napóleoni háborúk utáni Európára is kihatott: megszületett a Genfi-tó partján Frankenstein története. Mary Shelley, valamint Percy Shelley, a férje és Lord Byron költők ott voltak éppen, s a ködös, hideg idő Shelley feleségét ihlette meg hármuk közül a legmaradandóbban a „szellemtörténetek, kísértethistóriák” kapcsán. A másik kettő nem maradt fent, az asszonyka jobbat írt… de Byron verse, a Sötétség is ekkor íródott: apokaliptikus sejtéseket felidézve.  De ha úgy vesszük, a technikai haladáshoz is hozzájárult a vulkánkitörés: mivel sok igavonó állat elpusztult a takarmányhiány miatt – akkor nem a légiközlekedés esett áldozatul, ugye, a velocipédet Drais báró ekkor találta fel. A lábmeghajtású szállító- és közlekedési eszköz így terjed el.
z Azért azt csak nem lehet elmondani, hogy a világon minden a vulkánoktól függ…
– Persze, hogy nem. De a történelmet a kitörések valóban befolyásolják. Visszamenőleg hetvenezer évig, amikor a homo sapiens, az „értelmes ember” elkezdett Afrikából kijutni. Ide vezethető vissza a mai emberiség genetikai kódja. Tehát „túlélők” vagyunk! A mai történések is azt jelzik: a vulkanológusok, meteorológusok, történészek együtt kell, hogy működjenek. A technológiai világ törékeny: ez még inkább indokolja az együttműködést. Egy szökőár, földrengés lehet lokális. De egy vulkánkitörés nem az!
z Ön természettudós. Hívő ember is?
– Igen. Ahogy nem tartom véletlennek azt, amilyen irányba ment az én sorsom, úgy azt is gondolom: ebben a  világban benne van Isten, s igazán nagyon fontos, hogy együtt éljünk vele. Én katolikus vagyok, a feleségem református: s együtt egy evangélikus közösségbe járunk. Volt nemrégiben egy összejövetelünk: Föld és ég – Teológia és geológia. A Biblia kapcsán érdekes – geológiai – felismerések is eszébe jutnak az embernek…

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!