Ellen-Blikket gründoltak, tévét vettek, illetve lenyelték Sebestyén Balázst.
- Mészáros, Vajna, Habony irányítja a kormány médiáját – és ez az erősorrend.
- Újra dolgozhat a Népszabadság szerkesztőségének egy meghatározó része
Már harmincat sem kell aludni, hogy beüssön 2017, ám a jelek szerint ez a rövidke időszak is elegendő ahhoz, hogy az Orbán-világ megkérdőjelezhetetlen túlsúlyt szerezzen a nyilvánosságban, és homogén médiavalóságot hozzon létre. A hírrendszert három szereplő menedzseli.
Habony Árpád érdekeltségei a jövőben a bulvárra fókuszálnak, zászlóshajójuk a Ripost, ami immár nemcsak online, de nyomtatott formában is megjelenik. A lap a(z egyébként sok szenzitív politikai témát feldolgozó) Blikket és Borsot akarja partvonalra szorítani, alig tartható árversenyre kényszerítve a meghatározó bulvárlapokat.
Az, hogy Habonynak a könnyedebb műfaj maradt, az részben kényszer. Ugyanis az általa alapított politikai-közéleti orgánumok (értsd: Magyar Idők, 888.hu) olvasottsága elhanyagolható, azaz képtelenek érdemben beleszólni a politikai napirendformálásba, és alkalmatlanok a szavazatmaximálásra.
Így a feladatmegosztás szerint a szeriőz médiumokat Mészáros Lőrinc érdekköre viszi. A Népszabadság bedarálása után a Mediaworks megyei napilapjait is pórázra vette Orbán „kedvenc oligarchája”: a politikainapirendmeghatározásban rendkívül fontos újságok közül hatnál főszerkesztőt cseréltek, illetve a jövőben részben központi tartalmakkal töltik fel e lapokat. Annak érdekében, hogy az üzenet tényleg mindenhova eljusson, Mészáros frissben megvette a Magyar Hírlapot, illetve árukapcsolásban az Echo Tv-t is. Sokat nem kellett alkudozni, az eddigi tulajdonos, Széles Gábor szerint félmondatokból is értik egymást a felcsúti gázszerelővel. Az akvizíció szükségességét az indokolja médiapletykák szerint, hogy Mészáros a Magyar Hírlap bázisára építené fel az első számú országos napilapot. Piaci pletykák szólnak már arról is, hogy a Magyar Idők beolvadna a Magyar Hírlapba.
Az elektronikus médiát pedig Vajna (néhai Andy) Andrásra szignálták ki, így ő viszi a TV2-t, illetve övé az egyetlen érdemi területet (több mint az ország felét) lefedő kereskedelmi rádió. Vajna „étermonopóliuma” azt követően alakulhatott ki, hogy egy bírósági eljárás, illetve a Médiatanács egyik döntése következtében elnémult a leghallgatottabb – napi 2,7 millió ember – adó, a Class FM. És hogy Rádió1 (tulajdonképpen hat, láncba kapcsolt adó) üzembiztosan növelje hallgatottságát, Vajna megvásárolta a Class reggeli műsorát készítő Sebestyén Balázst és csapatát. Sebestyénék ragaszkodnak szerkesztői szabadságukhoz, de hogy ez meddig tart majd, az a TV2 hírműsorainak hangvételéből kiindulva erősen kétséges.
Mindenesetre a kabinetnek minden esélye megvan, hogy információmonopóliumot építsen, hiszen a sajtópiaci (lásd keretes írásunkat) hirdetéseket rendkívül hatékonyan befolyásolja. Mire csúcsra járatják Orbán médiarendszerét, gyakorlatilag az RTL Klubon, a Simicska-médiumokon (melyek fogyasztói érzelmileg elfogultak a kormánnyal szemben), illetve a Vasárnapi Hírek–Népszava pároson kívül alig marad kormányfüggetlen felület.
A mintegy 34,4 milliárd forintos (és ide tartozik hozzávetőleg 6 milliárd forintnyi online-bevétel) sajtópiac több mint felét mozgatja az állam – azaz az állami hirdetés nélküli nincs se országos, se helyi nyereséget termelő vagy nullszaldós lap.
Nem csoda, hogy a „kormányzati üzenőfüzetként működő” lapoknál nincs reklámpénzköltési korlát: a Kantar Média adatai szerint például a Lokál bevételeinek 81 százalékát, a Magyar Idők pénzeinek pedig 64 százalékát adják az állami hirdetési pénzek (Összehasonlításképpen: a Népszabadságnál ez az arány 1 százalék volt.)
Ha nem is a teljes, de a Népszabadság szerkesztőségének egy meghatározó része egyben maradhat és folytathatja munkáját. Ennek részletei a következő hetekben válhatnak nyilvánossá. Egyelőre két dolog biztos. Az egyik az, hogy megjelenik a Lapzárta, a Népszabadság-sztori című könyv. A másik pedig az, hogy Murányi András főszerkesztő kiszáll a sajtóból, a héten írt Facebook-posztjában úgy fogalmazott:
„A legalábbis speciálisnak minősíthető hazai viszonyok és viszonyrendszerek közepette jelenleg nincs esély arra, hogy a Népszabadság csapata együtt maradjon (...), így a tárgyalássorozat végén elsősorban arra van lehetőség: a lap korábbi munkavállalóinak egy (nagyobb) csoportja másutt folytassa munkáját. Főszerkesztőként felelősséget érzek a Népszabadság bezárásáért, emiatt – 22 év, abból 15 népszabadságos esztendő után – elhagyom a pályát. Köszönöm, köszönjük 30 000 előfizetőnk és több ezer utcai vásárlónk kitartását, szimpátiáját, szolidaritását, s köszönöm, köszönjük a támogatását azoknak – Magyarországon és a határon túl –, akik október 8. után mellettünk voltak.”
Központi irányítás a megyei újságoknál: minden címlap a miniszterelnöké
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!