A svájci gátszakadás elsodorta a forintot, de a magyar bankrendszer állta a frankpánik hullámait. A svájci valuta erősödése a szerencsés időben bevezetett adósmentés miatt jobban fáj most Lengyelországban vagy Ausztriában, mint minálunk, de a hatások hosszú távúak, azokkal itthon nem csak a mostanság síelni indulóknak kell számolniuk.

 
A svájci gátszakadás elsodorta a forintot, de a magyar bankrendszer állta a frankpánik hullámait - illusztráció

Percek alatt roskadt össze a forint csütörtök délelőtt a devizapiacokra zúdult svájci lavina alatt. Az alpesi ország jegybankárai nem tettek mást, csak feladták a három évvel ezelőtt kiépített árfolyamgát védelmét, s az időközben feltornyosult spekulatív pozíciók kiáramló pénztömege minden útjába kerülő kurzust beszakított. Az egyébként is gyenge huszár magyar deviza napon belül több mint 100 forintot gyengült a frankkal szemben. Hivatalosan 378 forinton tetőzött az árhullám, de kisebb piacokon 400 forint felett is járt a frank. Erre jött még az utcai forgalomban a valutaváltók árrése. De a 319 forintos csütörtöki MNB-záróár is drámai – bő 50 forintos – frankerősödést jelentett. És pénteken is alig enyhült a forintra nehezedő nyomás. Délután 326 forint fölé emelkedett a frankkurzus, hogy végül 316 forinttal térjen hétvégi pihenőre. Segíti a piacok megnyugvását, hogy a tőzsdék nem csak vasárnap, de szombaton is zárva tartanak.

Elgurult a svájci jegybankárok gyógyszere? Aligha, vagy ha mégis, akkor nem most. A svájciak ugyanis 2011-ben unták meg a saját pénzük erősödését, ami teljesen ellehetetlenítette a gazdaságukat, mert eladhatatlanná drágította az exportot. Nos, azóta rontották a pénzüket a klasszikus „bankjegynyomtatós”, intervenciós módszerrel. Mindannyiszor, ha az euró/ frank kurzus elérte a 1,2-es „árfolyamgátat”, eurót vásároltak svájci frankért. Ráadásul jó ideje negatív(!) kamat tartozik a svájci betétekhez, magyarán náluk nem a bank, hanem a betétes fizet. Bármily furcsán is hangzik ez a magyar fülnek. Ám az európai országok csőd közeli helyzete és az euró gyengélkedése miatt így sem tudták megfékezni a vagyonmentőket. Aki csak tehette, frankba mentette a pénzét. A menekülők áradata, persze, az árfolyamgáthoz vonzotta a spekulánsokat, akik mostanáig arra játszottak, hogy majd 1,2-nél úgyis közbelép a svájci jegybank.

Látszólag bakot lőttek a svájciak, hiszen a frank erősebb, mint valaha. Mégsem véletlen, hogy éppen most hagyták elsodortatni az árfolyamgátat. Joggal remélhetik ugyanis, hogy hamar megszabadulnak a „forró pénzektől”, hiszen árfolyamgát híján nincs mire spekulálni. A vagyonmentők nyomása pedig jó eséllyel kezelhető, vagyis idővel valamelyest visszagyengülhet a frank. Míg a gát fenntartása még nagyobb devizapiaci kilengéssel fenyegetett. Az Európai Központi Bank heteken belül esedékes gazdaságélénkítő lazítása nyomán gyengülő euró ugyanis annyi spekulatív pénzt önthetett volna Svájcra, ami így is, úgy is áttöri a gátat.

Magyarországról nézve azt mondhatjuk: piszok szerencsénk volt. A kormány ugyanis egy egész parlamenti cikluson át totojázott a devizahiteles mentőcsomaggal. Alig pár héten múlt, hogy a nagyjából 3000 milliárd forintos lakáscélú devizahitel-állományt már nem érintette az árfolyamok elszabadulása.

A devizaalapú gépjárműhitelek és a szabad felhasználású hitelek már „csak” körülbelül félezer milliárd forintot tesznek ki, körülbelül ugyanannyit, mint a vállalati devizahitelek. Nyilvánvaló, hogy a devizahiteleket fizető családok terhei rettenetesen megnőnek, bár szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fogyasztási és gépjárműhitelek futamideje jellemzően nem hosszabb 5 évnél, s kétharmaduk 2 éven belül lejár. Fontos leszögezni, hogy a hazai bankrendszer összeomlása akkor sem fenyeget, ha a megmaradt állományon belül – a jelenlegi 10-20 százalékról – jelentősen felszökne a nem fizetők aránya.

Sokkal fájdalmasabban érinti most a frankerősödés a lengyeleket, ahol GDP-arányosan háromszoros a devizahitelek aránya a magyarországihoz képest. A hazai pénzintézetek közül az osztrák leánybankok anyabankjai kerülhetnek bajba, mert Ausztriában magas a devizahitelek aránya. Bár az osztrák háztartások teherbíró képessége jóval nagyobb, mint a lengyel vagy a magyar családoké.

A svájci frank 300 forint körül stabilizálódhat, s idővel lekonyulhat az árfolyam. Míg az euró esetében a Magyar Nemzeti Bank forintgyengítésre játszó kamatpolitikája ellenére sem várnak megrázó mozgásokat az elemzők. Mert nemcsak a magyar gazdaságpolitika reméli a forint leértékelésétől a gazdaság élénkítését, de az európai jegybankárok is az euró gyengítésében gondolkodnak. Ezért az euró és a forint keresztárfolyamának sincs nagy tere. Várhatóan a tavalyi 305–320 forintos sávból a 310–330 forintos sávba csúszik át idén az euró jegyzése. Ennél durvább kilengés most nem sanszos. Ugyanakkor a 275 forint körül járó dollár még jó darabig erősödhet, akár 300 forint fölé is kúszhat. Amerikában küszöbönáll a kamatemelés, éledezik a gazdaság, s ami a legfontosabb, túl vannak a sokéves pénzügyi lazításon. A dollár az euróval, sőt a svájci frankkal szemben is erősödhet az előttünk álló hónapokban.

Nem mindenkinek rossz a gyengébb forint, amin veszít a devizahiteles, a forintbetétes, a külföldre utazó – és persze a fizetés és a nyugdíj is kevesebbet ér. Jól járnak ellenben a külföldön dolgozók, az exportőr vállalkozók és a külföldieket fogadó szállodák. De a legjobban most mégis azok a honfitársaink örülhetnek, akik svájci frankban veszik fel az osztalékukat. Állítólag a kormány közelinek tartott, több tízmilliárdos osztalékot termelő, homályos hátterű energiakereskedő cég, a MET tiszta véletlenül pont ilyen.

Több brókercég csődbe ment az árfolyamváltozás miatt, mások feltűnően sok pénzt kerestek a svájci jegybank (SNB) lépésén. Meg is születtek rögtön az összeesküvés-elméletek, a Crédit Agricole európai devizakereskedelmi részlegének vezetője a CNBC televízióban azt vélelmezte, hogy egyesek előre tudták, mire készül az SNB. Igaz is: decemberben szokatlanul sok, 34,2 milliárd svájci frank áramlott be az alpesi piacra, ami tízszer annyi, mint az átlagos havi pénzmozgás. Ez a hatalmas pénzhullám lehetett az egyik ok, ami miatt az SNB úgy döntött, el kell törölnie az árfolyamküszöböt. Csakhogy Myers szerint az árfolyam legalább egy perccel azelőtt elkezdett mozogni, hogy megjelent volna a hír az SNB lépéséről, és ezalatt sok trader, különösen azok, akik a 34,2 milliárd frank egy részét behozták az országba, rengeteg pénzt kerestek.


Mint Néró az égő Rómát?
Ilyen dilettáns döntést még az afgán jegybank sem követne el – írta befektetői blogjában a svájci jegybankárok gátnyitó lépését bíráló Zsiday Viktor portfoliómenedzser. Nem ő az egyetlen „tőzsdeguru”, aki felemelte a szavát.
Zsiday szerint tudhatták a jegybankárok, hogy gigantikus spekuláció épült ki az elmúlt években. És ha megnyitják a gátat, akkor egymás hegyén-hátán zárják majd a pozíciókat a befektetők – felborítva a piacot. Ehelyett a gátnyitás után úgy nézték a jegybankárok a piacot, mint Néró az égő Rómát – írta Zsiday.
Ellenvéleményt fogalmazott meg a Tőzsdefórumon Móró Tamás részvénystratéga. Szerinte a svájci jegybankároknak egyszerűn nem volt más választásuk, mint hogy valamelyik ujjukba harapjanak. Mert ugyan a recesszió szélén billegő svájci gazdaságra hatalmas csapást mért a hirtelen jött frankerősödés, de attól is joggal tartottak a jegybankárok, hogy az Európai Központi Bank jövő héten esedékes lazítását követően még a korábbinál is jóval több eurót kellene bezsákolniuk, hogy fenntarthassák az árfolyamgátat. Ami az idő múlásával egyre reménytelenebb vállalkozás lett volna. A piacok természete már csak olyan, hogy amit az egyik nyer, elveszíti a másik. Nem nehéz kitalálni, hogy a svájci lépés elsősorban azoknak fáj, akik az árfolyamgát hosszú távú fennmaradására spekuláltak, s az elmúlt napokban nagyot buktak. Észre kell azonban venni, hogy a jegybankároknak nem a spekulánsok védelme a feladatuk. Hosszabb távon a frank stabilitását szolgálhatja, ha tényleg sikerült a forró pénzek kisöprése Svájcból.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!