"A szociológia „anyasági bírságnak” nevezi a jelenséget, amely arra utal, hogy az anyák nehezebben kapnak munkát, majd nehezebben lépnek előre a ranglétrán."
A nők egyenlőtlen helyzetét a munkaerőpiacon többek között az érzékelteti, hogy milyen a bérezésük az azonos pozícióban dolgozó férfi társaikhoz képest. A Workania állásportál hazai kutatása szerint 2013-ban a férfiak bruttó átlagfizetése 220 ezer forint volt, míg a nők kicsit több mint 173 ezer forintot kerestek. Ez azt jelenti, hogy a nők összességében 21 százalékkal keresnek kevesebbet férfi társaiknál, az európai átlag ehhez képest 16 százalék. Gondolhatnánk, ez annak köszönhető, hogy több férfi dolgozik jó fizetéssel járó magas beosztásban, mint nő, de a valóság ennél kijózanítóbb. Éppen a magas beosztásúaknál tapasztalható ugyanis a legnagyobb különbség a nemek között a bérek tekintetében.
A felsővezetők között a nők átlagosan 26 százalékkal kerestek kevesebbet, a középvezetők esetében 18 százalékos a lemaradás. Meglepő módon a legkisebb a bérkülönbség a segédmunkások esetében, itt a nők „csak” 5 százalékkal keresnek rosszabbul a férfiaknál, de több kutatás is azt mutatja: a szellemi foglalkozásúaknál nagyobb a szakadék, mint a fizikaiaknál. Az már elsősorban a fentebb említettek következménye, hogy a nemek közti jövedelemkülönbség idős korban sem egyenlítődik ki, az Aegon 12 országot átfogó felméréséből az derült ki, hogy a férfiaknak 15 százalékkal a nyugdíjuk is magasabb.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyaság és a munkahelyen való helytállás problémát okoz a legtöbb nőnek, Magyarországon sajnos nagyobbat, mint a nyugati, északi országokban. Nem véletlen, hogy a nők foglalkoztatottsága annál alacsonyabb, minél több gyermeket nevelnek. Azoknak a nőknek, akik egy 12 év alatti gyereket nevelnek, mintegy 60 százaléka dolgozik, ez a szám viszont 3 vagy több gyerek esetében 15 százalék alá csökken, míg az EU-s átlag 60 százalék felett van. Az összefüggés fordítva is igaz, vagyis sokan azért nem vállalnak annyi gyereket, amennyit szívük szerint szeretnének, mert tudják, rosszabb eséllyel állhatnának munkába.
A Kopp Mária által elindított Három Királyfi, Három Királylány civil mozgalom éppen azt tűzte ki célként, hogy megszülethessenek a kívánt, tervezett gyerekek. Ennek érdekében álltak a 2000-ben elindított családbarát munkahely projekt mellé, hogy „a munkáltatók és a munkavállalók együtt olyan környezetet teremtsenek, melyben mindenki jobban érzi magát, otthoni és a munkahelyi feladatait harmonikusabban tudja összeegyeztetni”. Székely András, a mozgalom vezetője szerint a munkahelyi szerep és a család összeegyeztetésének Magyarországon nem alakult ki a kultúrája, miközben a társadalomnak, a családok és még a cégeknek is az lenne a legjobb, ha a szülők egyszerre tudnának helytállni mindkét fronton.
Ennek a feltétele elsősorban az lenne, ha a részmunkaidős vagy távmunka jobban elterjedne, így az anyák nem záródnának ki akár évekre a munka világából. Székely András szerint alaptalan a munkáltatóknak az a félelme, hogy a távmunkában dolgozók elbliccelik a feladataikat, és „munkaidőben” az otthoni dolgaikkal foglalkoznak, mivel ők gyakran motiváltabbak, és jobban osztják be az idejüket, mint azok, akik így is, úgy is legalább nyolc órát töltenek a munkahelyükön. Ezek az atipikus foglalkoztatási formák azonban még önmagukban nem oldják meg a problémát, fontos, hogy a családon belül megfelelő legyen a munkamegosztás.
Dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének docense megerősíti, hogy bizonyos szintig szinte szükségszerű, hogy az anyaság és a munkahelyi helytállás konfliktusba kerüljön a magyar nők életében, hiszen mindkettő alapvetően olyan feladat, amely akár teljesen ki is tudja tölteni egy nő életét. Itthon különösen összehangolhatatlan ez a két terület, a szociológia „anyasági bírságnak” nevezi a jelenséget, amely arra utal, hogy az anyák nehezebben kapnak munkát, majd nehezebben lépnek előre a ranglétrán.
Fontos lenne, hogy a társadalom elismerje az otthon végzett munkát is. A háztartással kapcsolatos munkák háromnegyedét még mindig a nők végzik el, a férfiak sokkal kisebb szerepet vállalnak. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy a kialakult gyakorlatért nem érdemes csak a férfiakat hibáztatni, hiszen gyakran éppen a nők azok, akik nem engedik párjaikat a konyha vagy a gyermek körüli munkák közelébe, mivel hasonló mintát hoznak otthonról. Közel két évvel ezelőtt az Európai Regionális Szervezet Látható és láthatatlan című konferenciáján hangzott el az a meglepő tény, hogy bár az OECD-országok GDP-jéhez 30-40 százalékban járul hozzá a nők által otthon végzett munka, ennek ellenére ez a tevékenység gazdasági értelemben véve láthatatlan.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!