„A magyar sport érdekeit, valamint a személyemet ért támadás folytán megrendült egészségi állapotomat is szem előtt tartva, úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok szövetségi kapitányi tisztségemről.” Kiss László, a magyar úszóválogatott – immár egykori – szövetségi kapitánya alig négy napig bírta a rá nehezedő nyomást, a szövetség és a politika támogatását (dicsérjen meg téged a Piszkos Fred!).
Végül elment Százhalombattára, ahol az ő nevét viselő uszoda is található, lemondott az alpolgármesteri posztról és kiadta a fent idézett közleményt. Tette mindezt azután, hogy hétfőn egy internetes újság kiderítette (vagy legalábbis nyilvánosságra hozta), hogy Kiss 1961-ben harmadmagával megerőszakolt egy úszólányt.
A szégyenteljes akcióban – a vádirat szerint – az akkor 21 éves, tehetséges úszó is aktívan közreműködött: először lefogta a magatehetetlen lányt, amíg társai végigmentek rajta, majd ő következett. Kiss a tárgyaláson bevallotta a bűncselekményt, és megkezdte 3 éves börtönbüntetését. Ám 1962-ben kiszabadult, folytatta az úszást, majd a ’70-es évek elején edző lett belőle. Egy korabeli olimpikon – név nélkül – megerősítette a fullank.com internetes lapnak, hogy ők „szabadították ki” a börtönből Kisst.
Kiss, a hír megjelenése után a Népszabadságnak azt mondta: „Megbűnhődtem azért, amiért elítéltek, aztán kaptam az élettől egy új lehetőséget, és én éltem vele. (…) Soha nem hallgattam el a történteket. Soha nem tudtam és nem is fogok túllépni rajtuk. Mivel sem a bíróság, sem más hatóság nem tiltott el – az ítéletbe foglalt bűnöm ellenére sem –, hogy gyerekekkel foglalkozzak, kaptam egy új esélyt, és én éltem vele. Mindenki döntse el a magyar úszósport elmúlt évtizedekben elért eredményei alapján, hogy kellőképpen bizonyítottam-e vagy sem.”
Csütörtökön, a lemondó közleményében viszont már mindent cáfolt: „Kijelentem, hogy az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követtem el. Idő előtti szabadulásomat nem bármiféle beszervezésnek, hanem az 1963-as amnesztiarendeletnek köszönhettem, mely igaztalan büntetésemet enyhítette.”
Sőt jelezte, hogy az ítéletben foglaltak valótlanságának bizonyítása érdekében megtette a szükséges lépéseket, egyúttal keresi a perújítás lehetőségét is.
„Én ugyanaz az ember vagyok, mint aki egy héttel vagy 50 évvel ezelőtt voltam! Világéletemben tisztességesen, a munkámért és ezáltal a magyar sportért éltem. Az elmúlt napokban számtalan helyről kaptam megerősítést és bizalmat, melyet őszintén köszönök azoknak, akik nemcsak a jóban, hanem a rosszban is kitartottak és kiálltak mellettem” – tette hozzá a 75 éves edző.
A hír kipattanása és Kiss lemondása között eltelt napok érdekes színfoltja volt az úszószövetség kommunikációs ámokfutása. Szerdán a szövetség vezetése és az edzőbizottság is kiállt Kiss mellett. Aztán kiderült, hogy az egyik „aláíró”, Cseh László nem is volt jelen a dokumentum aláírásánál. Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke egy napon belül három különböző állítást tett: először azt mondta, az ügy mindenki számára ismert volt, hiszen feketén-fehéren ott áll Kiss Wikipédia-oldalán is. A 24.hu viszont rájött, hogy Kiss László életrajzát csak április 5-én, az ügy nyilvánosságra kerülésekor módosították. Gyárfás ezután az ATV-ben azt mondta: Kiss mindig is tagadta az erőszakot. Az áldozat egy befolyásos ember lánya volt, aki „könnyen kapható volt”. Egy másik beszélgetésben is igyekezett bagatellizálni az esetet: „volt valami nőügy” – mondta.
A robbantó
A Kiss-ügyet a Menyhért Mészáros László (ex-Kacsa Magazin) lapja, a fullank.com hozta nyilvánosságra, a főszerkesztő kérte ki a levéltárból az ügy iratait. Ezek szerint Kiss a többi között azt mondta a megerőszakolt lánynak a történtek után, hogy nem olyan nagy dolog ez, menjen a hideg vizes medencébe, és jobban lesz. „Az egészből nem kell nagy dolgot csinálni” – vigasztalta, majd nyugtatót adtak a lánynak, aki többször rosszul lett. Kiss felvetette, mondják azt, hogy önszántából volt velük a lány, és ők adni akartak száz forintot neki, de nem fogadta el, mert kevesellte, és ezért jelentette fel őket. A periratok szerint ez a verzió teljesen alaptalan, és orvosi látlelet is szerepel az iratok között – írja az Index.
Kiállás
A Halhatatlanok Klubja megértéssel és megbecsüléssel fogadta a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) vezetőségének és a MÚSZ edzőbizottságának Kiss László szövetségi kapitány, mesteredző melletti kiállását. A húsz magyar olimpiai bajnokot tömörítő klub, amelynek elnöke Kárpáti György, a háromszoros ötkarikás aranyérmes vízilabdázó, nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a sport egyik legnagyobb értéke az az összetartás, amely érvényt kap azokban az esetekben is, amikor egy-egy sportember komoly bajba kerül. „Az együvé tartozás, az egység nemcsak akkor kaphat érvényt, amikor a sikerek megszületnek, hanem a legnehezebb pillanatokban is” – írja Kárpáti György.
Mit is írt?
Kiss Lászlóék ügye annak idején – ahogy Gyárfás Tamás is állítja – megjelent a magyar sajtóban. Nem voltak a maihoz hasonló viták és ekkora vihart sem kavart, de tény: szinte minden valamirevaló napilapban születtek írások a három erőszakos úszóról.
„A Ferencvárosi Torna Club elnökségének fegyelmi bizottsága Várszegi Lajos, Kiss László és Lantos László úszóversenyzőket szocialista sportemberhez méltatlan, törvénybe ütköző súlyos cselekményeik miatt az egyesületből kizárta. A klub elnöksége mindent elkövet, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Ezért a jövőben, minden esetben a legszigorúbban jár el azokkal a sportolókkal szemben, akik a Magyar Népköztársaság törvényeit megszegik, vagy erkölcsi téren szocialista sportemberhez méltatlan magatartást tanúsítanak.”
(Népszava, 1961. július 11.)
„…most három úszót kell letartóztatni nemi erőszak miatt”
(Népszabadság, 1961. július 12.)
„brutális cselekedetet követtek el az úszók”
(Népsport, 1961. július 17.)
Az edző bácsi hatalma
„Egy edző a gyerek számára afféle félisten. Sok időt töltenek együtt, intenzíven és koncentráltan. Ebben a kapcsolatban az edző (a »mester«) kiemelten hatalmi pozícióban van: egy kemény, teljes odaadást kívánó (és gyakran monoton) helyzetben ő a megkérdőjelezhetetlen kompetenciájú és teljhatalmú tanító. Elvárásokat fogalmaz meg, korrigál, erőfeszítést és teljes alárendelődést követel. A maximális fizikai teljesítményre törekvő felkészülés monotonitása közben ő jelentheti az egyetlen változatosságot a gyerek számára. Az edző és a tanítvány között nagyon szoros kötődés alakulhat ki, amivel könnyű visszaélni, és amit könnyű szexualizálni”. (
Dr. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa)
Túl az Óperencián
Az ABC amerikai televíziós társaság oknyomozó riportjai az Egyesült Államokban 2014-ig 36 edzőt buktattak le. Őket kivétel nélkül több tíz évre börtönbe zártak, és soha többé nem engedték őket az uszodák környékére. A 62 éves Andrew King például 40 év börtönt kapott, San Joséban három évtizeden át zaklatta szexuálisan több mint egy tucat tanítványát. A 37 éves Chris Weat 2009-ben bűnösnek vallotta magát kétrendbeli szexuális bűncselekmény elkövetésében. Az úszóedző egy 14 éves tanítványával közösült az irodájában, de mint mondta, nem erőszakolta meg a lányt, ő is akarta az aktust – írja a Vs.hu.
1999-ben elhunyt Zemplényi György, a Magyar Úszószövetség korábbi elnöke. Zemplényit egy évvel korábban nem jogerősen négyévi fogházbüntetésre ítélte a bíróság, mivel bűnösnek találta 19 rendbeli csalásban és 2 rendbeli sikkasztásban. Zemplényi a barcelonai olimpia előtt nagy összegű kölcsönöket vett fel különböző magánés jogi személyektől csaknem 500 millió forint értékben. A visszafizetést az olimpia utánra ígérte, de miután 1992. július 25-én kiutazott Barcelonába, négy évig nem tért vissza Magyarországra. Később feladta magát a hatóságoknak. Közben az is kiderült róla, hogy a börtönből „kölcsönzött ki vacsorázni” fiatalkorú elítélteket. 
Széchy Tamásról, a „magyar úszópápáról” egykori növendékei egybehangzóan úgy emlékeznek, hogy rendkívül brutális volt. Fenékbe rúgás, pofozás, minősíthetetlen hangnem, megaláztatás, seprűnyéllel való verés, kegyetlen edzési követelmények is edzői eszközei közé tartoztak. 
„Kicsi bácsi”, a masszőr ellen – elévülés miatt – nem emeltek vádat, pedig számos tanú, köztük az uszodai évek szexuális kicsapongásairól könyvet publikált Szepesi Nikolett is sok érdekeset mesélt az úszólányok „nagy barátjáról”. A könyv megjelenése után természetesen Szepesit hurcolták meg. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
