'Végre az iszlámban úgy éreztem, hogy teljes választ kapok' - Előítélet-oszlató beszélgetés Annával

– Milyen út vezet egy orvosnak készülő, szobrászként diplomázott, most pedig tematikus városi sétákat szervező magyar nő számára az iszlámhoz – ráadásul a vallás megítélésének talán legrosszabb időszakában?

– Szerintem, ha valaki Európában nagyon elmélyül a kereszténységben és a zsidóságban, logikus lépés lehet, hogy végül felveszi az iszlámot. Ez számomra negyed évszázados folyamat eredménye. A muszlimok mindenben hisznek, ami a zsidó és a keresztény vallásgyakorlatban számomra fontos volt. Jézus neve a Koránban huszonötször szerepel. Magyarországon valószínűleg az ottomán hódítás idején szerzett rossz tapasztalatok az okai, hogy pogánynak tekintjük a muszlimokat, pedig attól, hogy egy politikai hatalom elnyomott minket két évszázadon át, még nem biztos, hogy pogányok a vallásának a követői. Azt hallottam egy idegenvezetőtől a Mátyás-templomban, hogy a törökök babonásan tisztelték Szűz Máriát. Pedig nem babonásan, hanem éppen úgy, ahogy a keresztények. Letisztult egyisten-hivő vallásról van szó, ami félelmetesen hasonlít mind a zsidó, mind a keresztény vallásra, sőt sok szempontból a kettő között helyezkedik el, ezért is hívják a középút vallásának.

– Az európai ember képét az iszlámról nagymértékben meghatározza, amit a közel-keleti kultúrákról, politikáról, hagyományokról tud. Ilyen formán pedig nehezen talál hasonlóságot…

– Számomra elképesztő, hogy az európai átlagember mennyire keveset tud az iszlámról, miközben ez a világ egyik legnagyobb vallása, amely 1400 éves múltra tekint vissza.
Gyakran azzal sincsenek tisztában, kik a muszlimok, azonosítják őket az arabokkal, akik maximum 15-20 százalékát teszik ki a muszlimoknak. Az öt legnépesebb muszlim többségű ország közül egyik sem arab: Indonézia, Banglades, India, Pakisztán, Nigéria. A legtöbb muszlim a közhiedelemmel ellentétben nem a Közel-Keleten, hanem a Távol-Keleten él. Európának pedig körülbelül 20–40 millió muszlim lakosa van, köztük olyan európai fehérek is járnak mecsetekbe, akik maguk választották ezt a vallást. Pontos számot nem tudni, ugyanis a kontinensen a mecsetek nem regisztrálják a betérteket. Ha bemész és elmondod a sahadát, azaz a két mondatból álló iszlám hitvallást, akkor muszlim lettél. Az iszlámban ez is rendkívül vonzó lehet a felvilágosult európai ember számára: egyáltalán nincsenek benne szertartások, és nagyon felnőttnek tekinti a híveit. Ha úgy döntesz, hogy váltasz, azaz felveszed az iszlámot, ennek a megvalósulását nem szabad ceremóniákkal késleltetni.

– Az európai ember számára – úgy tűnik – elfogadott kisebbségi vallásként így az iszlám eredeti formáját lehet gyakorolni, amelyet nem terhelnek politikai rétegek.

– Minden vallás sokkal vonzóbb kisebbségi vallásként. Amit az európai médiafogyasztó a hírekből iszlámként megismer, az sokkal inkább az adott földrajzi területek kultúrájának, aktuális társadalmi, gazdasági és politikai problémáinak az elegye. Maga az iszlám hihetetlen szabadságot, mégis biztos igazodási pontot ad a híveinek. Az iszlámban nincsen olyan központi hatalom, mint a katolikusoknál. Senkinek nincs joga megmondani a másik embernek, hogy mit csináljon. A vallástudós szakmai véleményt ad ki arról, hogy egyes cselekedetek megfelelnek-e az iszlám előírásainak vagy sem. A helyi szerveződéseknek, a mecseteknek természetesen van vezetője, de nincs papság, nincs felkent szent ember. Akkor tudjuk a legjobban elképzelni az iszlámot, ha nem az európai egyházak szervezetével hasonlítjuk össze, hanem az európai tudományos világ hierarchiájával, hiszen az iszlámban kell keresnünk a mai PhD-rendszer gyökereit is. Sokban hasonlít az európai jogászok vagy tudósok hierarchiájára. A tudás elsősorban a Korán és a Szunna, azaz a prófétai hagyomány ismeretén alapszik, ezt egészíti ki többek között az iszlám történetének ismerete és a joggyakorlat. Aki mindezt ismeri, elvégzi a megfelelő iskolákat és jól érti nemcsak a kortárs, de a 7. századi arabot is, annak joga van fatwát, vallási véleményt kiadni különböző kérdésekben arról, hogy mennyire követik azok az iszlám előírásait. Ez ugyanolyan, mint egy jogi szakvélemény, ami számodra nem kötelező jellegű, viszont alkalmazkodik az adott környezethez, mert precedensjog van mindenütt. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy ezekből mit tart be. Bárkiből lehet vallástudós, aki elvégzi a megfelelő iskolákat, a nőkből is. Tragikus, hogy mennyire nem így valósul meg sok helyen az iszlám, de a vallást azzal azonosítani, amire egyes helyeken használják, nem helyes. De ugyanígy: egy hívő keresztény Magyarországon sem biztos, hogy azonosulni tud azzal, ahogyan a vallás nevében a politikusaink cselekszenek.

– Hogyan tud valaki elmélyülni Magyarországon az iszlámban?

– Bemegy a mecsetbe, ahol találkozik muszlimokkal, és elmegy a könyvtárba, ahol tanulni kezd. Az interneten is talál bőségesen anyagot, ma már egész iszlám egyetemet el tud végezni online. De az iszlám nem csak elméleti ismeretekből áll, sokkal inkább életformát jelent. Azaz legjobb, ha a hívő a tanulást a saját környezetében kezdi, és az ismerőseivel, elsősorban a családjával való kapcsolatát változtatja meg. Hiszen mindig az a legfontosabb, hogy az ő iszlámja milyen…

– Önnek milyen az iszlámja – ha lehet erről beszélni? És ha már itt tartunk: mikortól válik egy ilyen nagyon személyes kérdés nyilvános üggyé?

– Az én keresésem teljesen személyes ügy volt, a prófétai kinyilatkoztatások nyomában haladtam, a katolicizmustól először a zsidóság, majd az iszlám felé. Mikor végre az iszlámban úgy éreztem, hogy teljes választ kapok, hirtelen elrendeződni láttam a dolgaimat, és az örömömet meg szerettem volna osztani a környezetemmel. Ekkor szembesültem művészként azzal, hogy az iszlámot maradinak és ostobának tartják, nőként meg azzal, hogy veszélyesnek gondolják számomra a felvételét. A magyar médiában akkoriban kizárólag akkor jelentek meg iszlámmal kapcsolatos hírek, ha azzal kapcsolatban gúnyolódni lehetett valamin. Fél évig ezzel küzdöttem, majd kezdődött a menekültválság, ami nemcsak számomra, de az iszlám számára is érdekes módon előnyössé vált, mert részvétet keltett az emberekben egy olyan üldözött társadalmi csoport iránt, amelynek nagy része muszlim, és ezzel a vallásra is ráirányította a figyelmet. A médiában azonban még mindig rengeteg tárgyi tévedés és félreértelmezés jelenik meg. Jelenleg azon dolgozom, hogy ez megváltozzon. Alapítottam egy csoportot Iszlám és Média néven, amelynek fő célja, hogy segítse a kommunikációt az iszlámról, elsősorban az online médiumokban. Szeretnénk például összegyűjteni, hogy a magyar hírekben milyen nagy jelentőségű fatwák nem jelentek meg a nukleáris fegyverkezéssel vagy éppen az öngyilkos terrorizmus elítélésével kapcsolatban, miközben az egyik legnagyobb hazai portál címoldalán szerepelt, amikor egy szaúdi sejk betiltotta a hóemberépítést. Nekem a szakmámba vág, hogy kiállok a vallásomért, hiszen a munkám lényege is az, hogy különböző társadalmi csoportok ügyét felkarolom. Négy éve olyan sétákat csinálok, amelyek politikai folyamatok áldozataira, bizonyos társadalmi csoportokra, kisebbségekre irányítják rá a figyelmet. Én korábban akartam szólni a muszlimokért, bemutatni őket egy sétán, mint hogy az lettem – az egyik túránk megalkotása alatt kerültem kapcsolatba a vallással.

– Mit jelent a mindennapi életében a vallásgyakorlás?

– Talán a kendő hordása a leglátványosabb dolog, de nem az a leglényegesebb. Az iszlám öt pillére közül az egyik legfontosabb a napi öt imádság – sosem gondoltam bele korábban, milyen intenzív és személyes kapcsolatot jelent Istennel, hogy naponta ötször, azaz két-három óránként „bejelentkezem”. Ez az 5–20 perces elfoglaltság, ami egyben fizikai aktivitással is jár, annyira erősen tisztít, hogy a muszlimoknál fel sem vetődik olyan intézmény szükségessége, mint a gyónás. Maga az ima elrendezi az ember életét.

– Önmagára most már muszlim nőként gondol?

– Az vagyok, és ennek a két szónak, így együtt nagyon fontos jelentése van számomra. A katolicizmusban azt éltem meg, hogy a vallás nagy része teológia, elmélet, ami nem jelenik meg a valós életben. Szentek, szentháromság, áldozat – számomra ezek elvont fogalmak, az iszlám teológiája viszont – profánul fogalmazva – egyszerű, mint a faék. Se misztérium, se szertartás, se szimbólumrendszer, a vallás maga az életvezetés. Szinte mindenről tudható, hogy kell csinálni, de nem szigorúak a szabályok. A mindennapi életünkben nagyon fontos a nemi identitásunk, és az enyémet az iszlám segített helyre tenni. A mecsetben a nők beszámolói is megerősítik a saját tapasztalataimat: sehol nem kaptunk annyi tiszteletet, nem éltük meg női lényegünket annyira, mint az iszlám gyakorlásával. Az iszlámban kitüntetett szerepe van a nőknek, és egyébként a korai iszlám alakulásában is rendkívül fontosak voltak a női tudósok, hadvezérek, vezetők. Például Mohamed próféta felesége, lánya. A világ első egyetemét is egy arab nő alapította Marokkóban a 8. században, Fatima Al-Fihri.

– Mik a jogai és kötelességei egy nőnek az iszlámban?

– Sok mindent előrevetít, hogy a két fogalmat ugyanaz a szó jelöli az arab nyelvben: haqq. A szó igazságot is jelent. Azt nagyon fontos tudni, hogy az iszlám nem tekinti a nőt és a férfit egyformának, és mivel nagyon különbözőek, nem is lehetnek ugyanazok a jogaik. Valamit a nő kap, valamit a férfi. És pont azért, hogy a különbségeket hangsúlyozzák, mert abból indulnak ki, hogy ezektől izgalmas a férfi-nő kapcsolat. Csak nem szokás elmondani, hogy az iszlám nők miben élveznek előnyöket a férfiakkal szemben. Például a muszlim nőnek joga van ahhoz, hogy eltartsák. Vagy a férje, vagy a társadalom. Nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy magának kelljen gondoskodnia a saját megélhetéséről. Elmehet dolgozni, a férjének ezt nincs joga megtiltani, de ha pénzt keres, akkor is a férje tartja el, a fizetése a magánvagyonát gyarapítja, arra a férj nem tarthat igényt.
A kendőt Európában szokás a muszlim nők elnyomásának jelképeként kezelni, holott ez inkább a zsidó-keresztény kultúrában volt korábban így. A kendő Európában hosszú évszázadokig a férfinak való alávetettséget fejezte ki. Amikor a nő férjhez ment, felvette azt, jelezve, hogy immáron valakinek a tulajdona. Az iszlámban a kendőt a lányok is viselik, elsősorban azért, hogy a társadalmi térben ne nőként, hanem emberként viszonyuljanak hozzájuk. Ez némileg egyezik is a feminista mozgalmak egyik törekvésével.

– Említette, hogy az iszlám segített megélni a nőiségét. Hogyan?

– Nem is a nőiséggel kellene kezdeni. Inkább azzal, hogy aki belép az iszlámba, azt éli meg, hogy harmóniába kerül magával és a világgal, mert az iszlám javaslatai és előírásai erősen építenek az emberi alaptermészetre. Nincs olyan törvény, ami belső konfliktust eredményezne test és lélek között, mint például a katolikusoknál a cölibátus. A muszlim ember megadja a testnek, ami jár, és itt nem elsősorban szexualitásra kell gondolni. Apróság, de jellemző: ha imaidő van, de te éhes vagy és ott az étel az asztalon, akkor először egyél. Vagy ha vécére kell menned, nem imádkozhatsz. Az ember ismeri és elfogadja a testét és annak szükségleteit. Ez vonatkozik a női ciklusra is. A vérzés ideje alatt a nő fel van mentve az imádság alól, de attól még egy ágyban alszik a férjével, csak éppen nem kell hajnalban felkelnie imádkozni. Így a férj is tudja, hogy a nő havibajos, figyelmesebben bánik vele.

– Ahogy vallást, úgy pályát is váltott. Nem is egyszer. Kirajzolódik az összefüggés a nagyon különbözőnek tűnő területek között?

– Az életem során sokszor éltem meg azt, hogy egymástól függetle dolgokba kezdtem, amiknek látszólag nem volt meg az eredménye, de később váratlan módon minden értelmet nyert, összeállt. A sétákban használni tudom azt, amiért és ahogy orvosnak készültem annak idején: a beszélgetések gyógyító erejét akár társadalmi szinten is. A képzőművészeti egyetemen megszerzett tudásomat a látnivalók feldolgozásában és a kreativitásban, az idegenforgalomban szerzett tapasztalatokat pedig a séták összeállításának technikájában. Hasonló történt velem a vallásban is, mint ezekben a szakmai váltásokban. Persze azt, hogy mindezt váltásként, sőt válságként éltem meg időről időre, az elsősorban az európai kultúra és szemlélet szétdaraboló jellegéből adódik. Én mindig az emberrel és a kommunikációval foglalkoztam. Európában az orvosi és a képzőművészeti egyetem egészen mást világít meg ugyanezekből. Hasonló a helyzet a vallásokkal is: mi külön rendszerként éljük meg a zsidó és a keresztény vallást, valamint az iszlámot, pedig a lényege egy és ugyanaz: van Isten, aki prófétákkal küld kinyilatkoztatásokat, mi pedig imádsággal válaszolunk neki. Minden lényeges dolog alapja a világon: a beszélgetés.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!