Hatósági jogkör, vagyis tényleges jogorvoslati lehetőség nélkül működik ma a betegjogi védelem. A képviselők passzívak, a betegpanaszok gyakran a semmibe vesznek. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, az emberi méltósághoz és a tájékoztatáshoz való jog sérelme szabadon kísérheti ma az egészségügyi ellátásunkat. Szeptembertől új rendszert ígérnek.
Többszöri időpont-módosítás után végül most, szeptembertől új, önálló központi hivatal – az Országos Betegjogi, Ellá tottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) – veszi át a betegjogok érvényesítését. Az ígéretek szerint az új intézmény közvetít a szolgáltató és a kérelmező közötti vitás kérdések peren kívüli, gyors és mindkét fél számára megnyugtató rendezése érdekében.
Betegek ezrei panaszkodnak az egészségügyben tapasztaltak miatt. Ők a „bátrabbak”, sokan ugyanis még ma is félnek a retorzióktól. Betegjogi képviselők szerint, még ha erre nem is számíthatnának, különösebb változásra nem nagyon.
A jogi képviselők telefonszáma rendben kint lóg ugyan a kórházak folyosóin, de a betegjogi rendszer felszámolása óta még kisebb mersszel és bizalommal vannak a betegek. Nem véletlenül: senkinek semmiféle hatósági jogköre nincs, hogy tevőlegesen intézkedjen ügyükben. 2010 szeptembere óta, amióta megszüntetették az Egész ség biztosítási Felügyelet jogutód intézményét, amely független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező panaszokat, elkezdődött a betegjogok kiüresedése. Felszámolták a kórházakban dolgozó, de nem a kórházak által alkalmazott betegjogi képviselőket foglalkoztató közalapítványt, így végképp reménytelenné vált bármilyen számonkérés. Az ÁNTSZ illetékes szervei ugyanis a hatósági eljárás lefolytatása helyett közérdekű bejelentéssé minősítették át a betegpanaszokat.
Szabó Máté ombudsman legutóbbi vizsgálatában is kimondta: mindezekkel sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga. A megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek „mazsolázhatnak” a panaszok közt, ami az önkényes jogalkalmazás veszélyét is felveti. „Amikor a betegfelvételen kikiabál az adminisztrátor, s kéri az adatokat, már ezzel megsértette a személyiségi jogaimat. Akárcsak ha eldarálnak valamilyen értelmezhetetlen kórismertetést, nem is tudom, miről döntök valójában. Ezek olyan jogsértések, amelyeket egy betegjogi rendszer orvosolni tudna” – mondja a megszüntetett közalapítvány szakreferense, egykori betegjogi képviselő.
Bognár Ágnes szerint, ha egy „ejnyebejnye” már alapjaiban változhatna a jelenlegi helyzeten. Itt ugyanis legtöbbször nem arról van szó, hogy komoly retorziót vár a panaszos. Az esetek 90 százalékában tökéletesen megnyugodna egy bocsánatkéréssel. A szakember szerint még az egészségügy számára is hasznot hozhatna a hatékony betegjogi munka: a jogsérelmek jelentős részét ugyanis az idő-, a szakemberhiány és az irdatlan adminisztrációs teher okozza, amivel így két oldalról lehetne szembesíteni a döntéshozókat.
Ma nagyrészt következmény nélkül maradnak az egyértelmű jogsértések is. Mint Annamari esetében: a 40 éves nőnek két éve már volt egy embóliája, azonnali orvosi segítségre szorult.
A napokban a korábbival megegyező panaszokkal ment el házi orvosához, aki sürgősséggel utalta be az érsebészeti ambulanciá ra. Itt félórás várakozás után az asszisztensnő közölte: a doktor úr üzeni, kérjen időpontot, mint a többi beteg. Annamari hiába ágált, hogy ott a nagy piros S-betű a beutalón, meg hát az embólia nem gyerekjáték. Ő viszont még emlékezett, amikor két éve szirénázva vitte be a mentő, s végezték el rajta az életmentő beavatkozást, így egy másik kórházba sietett, ahol azonnal elvégezték a szükséges vizsgálatot. Aggodalma nem volt alaptalan. Egy fiatal lányt 5 éve kezeltek már emlőrákkal, amikor újabb kemoterápiára feküdt be a kórházba. Egy idő után iszonyú fájdalmai lettek, de csak idővel jött nővér, akinek szólhatott. Az ápolónő közölte: melléfolyik az infúzió, de már alig van a palackban, és most már nem vesződik vele, nem szúrja újra. A lány keze gyakorlatilag használhatatlanná vált, ugyanis az egészséges sejtekre pusztító folyadéktól elhaltak a szövetek. „A legszörnyűbb az volt, hogy még csak egy bocsánatkérést sem kaptam, s mikor panasszal fordultam a betegjogi képviselőhöz, az orvosom közölte: ezek után nem kezel” – emlékszik vissza a lány.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
