Bölcsőtől a zsírig

 

– Alkatát tekintve milyen az átlag magyar ember?

– A felmérések szerint 160-170 centiméter magas, picit testes, a magassághoz képest nagyobb a haskörfogata, és kicsit magas a vérzsírszintje.

– Ez jót vagy rosszat jelent?

– A megállapítás csupán azt mutatja, hogy ma, ezen az éghajlaton – figyelembe véve a táplálékok minőségét, az étkezési szokásainkat, a társadalom szerkezetét, az életritmust – ez jellemző ránk, magyarokra.

– És hogyan néz ki mindez, ha az elhízás és a túlsúly arányában nézzük?

– A magyarok 70 százaléka túlsúlyos és elhízott, mintegy 2 százaléka sovány. Sajnos már 150-200 ezerre becsüljük azok számát, akik vészesen elhízottak (150–400 kg). A magyarok mindössze 20-25 százaléka tartozik az egészségesnek mondható tartományba.

– Vagyis a legtöbben felesleges terhet cipelünk.

– Ahogyan Európa legtöbb országában vagy akár Észak-Amerikában. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az elhízás és a túlsúly együttes előfordulása a Földön 2015-re eléri a 3 milliárdot: a túlsúly 2,3 milliárd embert érint, az elhízás további 700 milliót. Mindeközben 1 milliárd ember éhezik.

– Miért hízunk el?

– Több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit elégetünk. Sokat eszünk, nem megfelelő időben, nem feltétlenül jó minőségű ételeket, keveset mozgunk, és keveset vagy sokat alszunk. Napi szinten. Ez rakódik egymásra hónapról hónapra. Ha mindez stresszes életmóddal jár együtt, és más káros környezeti hatásoknak is ki vagyunk téve lakó- vagy munkahelyünkön, gondolok a levegőminőségre vagy különböző vegyi anyagokra, a szervezet védekezni kezd, és elindul a zsírszövet gyarapodása. Vagyis mondhatjuk, hogy korunk elhízása adaptáció a modern élethez.

– Mikortól mondhatjuk azt, elkezdődött az elhízás?

– Amint megkezdődik a zsírszövet gyarapodása. Ezért sem mindegy, milyen életmódot választunk magunknak. A tapasztalat az, hogy aki már gyerekként elhízott, az 80 százalékban felnőttként is túlsúlyos marad. Ez pedig számos betegség előszobáját jelenti: magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, egyes daganatos betegségek, mozgásszervi, légzőrendszeri betegségek, hosszú a sor. Volt idő, amikor a dohányzást tartották az egészség egyik legfőbb ellenségének, és az embereket úgy próbálták elrettenteni, hogy rajzoltak egy dohányzó csontvázat. Ez a csontváz ma már fotelben, széken ül.

– Mennyit kellene mozogni ahhoz, hogy a csontváz eltűnjön?

– Az ülőmunkát végzőknél ez napi 30 perc tempós sétát jelent. A fogyáshoz napi 60 percre volna szükség, ám ahhoz, hogy a fogyást meg tudjuk őrizni, napi 90 percet kellene tempósan gyalogolnunk, vagy ennek megfelelő intenzitású testmozgást végeznünk. Ezért is a súlytartás a legfontosabb, vagyis ne hízzunk el, vagy legalább ne hízzunk tovább! Ám, ahogyan a felvett kalóriák összeadódnak, az energialeadás is összegződik: vagyis, ha csak többször 10 perceket tudunk mozogni, az kalóriaégetésben kimutatható. Ha a mozgás nagyon intenzív, heti háromszor egy óra is elegendő. Mindennek viszont együtt kell járnia azzal is, hogy megválogatjuk, mikor, mit és mennyit eszünk. Az egyhangú étkezés ugyanis káros hosszú távon, s bár a fogyás szempontjából sokat jelent az is, ha lefelezzük a tányért, vagyis 500-600 kalóriával kevesebbet eszünk naponta, arra is kell törekedni, hogy minél egészségesebben étkezzünk – változatosan, zöldségeket, gyümölcsöket, sok folyadékkal.

– Rendben, mozgás, kalória. Ha ez ennyire egyszerű, miért nőtt ekkorára a fogyókúrás szereket kínáló piac?

– Mert ez a fogyasztói társadalom egyik leghatalmasabb üzlete. Az egyik oldalon arra ösztökéli az embereket, hogy egyenek, vegyenek, igyanak, aztán, amikor már elhíznak, betereli őket a visszafogyasztás piacára. Pár évvel ezelőtt megpróbáltuk számba venni, hány csodás fogyást ígérő szert árulnak a piacon, és a lista már akkor is százas nagyságrendű volt.

– Ezeket a szereket meg is vesszük?

– Sajnos. Aki ugyanis már elhízott, köszönhetően a helytelen életmódjának és rossz étkezési szokásainak, a legritkábban veszi figyelembe azt, hogy a fogyás legalább annyi ideig tart, mint az elhízás időszaka. A túlsúly azonban – túl az esztétikai mutatókon – testi és lelki gondokkal járhat, és az emberek abban bíznak, hogy este bevesznek egy pirulát, és reggelre eltűnnek a felesleges kilóik. Na, erre a vágyra érzett rá a fogyókúrás szereket kínálók piaca, s bár rövid távon, hetek, hónapok alatt akár gyors eredményeket is elérhetnek a zsírbontásban, a tartós fogyást nem lehet megúszni az egészséges étrend és a megfelelő mozgáskultúra kialakítása nélkül.

– Az tudható, milyen arányban fogynak a szerektől az emberek?

– Száz emberből 5-10-nek sikerül megtartani a levitt testsúlyát hosszú távon, vagyis éveken át. A többiek visszanyerik túlsúlyukat, sőt talán még meg is haladják azt – és kezdődik az ördögi körforgás. Ezért is nagy a média, a reklámok felelőssége, amikor beszámolnak ezekről a szerekről, és vásárlásra buzdítanak.

– Annak nincs felelőssége, aki haszontalan vagy az egészségre káros szereket gyárt?

– Dehogynem! Különösen egy olyan világban, az egészség az egyik legfontosabb marketingfogás és hívószó. Ám az élelmiszergyártók felelősségén túl meg kell említeni az ellenőrző szervekét is – mert az ígéret és az eredményesség tekintetében minden oldalról nagy hiányosságokat tapasztalunk.

– Mennyire nehéz szakmai érvekkel szembeszállni a profittermelés kényszerével? Légszennyezési hasonlattal élve: a kőolajszármazékok gyártói sem feltétlenül azért keresik az új technológiákat, mert tudják, hogy a kőolaj elégetése szennyezi a levegőt, hanem már arra az időszakra készülnek, amikor elfogy a kőolaj.

– Ha valóban ez a szemlélet maradna, nem nagyon beszélhetnék egészségről sem. A káros anyagokat tartalmazó fogyókúrás szereket az ellenőrző szervek rendre levetetik a polcokról, de ez kevés, ha egy másik rossz kerül a helyére. Azt kellene megértetni az emberekkel, hogy csodaszerek nincsenek.

– Mégis veszik. Tudható, mennyit költenek rájuk?

– Pár évvel ezelőtt végeztünk számítást erre vonatkozóan, és az jött ki, hogy havi több tízezer forintot.

– Ennyire könnyű volna kihasználni a túlsúlyos emberek hiszékenységét?

– Túlságosan is. Miközben arra, aki megfelelő életmódváltással 48 éves koráig leadja súlyfeleslegét, lényegesen egészségesebb életkilátások várnak idősebb korában. Szerek nélkül. Ám aki csak hízik, és még dohányzik is, 7-8 évvel megrövidíti az életét.

– Egy sovány ember is lehet beteg, és egy testes is egészséges? Egyetért ezzel?

– Igen. Azzal egészíteném ki, hogy azonos testtömegű emberek közül az az egészségesebb, aki többet mozog. A lényeg az, hogy ne bűntudattal éljük meg a túlsúlyunkat, és ne csak azért akarjunk fogyni, hogy karcsúbbak legyünk. A cél az egészséges élet megteremtése, és ebben nemcsak az egyén felelőssége nagy, hanem a társadalomé, az államé is. Ma már a várostervezés, a társadalomszervezés is összefüggésbe hozható az elhízással, hiszen nem mindegy, milyen parkokat építünk, mennyi kerékpárutat, és nem mindegy, hogy gyalog mehetünk az iskolába, a boltba, a hivatalokba, vagy át kell autóznunk a fél városon, országon.

– A csodaszerek és a fogyásmódszerek piaca mégis hatalmas – és ennek részévé válnak önök is, ha tetszik, ha nem. Aktuális példa: Magyarország fitneszguruja, Norbi a tőzsdére megy. Az egyik fogyást ígérő könyvét 2006-ban az ön férje mint a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke lektorálta. Aztán, két év múlva, azt hallottuk, visszavonta szakértői támogatását. Ilyenkor mi történik?

– Eltúlzott volt a média reagálása. A férjem annak idején valóban lektorálta Norbi módszereit. Ahol tudott, finomított rajtuk, de Norbi nem mindegyiket fogadta meg. Csupán ennyi történt.

– Egy hete pedig a Heti Válasz írta azt, hogy Norbi Pados Gyula egyetemi docenst kérte fel szakértőnek, ahogyan a cikk fogalmazott: társaságuk főtitkárát.

– Nem tudom, miért írták ezt, hiszen Pados Gyula 2010 óta nem tagja a társaságunknak. Mi nem adtunk szakértői véleményt Norbinak, és nem is vizsgáltuk termékeik összetevőit.

– Az mennyire gyakori, hogy a gyártók megkeresik önöket, vizsgálják be termékeiket?

– Nagyon ritka. Nem igénylik.

– Lenne rá kapacitásuk?

– Lenne, de a cégek inkább a reklámra és marketingre költenek. Termékeiket saját laborukban vizsgálják.

– Attól félnek, nem mennének át a szakmai szűrőn?

– Ez izgalmas kérdés, amire a választ így fogalmaznám meg: társaságunk korrekt szakvéleményt adna. De az ellenőrzést elvégezhetik az állami, a népegészségügyi szervek is – hivatalból. Ők előnyösebb helyzetben is vannak, mint a tudományos társaságok. Mi kevésbé tudunk lobbizni.

– Kevésbé, kevésbé… Miközben az egészségpiacon minden ott dől el, hogy nem mindegy, mivel etetjük egymást, nemde?

– Ebből a szempontból alighanem társaságunk a legaktívabb: 22 év alatt 64 rendezvényen hívtuk fel a figyelmet a legújabb kutatások eredményeire, az egészséges életmód fontosságára. A tapasztalatunk az, hogy a magyarok sokkal tájékozottabbak, mint a környező országok lakói.

– Nincs itt ellentmondás? Tájékozottak vagyunk, mégis bízunk a csodaszerekben?

– Tájékozottabbak vagyunk, ámde hiszékenyebbek is. A magyarok nehezen változtatnak az életmódjukon. A mi dolgunk az, hogy tájékoztassuk az embereket az elhízás veszélyeiről.

– Miből működik a társaságuk?

– Pillanatnyilag sem uniós, sem hazai források nem állnak rendelkezésünkre. Üzletszerű tevékenységet nem folytatunk. Sok kollégánk, tagunk önerőből tart előadásokat.

– Miért nem állítanak elő önök is egy korrekt, fogyást segítő terméket, ami fedezné a kiadásaikat? Ördögtől való volna?

– Érdekes felvetés, nem is elképzelhetetlen, hogy innovatív módon együttműködjünk valakivel, de társaságunk elsősorban tudományos szakmai tevékenységet folytat. Erre szerveződtünk, ez a küldetésünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!