Bándy Kata gyilkosáról nem csak az derült ki pillanatok alatt, hogy cigány, de futótűzként terjedt azonnal az is, hogy tinédzserkora óta folyamatosan összetűzésben volt a hatóságokkal, 16 éves korától pedig többször is ült különböző büntetés-végrehajtási intézetekben. Vagyis „minibűnözőből” vált felnőtt bűnelkövetővé – a hatóságok szeme láttára. Gyermekvédelmi szakemberek szerint az egész család- és gyermekvédelmi rendszer mondott csődöt P. László estében. A most 26 éves férfi körül lényegében gyerekkora óta szatellitként keringett 8-10 segítő anélkül, hogy ebből a család és a fiú bármit is érzékelt, vagy valódi változás bekövetkezett volna.
„Hiába mondja ki mind a gyermekvédelmi törvény, mind a büntető törvénykönyv most már 12 éves kortól a gyerekek büntetésének célját, vagyis a rehabilitációt, a reszocializációt, s azt, hogy ehhez pontosan milyen segítséget kell megadni, ebből a gyakorlatban semmi sem valósul meg” – mondja dr. Gyurkó Szilvia kriminológus, az UNICEF gyermekjogi referense.
„Nyilván ez senkinek, így a mostani elkövetőnek sem ad felmentést, de erősen el kellene gondolkodtassa a rendszer szereplőit, hogy vajon mi is történt az elmúlt egy évtizedben ezzel a férfival. Sokévnyi lehetőség volt, többtucatnyi beavatkozási pont, ahol úgy voltak jelen a szakemberek, hogy ettől a gyerek, a család helyzete semmit sem javult. A bent töltött idő után ugyanabba a környezetbe kerülnek vissza a fiatalkorú bűnelkövetők, ahol eddig a rossz mintákat látták” – magyarázza a szakember. A helyzet pedig az UNICEF legfrissebb felmérése szerint különösen drámai: Magyarország ugyanis extrém drágán tartja fenn gyermek- és családtámogatási rendszerét, a GDP-nk nagyjából azonos arányát költjük erre, mint a skandináv országok, működésének hatásfoka viszont alig jobb, mint Romániáé vagy Bulgáriáé. A gyerekek úgynevezett „nélkülözési” indexe alapján csak ezt a két országot előzzük meg: a gyerekek harmada hiányt szenved valamiben, ami az alapvető jólétéhez szükséges lenne.
Ha csak a gyermekvédelmet, a büntetésvégrehajtást nézzük, az ombudsmani jelentés is megállapítja, milyen súlyos hiányokkal működnek például a fiatalkorúak számára fenntartott börtönök. Tökölön 400 fogvatartottra jut egyetlen pszichológus, de az egész országban elképesztő a szakemberhiány. Az intézmények túlzsúfoltak, ugyanott van az erőszak áldozata, a bűnelkövető és a prostitúció miatt bekerülő fiatal. Bent pedig legtöbbször nem történik olyasmi, ami esélyt adna a kriminális karrier megtörésére, a társadalomba való visszailleszkedésre.
„Valóban sok problémával küzdenek a fiatalkorú bűnelkövetők kezelésével foglalkozó intézmények, de az azért erős túlzás, hogy teljesen alkalmatlanok a törvényben is lefektetett feladataik ellátására” – reagált dr. Hegedűs Judit, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi adjunktusa. Szerinte nem az intézetek korlátozzák saját lehetőségeiket, hanem a rendszer. Arról meg kevéssé tudunk és – talán – akarunk tudomást venni, hogy a börtön akár új esélyt is adhat a fiatalnak, mert például a sok éven át tartó iskolakerülés után újra tanul. – Ha nincs befogadó társadalom, akkor nem vagy nehezen lehet sikeres bármilyen segítő munka. Ez viszont már a társadalmunkról szól, nem a büntetés-végrehajtási intézetekről – fogalmazott.
Lapunk kérdéseire a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Sajtóirodája közölte: a tököli fiatalkorúak intézetében 80 százalékos a telítettség, ezért túlzsúfoltságról egyáltalán nem beszélhetünk. A büntetésvégrehajtás kiemelt figyelmet fordít a fiatalkorú fogvatartottakra, a komplex nevelési program része az oktatás és a szakképzés, amit külsős, elismert szakemberek végeznek. A kulturális, szabadidős és egészségmegőrzési programok mellett drámapedagógiai és állatterápiás módszerek, valamint csapatsportok segítik a reszocializációt.
Gyurkó Szilvia kutatásai során viszont szinte mindig kiderül, hogy megoldatlan családi problémákat jeleznek a gyerekek a bűnelkövetéssel. – A gyerek bűnelkövetése ugyanolyan probléma, válasz, mint a deviancia, az alkohol vagy a drog. A rendszer igazi reakciója azonban csakis a tüneteket próbálja orvosolni, vagyis kivonni a problémás fiatalokat a társadalomból, ideig-óráig megszabadítani tőlük. Pedig a gyerekek 70 százaléknál a bűnelkövetésnek funkciója van: figyelemfelkeltés, az otthoni gondok letükrözése, míg csak egy szűk kisebbség az, akiken nem is lehetne segíteni – teszi még hozzá a szakember.
Az elkövetők 60-70 százalékának legalább egy olyan pszichés betegsége van, ami összefüggést mutat a bűnelkövetővé válással. Leggyakrabban olyan magatartászavar fordul elő, amire a legjellemzőbb az állandó vitatkozás, ellenkezés, a felelősség alóli kibújás. A második leggyakoribb probléma pedig a kezeletlen hiperaktivitás. Ha a betegséget még a bűncselekmény után sem kezelik, akkor nem várható, hogy az elkövető ne essen vissza.
A legfrissebb statisztikák szerint a büntetőjogilag mostanáig felelősségre nem vonható gyermekkorú elkövetők száma az elmúlt 5 évben csökken, 2011-ben valamivel több mint 2700-an voltak. Közülük a legtöbb gyerek Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyében él, ezt követi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, majd Hajdú-Bihar. Az elmúlt 5 évet nézve a gyermekkorúak döntő többsége vagyon elleni bűncselekményeket követett el, ezeknek több mint a fele lopás, betöréses lopás. A fiatalkorú bűnelkövetők száma 2011-ben 11 034 volt – az elmúlt 10 évben a legmagasabb. Többségük a fővárosban él, de számuk BAZ és Szabolcs megyében is lényegesen meghaladta a többi megyéét. A legtöbben vagyon elleni bűncselekményekkel sértettek törvényt, de ezek száma egyenletesen csökken, egyre több viszont a garázdaság és a kábítószerrel való visszaélés a körükben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
