Simicska visszatér. Mi lesz a következő lépése? - Csak egy maradhat

Noha a média szerint múlt pénteken röppent tova szánkózni Simicska Lajos, múlt szombat reggel nagyon is „jelen levőnek” tűnt a kertjében Magyarország első számú politikai nagytőkése. Otthona: budai külső kerületben egy impozáns, deszkakerítéses családi ház – ránézésre semmi nem utal arra, hogy benne lakik az ország legnagyobb hatalmú oligarchája, sehol egy kacsaláb, tucatnyi hasonló porta akad a környező utcákban. Ahogyan a házigazda sem kelt különösebb feltűnést, ahogy mackónadrágban caplat a kertben, kezében két fehér fajansztál. A kutyáknak viszi a reggelit, ebben zavarja meg káromkodásokkal tűzdelt interjúcunamijának másnapján a kerítésen átkurjantó zsurnaliszta. Simicska Lajost egy hete ilyenkor csöppet sem rángatta az ideg, Orbán legecizését és lekorruptozását csak „tegnapi eseményekként” emlegette, de nem tűnt úgy, mintha megbánta volna. Egyedül amiatt ideges, hogy a múlt pénteki média- és politikahack miatt késve indulhat szánkózni Ausztriába. Annyit még mond, hogy vasárnap (a lap megjelenésnek napján) lesz újra magyar földön, és utána interjút ad. Aztán szabadkozik és megy. Mi pedig, ígéretének behajtására tett kísérleteink előtt, visszaemlékezések, háttérbeszélgetéseken hallottak és a Fidesz történetét feldolgozó publikációk felhasználásával próbáljuk megérteni a Simicska–Orbán viszony lényegét, és a köztük kirobbant háborúskodás okait és frontvonalait.

 

„Hát Simicska lett”

Simicska Lajos és Orbán Viktor kapcsolatáról a legtalálóbb jellemzés talán Kende Péter könyvében olvasható, miszerint Kövér László Orbán felettes énje, Simicska Lajos pedig a tudatalattija. Magyarán: a képlet szerint míg a jelenlegi házelnök az „eszmét és az erkölcsöt” adja a majdani miniszterelnöknek, addig a majdani legnagyobb oligarcha ügyintézője és ösztönlénye volt már a kezdetekkor is Orbánnak. Az a szimpatikus, gyorsbeszédű fiatalember – Orbán – nem véletlenül mondja még ’88-ban, a legendás és mostanában a közösségi oldalakon újra és újra felbukkanó Fekete Doboz felvételen, hogy az egykori diáktársak közül Simicska volt a legokosabb. És amiről kevésbé szól a fáma: a legrettegettebb is.

Félelmet már a Bibó kollégiumban is a mindenféle korlátot és tekintélyt tagadó radikalizmusával keltett. Állítólag ő volt az első, aki a többpártrendszer mellett érvelt. A legkeményebb antikommunista volt a társaságban, határozottsága és esze alapján akár politikai vezetője is lehetett volna az akkor formálódó Fidesznek, csakhogy – mesélték – nimbuszának meglehetősen sokat ártottak legendás tivornyái, ami után rendszeresen tört-zúzott.

„Huszonöt éve vártunk arra, ami most történt” - mondja Hegedűs István. Az egykori ősfideszes parlamenti képviselő, a Magyarországi Európa Társaság elnöke már a kilencvenes évek elején azt remélte, hogy Orbán Viktor előbb-utóbb összevész barátaival, az akkor főideológus Kövér Lászlóval vagy a pártpénztárnok Simicska Lajossal.  „Hát Simicska lett ez az ember” – mondja Hegedűs. „Csak nagyon elhúzódott, amíg Kövérrel meglazult a viszonya és amíg Simicskával a nyilvános háborúskodás kitört… Ha mindez hamarabb bekövetkezik, talán másképp alakul a magyar történelem” – mondja Hegedűs. 

„Lehet, hogy soha nem is találkoztam Simicska Lajossal, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen nem voltam szakkollégista, később pedig mint „fodorista” pártellenzékit nem vontak be a pénzügyekbe” - magyarázza a különös tényt, hogy a párt egyik vezetőjeként sem tudott a nagy titkokról. Simicskáról köztudott, hogy a Fidesz alapítása körüli időkben nem politizált nyilvánosan, a szervezet fórumain nem vett részt. Mégis, „amikor 1989 őszén a Magyar Narancsot elindítottuk, a főszervező Vig Monika találkozott Simicskával, mert tudtuk, hogy gazdasági ügyekben érdemes hozzá fordulni. Moninak nagyon rossz volt a benyomása róla és veszélyes alaknak tartotta.” Simicska üzlettársa, Varga Tamás viszont egyszer a párt költségvetését magyarázta az országos tanács tagjainak: „amikor az alternatív fiatalok között megjelent újgazdag öltözékében, a különbség látványos volt – azt nem tudom, Simicskának voltak-e akkoriban hasonló allűrjei.”
Hegedűs szerint Simicska és Varga a pártnak jutó költségvetési támogatással kezdett el gazdálkodni a kilencvenes évek elején egy olyan fideszes testület felügyelete alatt, amelybe csak „orbánisták” kerülhettek. A pénz a párt által létrehozott vállalkozáson, a FICO kft-n ment keresztül. „Az első botrányos eset az volt, amikor luxusautó-kölcsönzéssel kezdtek foglalkozni, ami önmagában furcsa egy párt közeli vállalat esetében, pláne, hogy elterjedt, Varga és Simicska ezekkel a kocsikkal száguldoznak a Rózsadombon.” Varga és Simicska között aztán kirobbant a „gengszterháború, ahogy akkor ezt a konfliktust hívtuk”. Orbán Simicska mellé állt - Vargát pedig néhány évvel később letartóztatták. 1994-ben, amikor a Fidesz kampánycélokra kibérelt egy irodaházat az Andrássy úton, Simicska Lajos foglalta el a felső szintet. Az épületet kidobó emberek védték (erről írt aztán „kolumbiai drogbárózós” cikket Bayer Zsolt). Hegedűs szerint ekkor már Orbán és Simicska „úgy gondolta, hogy a pártot minden irányból támadják, ezért van szükség körkörös védelemre.”

A Simicskát ismerők szerint három alapvető tulajdonsága van az oligarchává lett egykori szobatársnak: egyrészt nagyon érzelemvezérelt, másrészt hajlamos a paranoiára, harmadrészt nem felejt, és sosem mulasztja el a bosszút. Végül is, mostani lépései is levezethetők ebből a jellemrajzból. Bár már azt tervezgette állítólag, hogy visszavonul szigligeti birtokára, és „csendben műveli cégeit”, amikor médiabirodalmának vezetői felálltak, rögvest ringbe szállt. Ám valószínűleg ő is tudja: nem egyenlő felek küzdenek egymással, Orbán immár jóval fajsúlyosabb. Az más kérdés, hogy részben éppen ezért Simicska az, akinek rövid- és középtávon nincs vesztenivalója: az imidzsét nem reszelheti tovább, hiszen így is ő a főgonosz főoligarcha; az emberei közül, akit tudtak, már kiszerelték a kormányzati rendszerből; a vagyonát jelen állás szerint nem einstandolhatja a hatalom. Van hát mire bosszúállónak lennie.

Médiafront

Miközben hiba lenne az Orbán–Simicska-konfliktust médiaháborúvá degradálni – hiszen a cél egy új, a miniszterelnöktől sokkal inkább függő nagytőkés réteg helyzetbe hozása –, tény, a sajtóportfolió nagyon komoly befolyást biztosít(ott) a kormányfő egykori kollégiumi szobatársának. Sokat elemzett tény, hogy több országos napilap, rádió és televízió tartozik Simicska hatókörébe, de legalább ilyen fontos, hogy a választásokon létfontosságú óriásplakát-piac mintegy 75-80 százalékát is ő és strómanjai uralják.

Első ránézésre nem kellene, hogy gondot okozzon a „Simicska-felületek” kiváltása, hiszen a miniszterelnök és környezete mindenféle skrupulus nélkül állítja a közpénzeket saját hatalmi céljai szolgálatába. Csakhogy a pénz önmagában nem elég, egy működő rendszer kiépítése mintegy másfél-két évbe telik. Ezért a már meglévőnél kell kezdeni: a köztévének kulcsszerep jut majd Orbán simicskátlanítási mestertervében. Egyrészt új csatornák indulnak márciustól, másrészt most már szinte hivatalosan is elvárás az Orbánhoz való politikai hiperlojalitás. A köztévé lehet egyébként a Simicskától menekülő orbánista jobboldali sajtómunkások menedéke is a következő években.

De tévéből van még más is a tarsolyban. Egyes hírek szerint a Simicska-féle Hír Tv ellenében a mintegy másfél millió háztartásban benn lévő, de jelenleg súlytalan Parlament Tv-t szeretné felturbózni az Orbán-csapat, ha már a csatornát Fidesz közeli üzletemberek gründolták pár éve. Egy második forgatókönyv szerint a TV2 lenne Orbán televíziós bázisa – annyi biztos, hogy onnan Simicska kivonult az utóbbi hónapokban, helyére pedig a miniszterelnök film- és kaszinómogulja Andy Vajna türemkedett be a titokzatos tanácsadóval, Habony Árpáddal karöltve. Habonyt sejtették már amögött is, hogy a TV2 korábbi német tulajdonosa a magyar menedzsmentnek adta el a többségi tulajdont. Az Orbán-emberek teljes hatalomátvételébe még bezavarhat, hogy, lévén a korábbi német tulajdonos az amerikai tőzsdén is jegyzett cég, az adás-vétel körüli tisztázatlanságok állítólag az amerikai nyomozó hatóságok figyelmét is felkeltették .

A Simicska-féle Lánchíd Rádió pótlásában egyelőre kevéssé gondolkodik Orbán köre – egyrészt ott van neki a közszolgálati Kossuth rádió, másrészt pechjükre a szintén az egykori szobatárshoz köthető Class FM monopolhelyzetben van a kereskedelmi adók piacán. Csupán az jelenthet némi, nem is kicsi mozgásteret Orbánék számára, hogy a rádió koncessziós joga másfél év múlva leketyeg (igaz, a kontraktusban szerepel egy hosszabbítási opció is).

A lappiacon kevésbé „béna kacsa” az ellentábor: a Magyar Nemzetet a felhizlalt Napi Gazdasággal (ez az orgánum Századvég-érdekeltség, így itt is meglehetős Habony befolyása) például sikerrel pótolhatja. Hetilapot viszont újat kell alapítania, ugyanis a Heti Válasz egyelőre megpróbálkozik az Orbán és Simicska közti középen állás mutatványával.

Az online felületek miatt is főhet a hatalom feje: se központi hírportálja (mint amilyen Simicska mno.hu-ja), se különböző célcsoportra szakosodott oldalai nincsenek, se „blogzónája”. Figyelemreméltó, hogy a kormánypárt felülethiánnyal küzd, noha számos „megmondó oldal” akad a jobboldalon – ilyen például a mandiner.hu is. Csakhogy egyre nyilvánvalóbb: a jobboldali ifjak szerint az orbáni értékrend nem szinonimája a tisztes konzervatív értékrendnek, így a hatalom részben itt is „zöldmezős” beruházásokkal kénytelen bíbelődni. A Csuri Ákos fideszes médiamunkáshoz köthető via.hu-ban látják többen az mno.hu utódját, míg a fiatalokat külön oldal bombázná: a 888.hu (a 444.hu jobbos megfelelőjét) életre keltésében állítólag megint csak Habony Árpád asszisztál személyesen. Továbbá a pestisracok.hu felé indult el némi pénz pár hete, azzal az ukázzal, hogy jöjjön létre egy gyűjtő blogoldal.

Arra valószínűleg ügyel majd a Simicska-médiabirodalom, hogy az érzelmi kötődést fenntartsa, vagyis aligha várható ezen médiumoktól radikális ellenzéki fordulat. A szakmai előny mindenesetre még Simicska-médiumoknál van: példának okáért a Hír Tv szakmai vezetőjévé emelkedő Tar Péter profi tévés újságíró, és a Magyar Nemzetnél is maradtak azok, akik eddig is hátukon vitték a lapot: az új főszerkesztő, D. Horváth Gábor eddig lapszerkesztőként határozta meg az újság szakmai irányvonalát azzal a Szerető Szabolcs főszerkesztő-helyettessel együtt, aki előbb felmondott, majd elnézést kért és visszatáncolt.

Monopóliumokat darabolnak

Persze ebben az Orbán–Simicska csörtében a médiaháború a látványelem, ami kitakarja a második frontot: a csata ugyanis a gazdaság újrafelosztásáért folyik, mindenekelőtt az igencsak jól jövedelmező építőiparban és az energetikai piacon. Maradva a katonai hasonlatoknál, Orbánék épp Simicska anyahajóját, a Közgépet próbálják kiváltani – mégpedig egy egész flottával. A miniszterelnök zászlóshajója a Duna Aszfalt körül sűrűsödő cégcsoport lehet. Ez egyben azt is jelzi, hogy bár a mondás szerint 2010 és 2014 között Simicska működtette az állami és a pártgazdaságot, a miniszterelnök hosszú évek óta tervezi, miként vonja ki magát egykori szobatársa gyámsága alól. Így esett, hogy a Duna Aszfalt 2006-ban még csak 570 millió forintot nyert közbeszerzési pályázatokon, 2011-re ez a summa 48,85 milliárd forintra hasasodott, míg 2013-ban már megugrotta a 88,8 milliárd forintot. A tiszakécskei Duna Aszfalt most nyelte le az egyik legpatinásabb építőipari céget, a Magyar Építőt, ami az utóbbi esztendőkben 5,6–16 milliárd körüli forgalmat produkált. Persze a Közgép túl erős ahhoz, hogy egyetlen vállalkozás partvonalra szorítsa, így aztán hadrendbe áll az építőiparban Orbán két másik barátja is. Az egyik a néhány év alatt milliárdossá gyarapodott egykori gázszerelő, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, akinek cégeire a hírek szerint újabban személyre szabott közbeszerzéseket is kiírnak. A Garhartt Invest nevezetű cég pedig mostanában vásárolta meg a Wallis-csoporttól a 38 milliárd forintos építőipari árbevételt produkáló Market Zrt.-t. A Garhartt tulajdonosi köre átvezet minket az energiapiacra, ugyanis a cég egyik gazdája a másik Orbán-barát: az a Garancsi István, aki nem csak a miniszterelnök kedvenc focicsapatának, a Videotonnak, hanem a MET nevű vállalkozásnak is résztulajdonosa. Erről a cégről három dolgot érdemes tudni. Az egyik, hogy a kormányzati szabályozásnak köszönhetően az állami tulajdonban lévő MVM helyett ez a magáncég fölözi le a laikus számára alig érthető bonyolultsággal szabályozott gázkereskedelemből fakadó hasznot. Méghozzá akkora hasznot, ami évente több tízmilliárd forinttal gazdagítja a részben offshore hátterű tulajdonosokat. A másik megjegyzendő tétel, hogy Garancsin kívül akad másik magyar tulajdonosa: egyikük a Hernádi Zsolt által irányított MOL. És harmadjára érdemes megjegyezni: egy svájci lap arról cikkezett, hogy a svájci bejegyzésű MET erőteljes gazdasági kapcsolatban áll Orbánnal, állítólag lánya magánegyetemi tanulmányai mellett ez magyarázza a miniszterelnök mostanság feltűnően megszaporodott svájci látogatásait is.

Mindenesetre a MET lehet az, amelyik ellentart Simicska energiaipari érdekeinek. Orbán egykori szobatársa még mindig kézben tartja az MVM-et, ám ennek ellenére kiszorulni látszik a paksi bővítésből – noha a 3600 milliárdos üzletből vagy 400 milliárdra számított piaci pletykák szerint.

A hírek szerint Orbán nem követi el még egyszer azt a hibát, hogy egy kézben hagy mindent koncentrálódni, Simicskát így egy triumvirátus pótolja majd: Garancsi, Hernádi és a Duna Aszfalt egyik tulajdonosa, Szíjj László, akiről máris azt beszélik, hogy Orbán új „gazdasági súgója”.

Alá lő

Csakhogy a sajtó- és a gazdasági hatalomátvétel nem megy anélkül, hogy Orbán ne tisztítaná meg a politikai terepet. Már csak azért sem, mert kettőjük konfliktusa nem csak üzleti, de erőteljesen politikai jellegű. Az antikommunizmusát őrző Simicskának nagyon nem tetszik Orbán újsütetű oroszbarátsága, és többen fültanúi voltak, hogy Simicska Orbán autokratikus hajlamait is kifogásolta nemegyszer, mégpedig a tőle már megismert erőteljes hangütéssel.

A politikai simicskátlanítás azonban nem egyszerű feladat: nem véletlen, hogy a választások óta gyakorlatilag áll az állami gépezet. A sarkosabb interpretációk szerint tombol a kormányzati zűrzavar, hiszen 2010 és 2014 között Simicska kvázi gazdasági árnyékkormányt működtetett, méghozzá meglehetősen hatékonyan. Forrásaink szerint gyakorta előfordult, hogy Simicska Mahir-székházban lévő irodája előtt miniszterek és államtitkárok sora várakozott az „aktuális ukázra”. Embereit mára számos helyről menesztették, például a Közbeszerzési Hatóság, a Nemzeti Autópályakezelő, a Magyar Fejlesztési Bank és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium éléről, vagy legutóbb pénteken a Nemzeti Vagyonkezelő vezetői székéből.

A kérdés az, hogy ezek után milyen politikai ellenállást képes generálni Simicska. Ahhoz, hogy blokkolhassa a számára kedvezőtlen jogszabályokat (vagy csak egyáltalán a törvényhozás megbénításával zsarolhassa a kormányt) majdnem 40 fideszes/KDNP-s honatyára van szüksége. Miközben nyilván mindenki tudja, hogy aki mellé áll, az „halott” Orbánék szemében. Úgyhogy a kérdés az: milyen papírok vannak Simicskánál, ha úgy tetszik, mekkora a zsarolópotenciálja.

Azonban a legtöbb forrásunk úgy véli, Simicska bár nagyon haragszik rá, tényleg nem Orbánra lő, inkább egyes embereit akarja elkapni. Listájának élén Habony Árpád és Lázár János áll. Utóbbira különösen zabos, ugyanis a fideszes legendárium szerint ő „húzta fel” utódlásképes politikussá, ám Lázár mégis elárulta.

Most, hogy Simicska visszatette a garázsba a szánkóját, érdemes lesz figyelni: mi és hol derül még ki Habony Árpád és Lázár János viselt dolgairól.

 

----------------------

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!