Nem hisz az ellenzéki számmisztikában, az „egy jelölt mindenek fölött” elvben
- Érdemi ügyeket visz és a helyi „kormányváltókkal” épít kapcsolati hálót, aztán majd meglátja, mi lesz a választáson
- Botkát jó jelöltnek tartja, de a pártelit szerinte belekényelmesedett az ellenzékiségbe – interjú Demeter Mártával, aki nemrég ült ki az MSZP-ből a függetlenek közé

 
Demeter Márta - Fotó: Draskovics Ádám

– Ön az első vagy az egyetlen fecske?

– Arra gondol, hogy mások is követik-e a példámat?

– Arra. Hogy érzése szerint mások is kilépnek-e az MSZP-ből vagy a demokratikus ellenzék egyéb pártjaiból?

– Biztos vagyok benne, hogy többen gondoljuk ugyanazt a politikáról és a politikusok szerepéről. Már azt is eredménynek tartom, ha kilépésem nyomán elindul egy gondolkodás a rendszeren belül, vajon biztos jól működik-e minden.

– Mi működik rosszul?

– A jelenlegi környezet nem kedvez azoknak, akik tartalmi kérdésekről szeretnének beszélni – és ez pártoktól függetlenül így van. A régi struktúrák nem működnek, a pártok nagyon nehezen képesek beemelni és szocializálni a fiatal szakpolitikusokat, azokat, akik markáns politikát folytatnának.

– Azt mondják, a tavalyi tisztújításon még elnökségi tag akart lenni, nem lett, ezért most sértett. Elmondta a tartalmi kifogásait belső pártfórumokon is?

– Természetesen. De nem következett be semmilyen változás. Nem véletlenül – érdemes lenne megnézni, hogy a jelenlegi struktúrákban mennyire érvényesül bármilyen törekvés, tagsági akarat, még akkor is, ha többsége van.

– Ami a képviselői munkáját illeti, tartalmi kérdésekről beszélt. Például az utóbbi hetekben ásta ki a fiktív letelepedési kötvények ügyét. Bizonyította, hogy a nemrég elhunyt, az FBI által körözött szaúdi milliárdos, Ghaith Pharaon azért kapott mindenáron vízumot, mert a hatóságok tudták, hogy Orbán Viktor vele akar vacsorázni. Ilyen ügyekkel sem lehet látszani?

– Én csak a saját munkámért tudok felelősséget vállalni – mindig arra törekedtem, hogy egyfajta markáns ellenzékiséget jelenítsek meg. Ez a jövőben sem lesz másképp. Ám jelenleg az ügyek mintha háttérbe szorulnának: a százalékok, a pozíciókért való vetélkedés, maga a hatalom a cél a pártvezetés számára. Holott arra is kellene koncentrálni, hogy mi történik 2018 után.

– Hogy ez a kérdés érdemben merüljön fel, kormányt kell váltani.

– Ahhoz adott a bázis: minden kormányzati propaganda ellenére a lakosság 60-70 százaléka szabadulna a rezsimtől.

– Akkor miért nem szárnyal a balpártok támogatottsága?

– Mert olyan politikusokra lenne szükség, akik hitelesen kommunikálják, hogy képesek magukat korlátozni, és nem ott folytatják, ahol Orbán Viktor abbahagyta – például szakítanak az intézményesített és törvényesített korrupcióval.

– Komolyan nem értem. Ha adott a 60-70 százalékos támogatottság, akkor mi tartja vissza a pártvezetőket az önkorlátozástól: jelenleg úgy tűnik, ellenzékben legfeljebb egy-két tucat képviselői helyet foghat például az MSZP. Ennyiért érdemes lenne eldobni a „majdnem biztos” kormányzati pozíciókat?

– A legtöbb párt remekül elmondja, hogy mit kellene csinálni az egészségüggyel, az oktatással, a közszolgáltatásokkal. A kérdés az, elhiszik-e az emberek, hogy ezt képes is lenne megvalósítani…

– Elhiszik?

– Nem úgy tűnik. Hiába a 60-70 százalékos elégedetlenség, még mindig a Fideszre szavaznának a legtöbben, mert nem lehet tudni, hogy a többi párt mit csinálna. De ami a kormányváltásról szóló kérdést illeti: a kényelmes kormányzati pozíció mellett kialakult egy kényelmes ellenzéki lét is. Amiben egyes parlamenti képviselők és informális szereplők pozícióját semmi nem veszélyezteti. Úgyhogy a kérdés az: megvan- e a politikai akarat bizonyos szereplők részéről, tényleg törekszenek-e a kormányváltásra? Vagy pedig kényelmesebb számukra a jelenlegi, egyre szűkülő téren osztozni, és eltolni maguktól a kormányzás felelősségét. Ez képtelenség! Nem lehet az a legfontosabb szempont, hogy a politikusoknak nehogy ki kelljen mozdulniuk a komfortzónájukból, hiszen kutyakötelességük az emberekért dolgozniuk.

– Kivel dolgozna együtt?

– Akik tényleg elkötelezettjei a kormányváltásnak és Magyarországnak. Nem zárnék ki egyes pártokat a jelenlegi ellenzék tagjai közül sem, de arra törekszem, hogy minél több olyan emberrel, közösséggel, civil szervezettel találjak kapcsolatot, akik helyben visznek ügyeket, és tényleges változást akarnak.

– Mozgalmat szervez?

– Meglátjuk, hogy ez milyen szervezeti formában tud működni. A jelenlegi rendszerben a választáson pártok indulhatnak…

– A Momentum Mozgalom épp most lényegül át párttá.

– Maradjunk annyiban, hogy minél több csoportot, kapcsolatot szeretnék összeszervezni. Hogy a választások előtt ez miképp tud fellépni, az már technikai kérdés.

– Azért azt hadd jelezzem: a mondás szerint a jelenlegi rendszerben a kormánypárt emberével csak akkor lehet sikeresen fellépni egy egyedi választókerületben, ha egy ellenzéki jelölt van.

– Ebben a számmisztikában nem hiszek. Az a fontos, hogy egy hiteles, tisztességes erő álljon szembe.

– Az egy jelölt érvelés lényege, hogy ha az ellenzék favoritja mögött a választók megérzik az erőt, akkor rá szavaznak, gyakorlatilag pártszimpátiától függetlenül.

– De mitől érzik meg az erőt? Lehet valaki rendkívül hiteles és népszerű helyben, például egy kórházigazgató, de ha azok a pártok állnak mögötte, amelyekből a társadalom – a közvélemény-kutatások szerint – nem kér, akkor milyen esélye lehet ennek a jelöltnek?

– A civil volta nem ellensúlyozza az esetleges párthátrányokat?

– Ez a kérdés. A pártokból kiábrándult bizonytalanok egyelőre nem találják a helyüket. Lehet, hogy egyes politikusokat nagyon szeretnek, de a mögötte álló párttal és annak magatartásával sokszor nem tudnak mit kezdeni.

– Pont most mérte a Republikon Intézet, hogy Botka László népszerűsége immár olyan izmos, mint Orbán Viktoré. Az ön értelmezésében a szegedi polgármestert is gyengíti az MSZP?

– Botka Lászlót nagyon jó jelöltnek tartom. De az MSZP sajnos nem egységes – vagy legalábbis két hete még nem volt az – azzal kapcsolatban, amit Botka László képviselt.

– Nem fél attól, hogy függetlenként – pártbázis nélkül – kevésbé hatékonyan képes majd ügyeket felgöngyölíteni, illetve kevesebb sajtófigyelmet kap?

– A parlamenti műfajokban – interpelláció, azonnali kérdés – szűkülnek a lehetőségeim, ám van a képviselői mandátumnak egy nagyon cselekvő része: például rengeteg iratba tekinthetek bele. Ha pedig akad egy konkrét ügy, akkor függetlenként hitelesebben képviselhetem, ugyanis amit mondok, azt nem a pártom viselkedése alapján ítélik meg. Azt nem vitatom, a médiafigyelmet nehezebb lehet függetlenként kiharcolni, de ügyekkel sikerülhet, főként, ha nem akörül pörgünk, hogy ki kivel veszett össze.


Demeter Márta
34 éves, az MSZP országgyűlési képviselője 2014 óta, szakterülete a honvédelem.
2017 januárjában kilépett a szocialista párt országgyűlési frakciójából, mivel úgy érezte, pártjában nincs meg a kormányváltási akarat. Mandátumát nem adta vissza, függetlenként folytatja.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!