A nejem egy nagyon hideg téli estén fejébe vette, hogy az idén saját tyúkokat, csirkéket nevelünk. Nem számításból, érzelmi alapon. Eddig rendben, sok falusi ember megteheti még ezt, főként azok, akik rendelkeznek némi szántófölddel és megterem néhány mázsa, netán tonna búzájuk, árpájuk, kukoricájuk, egy kis lucerna. Azoknak azonban, akiknek nincs földjük, azok nem tartanak állatot.
Mert vett takarmányból már nem éri meg. És lényegét tekintve emiatt alakult ki az a sokak által – nagy politikusaink is ide tartoznak – érthetetlennek tűnő helyzet, hogy a falvakból kivesztek a háziállatok. A globalizációt okolják, káros hatású áruházláncokat, hogy a magyar parasztemberekből is kiverik álságos csábításaikkal a megmaradt józan észt. Ki nem mondják, de állítják, hogy a mai falusiak egy része egyenesen lusta állatot gondozni, kapát ragadni. Vagyis egyszerűbb nekik elbattyogni a közeli áruházba és ott készen megvenni retket, karajt, csirkecombot. Hát, akik ilyen hülyének nézik a vidéki embert, azok évek óta nagy tévedésben vannak. Mert a paraszt az számol. Ha valami nem éri meg, magyarul ráfizetéses, akkor érzelmi alapon – mondhatni a nemzet érdekében – sem fogja felvállalni a hízónkénti 5-10 ezer forintos buktát, de még a saját konyhájára szánt csirkéről is kiszámolja, hogy elő tudja-e állítani gazdaságosan. Nevezetesen az önköltségi ár – mert az ember nem számolja föl saját munkáját ugye! – nem magasabb-e, mint amennyiért a boltban hozzá lehet jutni a húshoz. Márpedig magasabb. És el is fogyott a csirke, a sok disznó az ólakból. Mert nem hogy leadni ráfizetéses, de magunknak nevelni is az. Más tészta a kacsa, liba, mert olyat, ami otthon tömődik, hízik, azt nem kapni a henteseknél.
Na, az én asszonyom nem számolt, érzelmi alapon sóvárog a saját tojás, meg csirke után. (Ja, és kecskét is akar, de ezt már nem is ragozom.) Én viszont nekiestem körülnézni, mi mennyibe kerül, ha veszem. Mert veszem, földem, búzám, kukoricám nincs. Van ugyan telek, de ólat is kéne építeni.
Nézzük az árakat! Egy napos csibe 130-160 forint, ebben az első vakcinázások is benne vannak. Ez a csibe 7-8 hét alatt lesz nekem 2 kilós. Addig megeszik 5-6 kiló tápot. (A nagyüzemi csirke 6 hét alatt éri el e súlyt és csak 3,6-4 kilót csipeget fel ehhez.) Közben még kell egy gyógyszeres kezelés, lesz elhullás is, meg fűteni is kell rá az első 3 hétben. Nos, kapni 25 kilós kiszerelésben tápot – más kell az első, aztán a későbbi hetekben –, ez a piacon 2800-3500 forint körüli áron kapható.
Egy kiló belőle 100-130 forint, számoljunk 115 forint átlagot. Ebből eszik meg az én csirkém vágásig 5-6 kilót, ami 575-590 forintba kerül. Maga a csibe volt átlagosan 145 forint, kell még gyógyszerezni, melegíteni stb. Egy csirke, mire elkészül, benne van ezer forintba. Ekkor két kilós, tehát egy kiló csirkét 500 forintért tudnék otthon megcsinálni. Egy kiló bontott csirkét a boltban 750-800 forint között kapni. Vagyis, ha minden sikerül, nem számolom a két hónapig tartó fáradozást, és a munkánk árát, akkor azt mondom, megérné egyszerre 20-30 csirkét hizlalni, egyszerre levágni és lefagyasztani. Ha viszont beleszámolom, semmi értelme, ott vagyok, ahol a part szakad.
Nézzük a tojást! Egy előnevelt, tehát 3 hetes tojójércéért 350-400 forintért jutni hozzá. Ezt az állatot kell még etetnem legalább 16-17 hétig, hogy elkezdjen tojni. Addig rámegy 10-12 kiló tápom, ennek ára kilónként 95-110 forint. Kell még neki egy kis zöld is, de az megterem az udvarban, erdőszélen, árokban. Le kell még legalább kétszer gyógyszereznem, ami költség, jó, fűteni nem kell. Mire tojni kezd a tyúkom, belekerült legalább 1500-2000 forintomba. Aztán tojik szépen naponta egyet, majd’ egy évig, persze kis kihagyásokkal. Általában 170 tojást számolhatunk egy tyúk után, ami – 50 forintos árral – 8500 forintba kerülne a boltban. Ehhez az én tyúkom a 44 hétig tartó tojóciklusa során megeszik naponként 170 gramm takarmányt. Ez összesen 50 kiló, ami 5000 forint. Ehhez jön az első tojás megtojásáig tartó 1500-2000 forint, így összesen 6500-7000 forintomba került a takarmányozás, legyen még 1000 forint az egyéb költség, vagyis a mostani tojásárak mellett, a munkabéremet nem számítva nem éri meg tyúkot tartanom, ha nincs saját takarmányom!
Az én drága arám még nem tud az én kis számításomról, de ha meglátja, vélem, akkor sem hatja meg. Érzelmi szálak kötik elhatározásához. Lehet, hogy engedek neki…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
