– Idézőjelbe tehető-e a gyermekéhezés kifejezés, ahogy a héten a Nemzeti Minimum program bizottsági leszavazása kapcsán kirobbant botrányban több kormánypárti politikus és újságíró is tette?

– A gyermekéhezés, ahogy a gyermekszegénység és annak következményei sehol a világon nem tehetőek idézőjelbe, és nem számolhatóak fel pusztán az intézményi étkezések ingyenessé tételével, illetve egyik hónapról a másikra – miközben ez nyilván fontos lépés.
Az éhezés, az elégtelen táplálkozás magzatkorban kezdődik ezeknél a gyerekeknél az anya elégtelen mennyiségi és minőségi táplálkozása révén, és vannak köztük olyanok, nem is kevesen, akik meg sem érik azt az életkort, hogy bölcsődébe, óvodába kerüljenek. Azokon a területeken, ahol nagy a szegénység, nagy a munkanélküliség, az iskolai végzettség is alacsony, sokkal magasabb a kis súllyal, éretlenül, korán született gyerekek száma, a csecsemőhalálozás pedig csaknem háromszoros különbséget mutat az ország fejlettebb régióihoz képest, van olyan megye, ahol 11 ezrelék. A kis súllyal, korán született gyerekek közül pedig sokan életük végéig tartó fejlődési hátrányba kerülnek, mert az elmaradott régiók hiányos egészségügyi ellátása nem képes kompenzálni a szociális hátrányokat a fejlesztés lehetőségeinek, elérhetőségének nehézségei miatt, de a tapasztalatok szerint még csak a megfelelő szűrővizsgálatokra sem jutnak el minden esetben a gyerekek.

– Hogy válik esélytelenné egy magzat?

– A magzat folyamatos hiányokat szenved az anyaméhben az elégtelen táplálkozás, a méhen belüli fertőzések miatt, amelyeket a nem megfelelő higiénés körülmények okozhatnak, de számít az is, hogy az anya nem jut el a megfelelő vizsgálatokra, nem kap vitaminokat, vasszegény. És nagyon komoly rizikót jelent az anya dohányzása, amely rendkívül nagyarányú a hátrányos helyzetű régiókban, és amelyre a védőnői jelentések külön kitérnek. Mindezek hátterében a szegénységgel szoros összefüggésben álló alacsony iskolázottság is áll, ennek köszönhető a korai gyermekvállalás is, 20 éven aluli anyák gyerekei pedig jóval nagyobb esél?- lyel születnek korán és kis súllyal.

– Az így indult gyerekek sokkal jobban rászorulnak az egészségügyi ellátásra is. Az országos orvoshiány ezeken a területeken milyen következményekkel járhat?

– Drámaian kevés a gyermekorvos ezeken a területeken, ahol nagy szükség lenne a munkájukra. A megállíthatatlannak tűnő tendencia miatt, hogy egyre kevesebben mennek gyerekorvosnak, ezeken a területeken az országosnál – 60 év! – is magasabb az átlagéletkor. Ezért a háziorvosokat is sokkal jobban fel kellene készíteni a gyermekellátásra, vagy egy olyan rendszert kell felépíteni, ahol a gyerekek rendszeres szakorvosi felügyelethez juthatnak.
A legszegényebb falvakban a szűrővizsgálatok védőnői része még általában megtörténik, de tapasztalatok szerint az orvos általi vizsgálatok gyakran elmaradnak pont azok esetében, akiknek a leginkább szükséges a szűrése – mert életük első percétől nem jutnak megfelelő táplálékhoz, elégtelen lakáskörülmények között, ingerszegény környezetben élnek stb.
Mondok egy példát: pár éve egy WHO-s program apropóján a Szécsényi Kistérségben jártunk. Találkoztunk olyan gyermekkel, aki nem beszélt, de el sem jutott a hallásvizsgálatra, amelyre elküldték, mert a szülők nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudták elvinni.

– Milyen következményei vannak az éhezésnek, a nem megfelelő táplálkozásnak egy gyerekre nézve?

– Leginkább nemzetközi szakirodalom adataira és hazai kutatásokra támaszkodhatunk, ugyanis a hazai gyermek-egészségügyi ellátó rendszer által gyűjtött megbetegedési adatok nem tartalmazzák a szociális helyzetet. A krónikus betegségek, különösen a légúti és bélrendszeri fertőzések gyakoribbak és elhúzódóak, gyakoribb a fogszuvasodás, a vérszegénység és az egyéb hiányállapotok. Jelentős, és sok esetben behozhatatlan a testi és szellemi fejlődésben való lemaradás.
A legsúlyosabban nélkülöző gyerekeket leszámítva, akiknek körében magasabb arányú a mennyiségi alultápláltság is, inkább az elhízás a jellemző, hiszen amit esznek, az főleg szénhidrát, egyrészt, mert a szénhidrátforrások olcsóak és jóllakatnak, másrészt a szülők tudatlansága miatt. Az így szocializált gyerekek egyik pillanatról a másikra nem tudnak elfogadni teljesen más jellegű ételeket, ezért is lehet bizonyos helyeken kedvezőtlen fogadtatása a menzareformnak.
Egy széles körű, 27 ezer gyerekre kiterjedő, a növekedésre és testfelépítésre vonatkozó magyarországi vizsgálat megállapította, hogy a rosszabb társadalmi-gazdasági helyzetű gyermekek körében az elhízás és az alultápláltság előfordulása is magasabb. Testfelépítésükre jellemző, hogy magasságnövekedésben is elmaradnak jobb helyzetben lévő társaiktól. Kutatási adatok azt is mutatják, a társadalmi, szociális hátrányok a gyermekek életmódját is jelentősen befolyásolják: a szegényebb gyermekek például kevesebbet sportolnak, és ez az egészségtelenebb táplálkozás mellett egy sor felnőttkori betegségnek ágyaz meg.

– Hogyan hat az elégtelen táplálkozás a szellemi képességekre, mentális állapotra?

– A fehérjékben, nyomelemekben és vitaminokban szegény táplálkozás veszélyezteti nemcsak a test, de az agy fejlődését is, amely az otthoni kulturális javaktól való megfosztottsággal súlyosbítva tanulási problémákhoz is vezethet.
Magyarországon is vannak arra nézve adatok, hogy a szociális hátránnyal élő gyerekek esetében gyakrabban találunk elmaradást a beszéd és az intellektuális fejlődésben.
És ne felejtsük, ha ezen gyerekek életesélyeiről, egészségéről beszélünk, hogy körükben jóval gyakrabban fordulnak elő akár tragikus kimenetelű háztartási balesetek, például égési sérülések. Ennek oka a sokkal kedvezőtlenebb, veszélyeket rejtő, zsúfolt lakókörnyezet mellett nagyon gyakran a szülők tudatlansága.

– Sokat beszélünk arról, hogy a magyar iskolarendszer mennyire kevéssé egyenlíti ki a szociális hátrányokat. Igaz ez az egészségre is?

– Az egészségügyi ellátás önmagában nem tudja kiegyenlíteni a hátrányokat, csak mérsékelni azzal, hogy jobban odafigyel a veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekekre, és igyekszik őket eljuttatni a megfelelő ellátáshoz. De az ellátás pont ott a leggyengébb, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Egy most megvalósuló TÁMOP programmal mindez némileg enyhülhet.
Ez a védőnők és háziorvosok tudásának növelésével lehetőséget biztosít a 0–7 évesek fejlődésének hatékonyabb követésére, a fejlődésbeli elmaradások szűrésére, a korai fejlesztés szükségességének megállapítására. A fejlődésbeli elakadások korai felismerése azonban feltehetőleg generálni fogja a nagyobb igényt a fejlesztési lehetőségekre, tehát igazi áttörés csak azok bővítésével várható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!