Egyre kisebb haszonnal lehet elpasszolni a magyar útlevél megszerzéséhez szükséges honosítási okiratokat Kárpátalján: az ukránok biometrikus útlevele és az uniós vízummentesség kinyírja a bizniszt.
„Honosítási papír nem érdekli?” – váratlanul ért a dobronyi cigány férfi kérdése, elképzelni sem tudtam, hogy mit is kezdhetnék az idegen névre kiállított papirossal. Igaz, az eset még akkor történt, amikor bevezették az egyszerűsített honosítási eljárást.
Azóta már tudjuk: a magyar állampolgárság árucikknek sem utolsó, sokaknak szinte a korlátlan lehetőségeket kínál a magyar útlevél. Csakhogy nem mindenki rendelkezik egykori, magyar állampolgárságú felmenőkkel.
A „hiba” kiküszöbölésére flottul működő, félalvilági üzletág épült ki Kárpátalján és Magyarországon. Az egyszerűsített honosításra nem jogosult személyek két módon is magyar állampolgárrá válhattak, már ha volt 10-20 ezer eurójuk.
Hamis nagypapák és nagymamák
„A gyéduska-bábuska, apád-anyád, meg a saját anyakönyvi kivonataidat küldd el e-mailben, adom a címet. Egy hét múlva kész lesz minden, ami kell” – így instruálta tömören Misa, a kárpátaljai „intéző” klienseit (vagy azok képviselőit). Pár nap, és hipphopp kiderült, hogy a gyéduska vagy a bábuska (nagypapa vagy nagymama) Kárpátalján született – 1945. január 20. előtt. A közjegyző által hitelesített fordítások birtokában az ügyfél – avagy magyarul kiválóan beszélő alteregója – már mehetett is a honosítási kérelmével a legközelebbi magyar kisközség bankókkal „leápolt” anyakönyvvezetőjéhez. A tehetősebb ügyfeleknek persze úriasabb kiszolgálás járt. Ők repülővel érkeztek Budapestre, és ötcsillagos szállodában várták ki azt az egy-két napot, ami a kérelem benyújtása és a magyar útlevél elkészülte között eltelt. (Ez a rossz nyelvek szerint ma is dívik.)
Az aranykornak akkor lett vége, amikor a magyar hatóságoknak szemet szúrt az a rengeteg nagyszülői anyakönyvi kivonat, melyek sorozatszáma megegyezett, holott az ilyenekből már kettő is sok. Kivették tehát a honosítási ügyintézést (a papírok befogadását) a vidéki polgármesterek és anyakönyvvezetők kezéből, és a kormányablakok sokkal szigorúbb ügyintézőire bízták a feladatot. Ez a lépés alaposan redukálta a vesztegetési lehetőségeket, illetve jócskán megnövelte a költségeket.
Beülni a készbe
A magyar állampolgárság (és útlevél) megszerzésének másik, sokkal kevésbé babrás módja a kész honosítási okirat megvásárlása jogos tulajdonosától. Ahogy a cikk elejéből is kiderül, ennek az üzletnek a kezdetektől megvolt a „bázisa”.
Az eljárás egyszerűsített lényege, hogy a vásárló és az eladó között gazdát cserél az okirat. A tulajdonosváltás után a vevő betér az első útjába kerülő okmányirodába és benyújtja útlevélkérelmét (mellékelve a honosítási papírt). Feltéve, hogy az ügyintéző nem kéri a fényképes ukrán útlevelét. (Ezt gyakran egy vastagabb boríték alkalmazásával lehet elkerülni.) Némileg biztonságosabb, ám bonyolultabb megoldás, ha a vevő a megvásárolt okiraton szereplő adatoknak megfelelően nevet változtat.
Ez Ukrajnában viszonylag gyors és csekély költségű eljárás. A magyar útlevél elkészíttetése az „új személyazonosság birtokában” már megy, mint a karikacsapás.
„Az eladásra szánt honosítási okiratok igénylése szemmel látható szervezettséggel zajlik” – árulja el egy közjegyzői fordító, nevezzük Andrásnak. Mint mondja, rendszerint sanyarú sorban élő romák az eladók, pontosabban nem is ők, hanem a „szponzoraik”. Ők azok, akik végigjárják a falusi cigánysoron lakókat azzal, hogy állják a honosításhoz szükséges okiratok fordítási költségeit – ez személyenként átlagosan 3000–5000 forintnak felel meg. Amennyiben leteszik az állampolgársági esküt, a honosítási iratért és az azzal járó személyi azonosítószámot tartalmazó kártyáért 10-20 ezer hrivnya (100-200 ezer forint) üti a markukat. Mint tudjuk, a magyar állampolgárságért a vevők 10-20 ezer eurót is hajlandók fizetni. Tehát minél rövidebb a láncolat az ügyfél és az eladó között, a közvetítők annál nagyobb összeget vágnak zsebre.
Semmi sem tökéletes
Mint mindennek, a honosítási okirat adásvételének is megvannak a maga buktatói. András elmondja, hogy egyre több egykori eladó fordul hozzá segítségért (a legtöbbjük írástudatlan), mert rendőrségi vagy bírósági idézéseket kapnak Magyarországról, mivel az okirat új gazdája az ő nevükkel és adataikkal élt vissza valamilyen formában. Mások egyszerűen meggondolták magukat, és elveszettnek vagy ellopottnak mondott állampolgársági irataik pótlását szeretnék elérni.
Mint kiderült, ez utóbbi eljárás viszonylag egyszerű. Ha a szándékosságot (vagyis az adásvételt) nem lehet bizonyítani, a jogos tulajdonosnak csupán egy levelet kell küldenie a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalhoz. A levélben, a körülmények rövid ismertetése mellett – egy 100 forintos okmánybélyeggel – igényelheti annak pótlását. Az új papirost az általa megadott címre záros határidőn belül postázzák, az elveszett (ellopott) dokumentumot pedig érvénytelenítik. Ily módon a vásárló – tartózkodjék a világnak bármely sarkában – egyik percről a másikra hoppon marad. Magyar állampolgársága és útlevele érvényét veszti, ő pedig, mint mondani szokás: fordulhat Szent Péterhez panasszal.
Lecsengőben a kezdeti láz Újabban érezhetően csökken az érdeklődés a magyar állampolgárság-biznisz iránt. Ennek egyik oka a magyar hatóságok szigora. Megszaporodtak például az olyan esetek, amikor a magyar útlevél gazdáját helyben feljelenti a rendőr, amint a határátlépés, közúti ellenőrzés vagy pályaudvari igazoltatás során képtelen magyarul válaszolni a kérdésekre.
Szintén nem tesz jót az üzletnek, hogy Ukrajnában bevezetik a biometrikus útlevelet, az ujjlenyomatot is tartalmazó utazási okmányt pedig szinte lehetetlen hamisítani. Ráadásul az idén tavasszal várhatóan életbe lépteti az EU az ukrán vízummentességet, ami akár teljesen feleslegessé is teheti a „magyar papírokat”. Nem csoda, hogy a kapualjakból, bolti kirakatokból kivesznek a magyar állampolgárságot kínáló hirdetések, és a honosítási okiratukat áruba bocsátók örülhetnek, ha 300 dollárt megkapnak a papírjukért.
PALKÓ ISTVÁN (UNGVÁR)
Ukrán utakon, magyar adóforintokból
Mivel a hazai utakon már nincs mit jobbítani, a magyar kormány Ukrajna közlekedési hálózatát fejleszti: 15 milliárd forintnyi kamatmentes hitelt adott a szomszédos országnak, hogy utat építsen Kárpátalján. „Ukrajna a kötött segélyhitelkeretet elsősorban a Beregszászt és Asztélyt elkerülő út kiépítésére, a Beregszászt Munkáccsal összekötő autóút felújítására, valamint a Tiszapéterfalva–Nagypalád közti út felújítására fordíthatja” írta precízen körül lapunknak a Külgazdasági és Külügyminisztérium, hogy mire folyósított az Orbán-kormány 50 millió eurós hitelt Ukrajnának. A külügy szerint a segélyhitelezés roppant előnyös Magyarország számára, így a tárca szerint a „források rendelkezésre állásának függvényében további közúti fejlesztések megvalósítására is sor kerülhet a felek megállapodása alapján”.
Hogy miért épít és építhet a jövőben magyar adóforintokból utat Ukrajna, arról a tárca bikkfanyelvű közleménye nem sokat mond. Az ügyet a Népszava szúrta ki az Interfax hírei között (kormányzati közlemény nem tájékoztatta a nyilvánosságot), a hivatalos verzió szerint a 15,4 milliárdot határhálózat fejlesztésére kapta Ukrajna.
A szomszédos ország minisztertanácsa nemrég hagyta jóvá, hogy a parlament elé kerüljön az a kétoldalú megállapodás, amit Orbán Viktor és Volodimir Hrojszman miniszterelnökök kötöttek tavaly novemberben.
A magyar kormányfő akkor „a két ország között valaha volt legnagyobb üzleti és infrastrukturális programjának” nevezte a megállapodást, ami alapján – mint kiderült – felújítják a beregsurányi határátkelőt, új híd épülhet Záhonynál, emellett folytatnák az M3-as autópályát a határtól Munkácsra vezető, illetve Beregszászt elkerülő úttal.
Az ukrajnai nagyberuházás minden költségét a magyar adófizetők állják. Igaz, a megállapodás kiköti, hogy az ukrán fél a beruházásokhoz szükséges anyagokat, szolgáltatásokat csak Magyarországról rendelheti meg, továbbá kizárólag a rögzített célokra használhatja a magyar hitelt. A külügy szerint a magyar–ukrán határtérségben olyan közös infrastrukturális fejlesztéseket határoztak meg, amik tükrözik a magyar prioritásokat.
A tárca állítja: ezek megvalósulása Magyarország érdeke, ám a nehéz helyzetben lévő ukrán költségvetés nem képes e beruházásokat finanszírozni”.
A diplomácia szerint az OECD-szabályok miatt a kormány kamatot sem kér Ukrajnától. „Az OECD lehetővé teszi, hogy gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országokban a beruházások teljes költségét 0 százalékos vagy ehhez közeli kamatszinten finanszírozzuk.
A kedvező kondíciók biztosítása azért éri meg, mert a fejlesztésekből a kárpátaljai magyar közösség, illetve a magyar gazdaság profitál” – indokol a külügy. Ráadásul kedvező feltételek ide vagy oda, de a hitelt az ukrán kormánynak vissza kell fizetnie, azaz a minisztérium szerint kiveszi a részét a finanszírozásból. Arra azonban a tárca nem tért ki, hogy Ukrajna a szerződés szerint tizennyolc évig, azaz 2035-ig törleszti adósságát.
Munkatársunktól
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!