„Nem földéhség, hanem támogatáséhség van Magyarországon” – e sommás megállapítás nem mástól, mint Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől származik, melyet a Corvinus Egyetemen tett egy vitaest alkalmával. S valóban, ha megnézzük, ki mindenki tülekedik manapság a termőföldért, beláthatjuk, ennyire nem lehet vonzó a sokszor lenézett paraszti munka, a vidéki sors.
Mégis, manapság szinte mindenki, akinek van néhány milliója, beáll a sorba, másoknak erre sincs szükségük, mert szinte kiutalják számukra a milliókat érő területeket.
Az egész ország harsog a földügyektől, de csak kevesen értik igazán, mi is valójában a tét. Mert bár bosszantó ígéretszegésnek tűnik, hogy a kormány nem csak a családi és kisgazdaságok számára – ahogy azt megígérte – juttat húsz év bérletre földterületeket, hanem nagyobb és többségében a Fideszhez, vagy valamely fideszeshez közel álló cégek strómanjainak, mezőgazdasággal eddig nem foglalkozó személyeknek, a lényeg mégsem ez. Hogy a 6 millió hektár mezőgazdasági területhez képest a most szétpályáztatni szánt 65 ezer hektár elenyésző – mondhatni nem oszt, nem szoroz. De akkor miért e felhördülés?
Elsősorban a szószegés, aztán a késlekedés miatt. Szószegés – az ügyet borító és erre hivatkozva posztjától megváló Ángyán József államtitkár is ezt hangsúlyozza. Azt mondja, nem erről volt szó, az őket vidéken megválasztó kisgazdaságok, magántermelők számára ígérték oda a földet. Ráadásul tényleg nem sok ez a terület, közülük is csak némelyeknek jutna belőle. Ehelyett sietősen Fideszhez közeli nagytársaságok nagyemberei szereznek több száz hektárt belőle. Fejér megyében például övék lett a terület 77 százaléka és a sor országszerte folytatható, legfrissebben Borsodban, ahol állítólag a Tállai András belügyi államtitkárhoz kötődők jutottak földvagyonhoz. De miért e sietség? Mert akár csinálhatta volna azt is a kormány, hogy előbb kielégíti a kicsik igényeit, aztán a saját embereit juttatja pozícióba. A magyarázat egyszerű: szorít az idő. Két évet elpazaroltak, viszont közeleg 2013: aki addig nem jut birtokon belülre, a változó uniós szabályok szerint bajosan szerez jogosultságot a támogatásokra. Márpedig az egyik nagy üzlet – ahogy Fazekas miniszter is megfogalmazta – éppen ez. Már a jelen szubvenciós környezetben is szép pénzt fial a területet művelőnek – s nem a tulajdonosnak, mint ahogy azt a Fidesz még a választások előtt mantrázta, félrevezetve a fél országot. Az alaptámogatás az idén hektáronként 63 ezer forint lehet, tavaly 55-57 ezer volt. Erre jön még csaknem ennyi, ha agrár-környezetgazdálkodást folytat a gazda.
Külön támogatás jár a rét-legelő, és az ott legeltetett birka, kecske, húsmarha után. Aztán, ha természetvédelmi terület is – pl. Natura 2000-es tájék –, akkor arra is külön kompenzáció jár. És a sor folytatható: a mezőgazdaságban nagyjából százhatvanféle jogcímre lehet dotációt szerezni, s többségük a földhöz kötődik, igaz, sok kizárja egymást. De mindez így is szép summa, persze dolog van vele, ahogy a föld másik hozadéka esetében, amikor a gazda műveli, mondjuk: növényt termeszt. Az ma is pénzt fial: búzánál egy hektár 50-100 ezret, napraforgónál akár 200 ezer forintot.
Ám az igazi buli még mindig nem ez! Hanem az, amire most sok földhöz jutó készül: bérbe adja az államtól bérbe kapott földet. Hektáronként 35-60 ezer forintot hoz ez évente, úgy, hogy a pesti lakásból ki sem kell tenni a lábát az embernek. Ez 100 hektárnál már 3,5-6 millió adómentes forint. Mert aki 5 évnél hosszabb időre köt bérleti szerződést, az mentesül a 20 százaléknyi forrásadó fizetése alól. Az íróasztal mellett ülve földünk értéke éppúgy megduplázódik a következő 5-7 évben, mintha verejtékezve művelnénk azt. Aki már vett, az örülhet, aki nem, az most biztosítja be magát: valamiféle módon elővételi jogot kell szerezni, hogy aztán élhessen vele. Most az állami földek bérlete ezt is jelentheti. Ne feledjük: 2014 májusától szabad a magyar földpiac, vagyis külföldi és belföldi cégek, befektetők, külhoni magánemberek is vehetnek földet. Elméletileg, mert gyakorlatilag egy még nem ismert, bár már emlegetett új földtörvény fogja ezt meggátolni, mondhatni, megvédeni a magyar földet. De ez egy másik történet. Ha egyáltalán megíródik.
Ami viszont még idetartozik, az 1994 augusztusa óta történik. Akkor Lovászpatonán kezdődött a kárpótlási árveréssorozat: egy aranykorona értékű földet – ma átlagosan egy hektár 20 aranykoronát ér az országban – 500 forintért lehetett megszerezni. Vagyis egy átlagos hektár ára 10 ezer forint volt. Nos, ma egy átlag hektár 600-700 ezer forint: vagyis alig húsz év alatt 60-70-szeres, némely esetben 100-200-szoros értéknövekedés következett be.
És e folyamat nem állt le: néhány év alatt még megduplázódnak a mostani árak. Nos, ezért e nagy tülekedés a földért, ezért vállalható a családi gazdák elvesztésével járó politikai kockázat is a kormány részéről.
Flaszterparasztok előnyben
Terjedelmes lenne csak felsorolni is, hogy eddig hány Fidesz-közeli nagyvállalkozóról derült ki: úgy jutott állami földekhez, hogy gyakran még a pályázati feltételeknek sem felelt meg. A kormányátalakítás által nem érintett vidékfejlesztési tárca és maga Orbán Viktor is tagadja, hogy a helyi, családi gazdálkodókat háttérbe szorítanák a nem is agráriummal foglalkozó „flaszterparasztok”. Pedig a szakminisztériumból az oligarchák térnyerése miatt lemondó Ángyán József államtitkár után már egy másik kormányközeli jelzés is érkezett: a Professzorok Batthyány Köre is bírálta a pályázati gyakorlatot, és közölte, a „nemzeti közép kormánya” azzal tudna ígéreteihez visszatérni, ha a földalap még meglévő földjének bérletét olyan feltételekkel pályáztatná meg, melyek nem okoznak hátrányt a tőkeszegény gazdáknak. A miniszterelnök már másnap, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: a kormány határozottan meg kívánja akadályozni, hogy az állami földek bérlését kizárólag a földalapú támogatások megszerzése motiválja, továbbá hogy nem változtatnak a pályázat bírálati szempontjain és módszerein. Szerinte megállapítható: a földterületek helyben lakó gazdáknak, elsősorban kis- és középbirtokosoknak jutottak, és helyes volt az a kormányzati döntés, amely a pályázati versenyből kizárta a bérletidíj-versenyt, mert az a tőkefölénnyel rendelkezőknek nyitott volna teret.
Eközben Ángyán arról beszélt, hogy döbbenetes eredményre jutott a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi oltalom alatt álló földekkel kapcsolatos pályázatok átnézésekor. Például két, gyakorlatilag szóról szóra megegyező gazdálkodási tervezetnél az egyik pályázó 10, a másik 60 pontot kapott. A politikus szerint valóban csak 20-30 hektáros birtokokról van szó, de azokból egy-egy gazdálkodói kör akár harmincat is megszerzett egy megyében. Eddig csak egy jogi eljárásról érkezett hír: Baranya megyei gazdák akarnak új pályázatot a fideszes földmutyik miatt. Hogy nem kis üzletről van szó, azt az is bizonyítja, hogy mezőgazdasági vállalkozásba kezdett feleségével együtt Simicska Lajos. A cég fő tevékenységeként a juh- és kecsketenyésztést jelölte meg – írta az [origo]. Simicska mentorának, egykori szobatársának, Orbán Viktornak a családja sem tétlenkedik. Az atlatszo.hu információi szerint a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző ingatlanforgalmazásra szakosodott cége, a CZG Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonában áll tavaly július óta az Alcsútdoboz Hatvan pusztai majorság, egykor József főherceg majorsága, amit saját állítása szerint jelenleg a felcsúti polgármester, az Orbán család bizalmi embere, egyben a Puskás Akadémia elnöke, Mészáros Lőrinc bérel. A 13 hektáros műemléki területet azok a magas aranykorona értékű állami földek veszik körül, amiket Mészáros cége a közelmúltban nyert el 20 éves bérletre, fölötte Lévai Anikó, a kormányfő feleségének szántói fekszenek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
