Képzeljenek el egy olyan világot, amelyben szinte minden emberi jelenlétet kivált a technológia. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberre nem lesz szükség, mert az emberre mindig is szükség lesz – csak éppen másként, mint eddig.
Talán ismerik Báró Rébusz, a mintaférj történetét. Ha mégsem, nem feltétlenül baj. Sorsa ugyanis pontosan előrevetíti azt, mi vár az emberiségre, ha az ember lemond arról, hogy ember legyen. Herczeg Ferenc 1899-ben írt elbeszélésében egy polgárlány olyan társat keres magának, aki minden tekintetben úriember: „Délceg lovas, jó táncos, korcsolyázó, kitűnő vívó, pompásan reprezentál, gyöngéd és figyelmes, és angyali türelemmel van megáldva.” A gond csak ott van, hogy kissé kopaszodik, és az ára – már a 20. század fordulóján is – háromszázezer forint, viszont húsz év garancia jár hozzá.
Rébusz báró ugyanis nem élőlény. Robot. Hölgyek örömére készült, használata pedig egyszerű: fel kell húzni. Évente egyszer. Szent István napján.
Mielőtt a történet végére ugranánk, érdemes elidőzni annál a gondolatnál, hogy mindez már nem is a fantázia világa. A filmiparban például évtizedek óta alkalmazzák azt a számítógépes programokból álló technológiát, amivel rég elhunyt színészeket „varázsolnak élővé” a vászonra – személyiséget, karaktert adva nekik.
Számos filmsztár adatait (rá jellemző mozgás, mozdulat, gesztus, mimika, hangszín, intonáció) őrzik már különféle szervereken, amelyeket az úgynevezett CGI (Computer-Generaty Imagery) technológia segítségével „keltenek életre.” A módszert már az 1970-es évek eleje óta használják, fejlődésének jó példája pedig Andy Serkin angol színész, aki speciális öltözetben és háttérben, ízületi pontjaihoz illesztett labdácskákkal (ezek térbeli mozgását rögzítette a kamera) állt – pontosabban mozgott – modellt A Gyűrűk Ura című filmsorozat virtuálisan, számítógéppel megszemélyesített szereplőjéhez, a hobbitból torz gonosz, egoista lénnyé torzult Gollamhoz. De ugyanez a technológia keltette életre Tarkin tábornok figuráját a most mozikban futó Star Wars epizódfilmjében, a Zsivány egyesben, és minden bizonnyal a CGItechnológiának köszönhetjük majd azt is, hogy a sorozat kilencedik részében is láthatjuk Leia hercegnőt – akit a karácsonykor elhunyt Carrie Fisher alakított, de csupán a nyolcadik részhez szükséges jeleneteket tudták vele felvenni.
Zsebre vágott miatyánk
A modern technológia pedig, akár a filmbéli erő – manapság inkább térerő –, áthatja a mindennapokat.
A hűtő magától rendel tejet a boltból, amit ma még futár hoz, de hamarosan robot helyettesítheti őt is.
Telefonon rendelünk jegyet színházba, moziba, amit ma még jegyszedő ellenőriz, de számos helyen már csak egy kódleolvasó.
Merthogy a telefon ma már nem csak telefon. A mindennapi programok szervezéséhez és irányításához szükséges eszköz.
Olyannyira így van ez, hogy használata komoly függőséget, hiánya pedig elvonási tüneteket okoz. Egyes kutatások szerint az emberek naponta átlagosan kétezerszer érintik meg az okostelefonjaikat, az igazán függők akár négyezerszer is – ám ez nem feltétlenül jelent használatot is. A legtöbbször csak a jelenlét érzése miatt teszik: a készüléken, a telefon applikációin keresztül tartják a kapcsolatot a világgal. Az elektromos kütyük nélkül elveszettnek, magányosnak érzik magukat.
Ez akár rémisztően is hangozhat, de a helyzet az, hogy rémisztő is. A technológia beteges használata ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy még azokat is elidegenítse egymástól, akik addig vacsora mellett beszélgettek, kézen fogva sétáltak, és szemtől szemben beszélték meg a gondjaikat, teendőiket – ahhoz nem volt szükség sem telefonra, sem számítógépre.
Spanyolországban például ezentúl szinte azonnal meg lehet gyónni bűneinket, feltéve, ha akarjuk, és letöltöttük telefonunkra a Confesar Go-t. A programot – amit akár így is fordíthatnánk: Menj és gyónj!
– Ricardo Latorre atya fejlesztette ki, és aki birtokolja, annak a rendszer megmutatja, hol találhat legközelebb olyan papot, akinek kiöntheti a lelkét. Bűnbocsánatért ugyan alighanem ennél magasabb szintre kell lépni, és ahhoz nem sok köze van a technológiának, de pár mozdulatra vagyunk attól, hogy SMS-ben elküldött beismeréseinkre pittyegéssel érkezik a válasz, valamint a darabra kirótt penitencia.
Magától megy és fordul
S miközben rohamtempókkal lép túl önmagán már az elektromos autók divatja is – vagyis ma már nem az a menő, ha árammal megy a járgány, hanem az, ha azt vezetni sem kell –, a világ számos országában már azt tervezik, hogy forgalomba állítják a vezető nélküli taxikat. Szingapúrban például már fél éve működik a szolgáltatás – naná, hogy okostelefonnal lehet „hívni” –, és sofőr is csak azért van, ha mégis szükség volna az emberi beavatkozásra.
Merthogy lehet, azt a gép is „tudja”, hogy nem gázolunk el sem embert, sem állatot, de az ember azt is tudja, miért nem.
S bár a tapasztalatok szerint a gép legtöbbször sokkal körültekintőbb, mint az ember (ha az utasok például tudnák, hogy a repülőgépeket sokkal többször teszi le a robotpilóta, mint a kapitány, lehet, nem is tapsolnának leszállás után), számos területen alapvető változáshoz vezet az ember kiváltása. Egy esetleges balesetnél ugyanis, amit az önjáró gép okoz, alighanem az autó gyártója, a program fejlesztője tehető felelőssé, az, aki ott sem volt az esetnél.
Arról nem is szólva, hogy mi történik akkor, ha a gép amúgy remekül működne, csak a működtetéséhez szükséges ember hanyag. Mert így járt szegény Rébusz báró is Herczeg Ferenc novellájában: a polgárlány elfelejtette felhúzni a működéséhez szükséges szerkezetet, így a báró úr, volt bár remek úriember és mintaférj – végleg elromlott.
Illusztráció
Önzésed miatt tölts egy teljes napot a családoddal!
Fejlődés, fejlődés!
Az már az ipari forradalmak idején nyilvánvalóvá vált, hogy minél okosabb gépeket állítanak sorba, annál több ember marad munka nélkül. A 18–19. században például tízszer annyi embernek adott munkát a mezőgazdaság, mint ahányan ma megélnek belőle. A folyamat ma már a gazdaság minden területén tapasztalható. Tömeghasználatra tesztelik például azokat a boltokat, amelyekben eladó sincs. A vevő belépéskor lehúzza bankkártyáját vagy aktiválja okostelefonján a banki hozzáférést, és nem kell mást tennie, csak levenni a polcról az árut, amit nem a kosárba tesz, hanem a táskájába. A rendszer ugyanis azt érzékeli, mi kerül le a polcról. De a technológiák fejlődése miatt hamarosan végleg feleslegessé válnak olyan szakmák, mint például a víz- vagy gázóra-leolvasó, a postás, a bányász, a halász.
Technológiai munkanélküliség:
a technológiai fejlődés miatt egyre kevesebb szükség van emberi munkaerőre.
Ránk szakadt szabadidő
A technológiai fejlődés alapjaiban szervezi át a gazdaság és a társadalom életét. Minél többen maradnak ugyanis munka nélkül, az államnak annál több emberről kell gondoskodnia. Vagy úgy, hogy segélyeket oszt, bár ez hosszú távon, különösen a népesség növekedését tekintve nem feltétlenül üdvözítő megoldás, vagy úgy, hogy külön iparágat hoz létre – például a szabadidő eltöltésére. Erre szükség is lesz, mert az előrejelzések szerint a nyugati világ társadalmaiban tizenöt év múlva több robot dolgozik majd, mint ember.
Mások élete
Számos olyan ház található már, amelyhez kulcs sem kell, irányítórendszereit távvezérléssel lehet működtetni, a beépített biztonsági rendszereinek segítségével okostelefonról is nyomon lehet követni, mi történik otthon, amíg a tulajdonos távol van. Ezek hasznos okosságok, de megtörhetik a családi idillt. Arról nem beszélve, hogy az, aki illetéktelen módon hozzáfér az informatikai hálózathoz, szintén mindent lát – mások életéről.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
