Lakatosné Jutka 22 éve hajléktalan. Amit ő még nem tapasztalt az utcán, az nincs is. Most azonban, ennyi év összes élménye sem gátolja meg abban, hogy kissé reményvesztetten ne sorolja, milyen igazságtalanságok érhetik őket a jövőben. Egy hete lépett életbe az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályairól szóló rendelet – ez az, ami a főváros kijelölt területeiről kitiltja a hajléktalanokat. Egyelőre csak azt nem tudni, hogyan is valósul majd meg a rendelet.

A Blaha Lujza téren álldogálunk, Jutka fel is hívja a figyelmünket arra, hogy itt már „rend” van. Ami annyit tesz: senki sincs a téren, akit akár csak azzal is gyanúsíthatnánk, hogy életvitelszerűen tartózkodik az utcán. Hova tűntek azok az emberek, akik eddig ezen a frekventált területen próbálták túlélni egyik napot a másik után? Jutka tömeges elvándorlásról, a városból való kiköltözésről nem hallott. A tiltott területek közül is akad néhány (főként az aluljárókban), ahol a mai napig élnek hajléktalanok. Majd odébbállnak, ha küldi őket a rendőr. Persze, nem kell azt hinni, hogy nincs már most nyomás rajtuk. Hogy miért nem hallunk ezekről az esetekről? Jutka elnézően mosolyog: hát ki merne hangosan panaszkodni? A rendőr régen sem volt barátja a hajléktalannak, most azonban a folyamatos fenyegetettség érzete kísért minden utcán élőt. Jutka is így van ezzel, pedig ő maga peremkerületben, kunyhóban él. De ha egyszer elkapják, hogyan bizonyítja ezt be? Mivel semmit sem tudnak a „börtönszállóról”, félnek, hogy bármikor, bármelyiküket beszállíthatják oda. Hogy kijöhetnek-e, és ha igen, hogyan, azt sem tudják.

Úgy döntöttünk, hogy utánanézünk, kik és hogyan működtetik a Budaörsi úton kialakított (és elvileg múlt hét szombat óta működő) úgynevezett szabálysértési pontot. Kerestük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM). Ők Budapest Főváros Kormányhivatalához irányítottak minket. Budapest Főváros Kormányhivatala a KIM-re hivatkozva a Fővárosi Önkormányzathoz és a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz passzolta a labdát. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársától, Morva Emíliától annyit megtudtuk: tőlük egy szociális munkás este 7 és reggel 7 között tartózkodik a Budaörsi épületben, több szobában tudják a hajléktalanokat „emberhez méltó a körülmények között” fogadni, van két ágy és zuhanyzó. „Szolgáltatást nyújtunk, aki ide bekerül, megismerjük, kapcsolatba lép velünk, s tudjuk továbbsegíteni.” Más információval ők sem rendelkeznek, javasolják, hogy az önkormányzatnál, a minisztériumban vagy a kormányhivatalnál tájékozódjunk. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztük, ideje ellátogatni az intézménybe. Soha könnyebb dolgunk még hatósággal nem volt: egyik napról a másikra kaptunk engedélyt, interjúra, fotóra egyaránt. Igaz, nincs bennük sok köszönet.

A GPS hamarabb feladja, mint mi. Bár a cím szerint a Budaörsi úton van, ennek ellenére egy kis zsákutcának a végén, drótkerítéses, kivilágítatlan telephelyen található az intézmény. Kétszintes épület, alul az őrző-védők helyisége és két másik szoba a rövid folyóson. Adatainkat felírják. A két helyiségben vakító fehér falak, zöld linóleum, még érződik a festékszag. Szegényes a bútorzat: műanyag székek, egy-egy asztal, neonlámpák villódznak. Zavarban lévő, fiatal hölgy, úgynevezett szabálysértési ügyintéző fogad, az alábbi párbeszédet folytatjuk:

*

– Hol és mi fog történni az ide behozott hajléktalannal?
– A szabálysértőket ebben a szobában kihallgatjuk, pontosabban meghallgatjuk, ez nem kihallgatás.
– És van neve a helyiségnek?
– Hát, nem tudom, előállító helyiség vagy nem is tudom.
– És akkor ön meg egy rendőr felveszi itt a hajléktalan adatait?
– Igen.
– És még mi történik?
– Hát, ami minden szabálysértés esetében a kttv és a bfkh szabályai szerint.
– Szóval kttv és bfkh. De mit kérdeznek a hajléktalanoktól?
– A szabálysértővel az sztv 2012. évi 2. számú törvényének 71. paragrafusa szerint járunk el.
– Remek. Elmondaná, mit kérdez majd tőlük?
– Hát, megkérdezzük a tényállást, hogy zajlott a cselekmény és minden fennálló körülményt.
– Önt erre kiképezték?
– Hát, nézze, én nem tudom. Nem tudom, mit mondjak.
– Ön itt dolgozik mindennap beosztás szerint 8 vagy 12 órában?
– Ilyen kérdésekkel a sajtóosztályhoz forduljon.
– Hány ilyen ügyintéző dolgozik itt?
– Fogalmam sincs, hr-ügyekben a sajtóosztály segít.
– Ön a járási hivatal képviseletében dolgozik itt, igaz?
– Igen, a járási hivatal szabálysértési ügyintézője vagyok.
– És mettől meddig tart a munkaideje?
– Hát, nézze, maradjunk annyiban, hogy mindig van itt valaki.
– Tegnap ön volt itt?
– Nem.
– Van engedélyünk a fotózásra. Gondolom, nem probléma, ha ön is szerepel a képen.
– Nem, nem, én nem szeretnék. Pillanat, telefonálok az irodavezetőnek.
Egy perc múlva:
– Úgy tudom, külön erre nem kértek engedélyt, csak a helyiség fotózására.
– De a nevét, gondolom, elárulja.
– Hát, megkérdezem, pillanat, telefonálok. (Szia, azt kérdezik, lehet-e névvel, de én nem szeretném. Rendben, köszönöm.) Nem szeretném névvel, úgy tudom, a sajtótörvényben is előírják, hogy a médiának lehet név nélkül is nyilatkozni.
– Rendben, akkor térjünk vissza a két szobára, melyikben mi történik konkrétan?
– Hát, nézze, ide behozzák a szabálysértőt, van egy tévé, hogy ne unatkozzon és egy mosdó. A másik teremben a két munkaállomás került kialakításra a tisztviselőknek.
– És ott a folyosó végén?
– A vizes blokk.
– És a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai hol dolgoznak?
– Nem tudom.
– Úgy tudom, ők is itt vannak este 7 és reggel 7 között.
– Nem tudom, nem találkoztam velük, de ezen az ajtón kell bemenni.
– Szombat óta működnek, de nem volt még itt egy hajléktalan sem?
– Nem.
– De lehet, hogy 5 perc múlva beállítanak?
– A rendőrség tartja a kapcsolatot a járási hivatallal.
– És? Idetelefonálnak érkezés előtt?
– Nézze, nem tudom, én csak itt dolgozom.
– Most is valahol járőröznek, és ha a felszólítás ellenére nem hagyja el a hajléktalan a tiltott övezetet, akkor idetelefonálnak és behozzák?
– Nem ismerem a rendőrség munkáját, az ORFK-t kérdezze.
– De amíg nem jönnek, mit csinál?
– Hát, nem tudom, nem válaszolnék inkább.
– Önt mire és hogyan készítették fel, mielőtt ügyeletbe iderendelték?
– A sajtóosztályt keresse, lehetne?
– De valamilyen felkészítést vagy tanácsot kapott? Például, legyen empatikus a hajléktalanokkal.
– A törvény előtt mindenki egyenlő, nem tehetünk kivételt.
– És például elhagyhatja ezt az épületet munkaidőben?
– Van pihenőidő, a kttv szerint.
– És kimehet ebédelni? Van ebédszünet?
– Hoztam magammal.

Ahogy a GPS ajánlotta ideérkezésünk előtt: újratervezés.

De ha a közterekről – elvben – eltűntek, a börtönszállóba nem viszik őket, akkor hol vannak a fővárosi hajléktalanok?

(Egy kis segítség: bfkh=Budapest Főváros Kormányhivatala, kttv=közszolgálati és tisztviselői törvény, sztv=szabálysértési törvény)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!