Van ugyan kilépési forgatókönyv is, de az egy „másik EU” esetén léphet életbe - Orbán szabadon engedte minisztereit, hogy erősíthesse zsarolópotenciálját - Nyugodtan beleszólhat szuverenitásunkba a külföld, csak nem Brüsszel

A friss VH-Publicus közvélemény-kutatás grafikonjai és összeállításunk július 9-i lapszámunkban

- – Kép 1/7

Ha Magyarország kilép, a holdudvar elsorvad – ezért tartják valószínűtlennek forrásaink, hogy a kormányfő valóban ki akarna ugrani az Európai Unióból (EU). Aztán páran finomítanak kicsit: miszerint ebben a – 2014–2020-as pénzügyi – ciklusban még mindenképpen benn kíván maradni Orbán Viktor.

És tény, a „vezető oligarchák” az unió által finanszírozott infrastrukturális beruházásokból és agrárvállalkozásokból híznak leginkább. Különböző becslések szerint erre a két területre megy el az EU-ból becsorgó mintegy évi 2 ezer milliárd forint 90 százaléka. Ha pedig a holdudvarnak gyengén megy, akkor egyrészt a klientúra éhezik, másrészt nem tartható fenn az egész társadalmat szorító gazdasági függés. Magyarán: a miniszterelnök hatalmi értelemben is nagyot kockáztatna az EU elhagyásával. De ha a miniszterelnök nem akar kockáztatni, akkor miért bólintott rá, hogy egyes kormánytagok (a Miniszterelnökséget irányító Lázár János, illetve Kovács Zoltán kormányszóvivő) az EU-ból való távozást érdemi alternatívaként emlegessék?

A válasz összetett.

Első eleme az, hogy a Fidesz a kvótaellenes népszavazással kívánja legitimálni jövőbeni bel-, kül- és gazdaságpolitikáját. Csakhogy a határokon nincs mozgósító erejű migránsnyomás, azaz hibádzik a lakossági veszélyérzet. Így, ha eredményes és sikeres referendumot akar, akkor el kell hitetnie, hogy érdemi kérdésben dönthetnek az állampolgárok.

Forrásaink szerint Orbán nem is az eredményes népszavazásra játszik, ahhoz ugyanis mintegy 4 millió szavazónak kell elmennie, ám ha az egész Fidesz-tábort az urnákhoz rántja is (a közvélemény-kutatások szerint mintegy 2 millió ember), az sem elég. A miniszterelnök inkább a sikerként kommunikálható eredményre fókuszál, azaz arra, hogy 2-2,5 millió kvótaelutasító voks jöjjön össze – nem csoda, hogy a szavazatmaximálás érdekében a kormány a kettős állampolgárokat is voksolásra buzdítja (lásd: keretes írásunkat).

A második tényező a zsarolópotenciál megerősítése az EU ellenében. Ennek elsődleges célja, hogy a jövőben kevésbé kekeckedik a közösség a források lehívása és felhasználása kapcsán – a miniszterelnök a Brexit után joggal érzi úgy, hogy az EU engedékenyebb lesz vele szemben. A hosszú távú törekvés viszont az EU alapszerződésének módosítása – nevezetesen a nemzetállamok jogosítványainak/kompetenciáinak erősödése.

Egy pártbéli közkeletű frázis szerint ha valóban összekalapálják a kétsebességes Európát (és Magyarország értelemszerűen a „kevésbé száguldó” részlegben lesz), akkor – miközben a magországok erősítik közös pénzügyi, gazdasági és jogi hatásköreiket – a „lassabbaknak” érdemes egy olyan konstrukcióban gondolkodni, ami leginkább a társult tagsághoz hasonlít. Azaz kölcsönösen biztosítja a piacokhoz való hozzáférést, és lehet különböző közösségi pénzeket szerezni, de az EU-s normák csak részben kötik a kormányokat.

És ha már kétsebességes Európa: amennyiben valóban előáll ez a „kontinenskonstrukció”, akkor a kormány akár a kilépést is megfontolhatja. Legalábbis abban az esetben, ha átalakul a finanszírozási gyakorlat. Jelen állás szerint ugyanis vissza nem térítendő támogatások „zuhognak” a tagállamokra, amiket jellemzően az állam kezel. De a Brüsszelben formálódó tervek szerint arányaiban egyre több lenne a visszafizetendő dotáció, ám a pénz jellemzően inkább a kis- és középvállalkozások projektjeit finanszírozná. Csakhogy erre a pénzre vajmi kevés ráhatása/befolyása lenne a kormányzatoknak. Következésképpen, ha elér egy „kritikus” arányt a visszatérítendő támogatások szintje, akkor szintén nem lehet klientúrát finanszírozni belőle – miközben az összes uniós szabályt be kell tartani. Ebben az esetben érdemi lehetőség lehet a kilépés.

 

Pénz és svéd modell
Pénzt ajánlott Kósa Lajos a DK-nak és az MSZP-nek, ha beleállnak a kvótaellenes népszavazás kampányába, állítja Gyurcsány Ferenc. A Fidesz frakcióvezetője szerint a DK-elnök nem mond igazat, ő csak azt a skandináv modellt javasolta bevezetni, miszerint bármilyen népszavazás esetén a költségvetésből elkülönítenek egy meghatározott összeget, azt megfelezvén a pró és kontra álláspontot képviselő szervezetek között osztják el. Hogy kinek van igaza, azt nem tudni: ám az biztos, a Fidesznek olyan fontos a népszavazási részvétel, hogy hajlandó lenne költségvetési pénzzel is eltéríteni bojkottjától a balpártokat.

 

2016. október 2-ra tűzte ki Áder János államfő a kvótaellenes népszavazást – amin a határon túli kettős állampolgárok is voksolhatnak. Sőt adott esetben el is dönthetik azt. (Emlékeztetőül: a választási jegyzékbe regisztrált „kettősök” 90 százaléka a Fideszre voksolt az országgyűlési választásokon.) A kormányzati frázisgyár szerint a referendum célja, hogy üzenjünk Brüsszelnek, az EU fővárosában is megértsék: a maga ura a magyar. Csakhogy a kvótanépszavazáson nem a nemzet közjogi egyesítéséről/képviseletéről van szó, hanem kőkemény területi kérdésről. Ebben pedig egy határon túli kettős állampolgár végképp nem illetékes.

A magyarok számára kijózanítólag hatott a Brexit – miközben a kormány gyakorlatilag 2011 óta EU-ellenes propagandát nyom, a magyarok jobban szeretik az uniót, mint egy éve. Erről tanúskodik a Publicus Intézet lapunk megrendelésére készült kutatása, amelynek eredményeit grafikonjaink mutatják be. A lényeg: nemcsak a baloldalnak kedves az EU, a fideszesek kétharmada és a jobbikosok közel kétharmada most is belépne a közösségbe. Amiben azonban a Brexit sem változtatott: magyar ember nem szeretne menekülteket látni, így a kvótaellenes népszavazáson a választók háromnegyed (persze papíron a részvételi arány mindig magasabb) ott nyüzsögne az urnáknál, és mintegy kétharmaduk a kvótát a fenébe kívánná.

 

Hazánk már több mint 12 éve az EU tagja. Ön hogy értékeli, összességében a tagság első évtizede...
nagyon előnyös volt - egyáltalán nem volt előnyös - nem tudja/nem válaszol
(Összes megkérdezett, %)


 

 

Ha most vasárnap népszavazást tartanának arról, hogy Magyarország belépjen-e az EU-ba, Ön hogyan döntene?
igennel szavazna - nemmel szavazna - nem menne el szavazni - nem tudja/nem válaszol
(Összes megkérdezett, %)
 


Mint bizonyára hallotta, Nagy-Britannia lakossága népszavazáson úgy döntött, hogy az ország lépjen ki az EU-ból. Ön szerint azzal, hogy Nagy-Britannia kilép, ők...
egyértelműen jobban járnak - inkább jobban járnak - inkább rosszabbul járnak - egyértelműen rosszabbul járnak - nem tudja/nem válaszol
(Összes megkérdezett, %) 

 

 


Mint bizonyára tudja, a kormány ősszel népszavazást tervez tartani az EU által előírandó betelepítési kvóták kérdéséről. Ön hogy tervezi?
biztosan elmegy szavazni - valószínűleg elmegy - valószínűleg nem megy el - biztosan nem megy el - nem tudja/nem válaszol
(Összes megkérdezett, %) 

 

 


Hogyan szavazna az EU által előírandó kvótákkal kapcsolatban?
(Összes megkérdezett, %)

 


A Publicus Intézet közvélemény-kutatásának módszertana
A válaszadók a kérdőív kérdéseire telefonon válaszoltak 2016. július 1–6. között. A nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentatív mintába 1000 fő került. A teljes mintában a mintavételi hiba +/–3,1 százalékpont.

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!