Kesztyűhúzás - Interjú Botka Lászlóval

– Az önkormányzati választásokon a polgármester-jelölti plakátjain ott lesz az MSZP-logó?

– Ott lesz.

– Ennyi?

– Mindig ott volt. 2010-ben azért tudtam nyerni Szegeden, mert a Fidesz-szavazók egyharmada is engem támogatott. Ráadásul ez egy balos többségű város: magában, Szegeden a kormányváltó erők most is markánsan előzték a Fidesz jelöltjét.

– Akkor nem tart tőle, hogy a választási vereség után inkább visz a „szegfűs pártcímer”?

– Húsz év alatt hat választást nyertem – többet úgy is, hogy közben a pártom nagyot bukott. Nem hiszem, hogy létezik Szegeden ember, aki nem tudja, hogy Botka László szocialista.

– Talán éppen ezért gondolják sokan úgy a pártból, hogy az utolsó „sikermohikánnak” kellene vezetni az MSZP-t – személyével hitelesítve egy új politikát.

– Amikor a centrális, fideszes erőteret kell legyőzni, olyan újszerű, hogy hatalmas kihívással állunk szembe, hogy ez jóval több, mint személyi kérdés.

– Azt akarja mondani, hogy nem számít, ki az MSZP elnöke? Hogy egy váltás már nem okozhat katartikus élményt a szimpatizánsoknak, a bizonytalanoknak?

– Bárcsak olyan egyszerű lenne, hogy elzavarunk valakiket, és a helyükbe jönnek mások. Nem erről van szó: át kell gondolni a társadalom bajaira adott válaszok helyességét; gyökeres változtatásra szorul a párt külső és belső szerkezeti rendszere. Az egész biztos, hogy nem oneman-show lesz a szocialista párt, ezt a rettentő bonyolult feladatot képtelenség egyedül megoldani. Én arra készülök, hogy az önkormányzati választáson újra elnyerjem a szegediek bizalmát.

– És a párt parlagon marad?

– Ez nem azt jelenti, hogy nem vállalok szerepet a szocialista párt irányításában, de szereposztásról tudatosan nem beszélnék, a látszatát is kerülném annak, hogy ezt a problémát személyi kérdéssé lehet egyszerűsíteni. Az egész biztos, hogy az év végi kongresszus azt emeli bármilyen párttisztségbe, akiről elhiszi, hogy képes ezt a megújulást vezényelni.

– Év végig tartó menetrendről beszél. A helyi pártszervezetek viszont forrnak a mélyben – meglesz a tagság türelme, vagy például egy gyengébb EP-szereplés után „ledobja a fedőt”, és azonnali változásokat követel?

– Mindenki tudja, hogy ez egy rendkívüli menetrend – én is teljesen más ütemet képzelnék, ha az EP- és az önkormányzati választás nem lenne a nyakunkban. Kulcskérdés, hogy ezen a két megmérettetésen az MSZP erőt mutasson. Az EP-voksolás esetében alacsony választási részvételre számítok, és arra, hogy elmegy a bázisunk. Az önkormányzati választás egyenesen létkérdés: mára kiderült, hogy óriási hiba volt 2006-ban elbukni a helyhatóságok nagy részét, olyan hiba, ami komoly szerepet játszott a 2010-es bukásban, és 2014-ben is sok helyen ellehetetlenítette az építkezést.

– Mi az összefüggés a balos üzenetek sikeres „elültetése” és a helyhatóságok színe között?

– Óriási a nyomor, 10 millió emberből négymillió küszködik szegénységben, a vidéki települések jó részében a közmunka és az önkormányzati intézményeknél kapott állás az egyetlen munkalehetőség. És ez a lehetőség a Fidesz kezében volt. Magyarországon bebizonyosodott, hogy a szegénység és a kiszolgáltatottság destabilizálja a demokráciát, ellenben megszilárdítja a diktatúrát. Ezért állítom, hogy azok az eszközök, amelyek korábban elégségesnek bizonyultak, ma már elégtelenek.

– Térjünk vissza az indulatokhoz.

– Azok természetesen vannak az MSZP-ben, de hat nappal a választások után egy valóban érdemi vitát folytatunk – pedig az elején jeleztem: mindenki mondhatja, amit akar. Ami eddig nem következett be, az ezután sem fog. Azt kell megvizsgálnunk, mi gyengítette a versenyképességünket, és mi erősítette a befelé fordulást.

– Például?

– Mi alapján történt a politikuskiválasztás, miképp erősíthető a belső bizalmi rendszer, s így tovább. Abban bízom, hogy a párt azon vezetői, akik két éve irányítják a szocialista pártot – év végéig mindenképpen –, nem csak erre az egy hétre bírtak önkritikusak lenni.

– Annyi önkritikát mindenképp gyakoroltak, hogy vidékre csak mérsékelten tudták eljuttatni üzeneteiket. Mi volt a baj?

– Már nem működik az a tétel, hogy egy kisebb településre komoly hatást gyakorol egy közeli nagyváros. Szegeden vertük a Fideszt és a Jobbikot, de egy tíz kilométerre lévő faluban már harmadik helyen végzett a jelöltünk. Ilyen különbség soha nem volt – minden településen van a Jobbiknak egy meghatározó embere, így a párt elér minden választót. És a mi embereinket vitte el, a tradicionálisan szocialista vidékeken tarolt. Szeretnék mindenkit megkérni, le ne fasisztázza ezt a 20 százalékot. Zömük a legszegényebb, legreménytelenebb helyzetű ember közül kerül ki – a Fidesz becsapta őket, a szocialista párt válaszait pedig nem tartották hitelesnek. És igenis ütni kell a Jobbikot, ahogy mi tettük az egy szem jobbikos képviselőt. Ő volt a mérleg nyelve, ő biztosította a Fidesznek a többséget, vissza is élt a pozíciójával, önkormányzati cégek felett szerezte meg az uralmat. El is neveztük biznisznácinak. Igenis fel kell venni a jobbikos kesztyűt, mert így egyszerűen nincs ellenpontja a szélsőséges párt mondásainak.

– Egyetért azzal az állítással, miszerint hamis az a mondás, hogy vannak még tartalékok – mert április 6-án valójában az MSZP teljes bázisa elment szavazni, csak éppen mindössze ennyien szeretik az MSZP politikáját?

– Vannak még tartalékaink, 70 százalékos részvételnél biztos, hogy győzünk. A Fidesz elveszített 600 ezer szavazót: abból mi 200 ezret nyertünk, 100 ezret elvitt a Jobbik, 300 ezer otthon maradt. Őket kell tudnunk megszólítani.

– Ami viszont a meglévő támogatói magot, a tagságot illeti: vidéken azt pletykálják, hogy az alapszervezetekből próbálják kicsábítani a tagokat „volt” szövetségeseik, azaz az MSZP-ből próbálnak építkezni.

– A szövetségeseink sincsenek könnyű helyzetben, nehezen tudom elképzelni azt a nagyszámú szocialistát, aki most látja meg az Együtt-PM-ben, a DK-ban, no pláne a Magyar Liberális Pártban azt a sikercsapatot, amelyik biztos jövőképet tud nyújtani. Jobb nem vegzálni egymást, együtt is meglehetősen kevesen vagyunk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!