Az egyetemek akkor élnek meg, ha cégként működnek - a Vasárnapi Hírek összeállítása a magyar kutatók helyzetéról.
- A tudósok jó fejek, vicces emberek.
- Attól, hogy nem értjük, mit kutatnak, az fontos lehet.
- Szűkülő források között is helytállnak a fiatalok.
Vettek már részt boncoláson? Atomreaktorban jártak már? Raktak össze hulladékból robotot? Most mindebben részt vehetnek, hiszen a tudomány mindenkié – hirdeti a lassan már évtizede töretlen népszerűséggel zajló Kutatók Éjszakája (idén szeptember 26-án). Merthogy a tudomány népszerű, ám azt még Hering Orsolya, a Kutatók Éjszakája sajtóreferense is elismeri, hogy többnyire ma is az a kép él az emberekben, a tudósok valamiféle csodabogarak, akik ülnek elefántcsonttornyukban, világtól és emberektől távol, és olyannal foglalkoznak, amit soha sem értenénk meg. Miközben a tudósok is jó fejek, vicces emberek, érdeklődő fiatalok.
A legnépszerűbbek, persze, a látványos, közérthetően elmagyarázott fizikai és kémiai kísérletek – és meglepő módon a Semmelweis Egyetem kórboncnoki programjai. De sokan látogatják a helyszínelős eseteket, amelyeken a látogatók komoly kutatói munkával oldhatják meg a fikciós gyilkossági ügyeket. Már az óvodás korúak figyelmét lekötik az interaktív, látványos foglalkozások, ám az igazán fogékonyak a tizenévesek, a gimnazisták.
Nagy kérdés persze, hogy egy ilyen rendezvénysorozat valóban a tudomány és a kutatás felé mozdítja-e el a pályaválasztás előtti fiatalokat. Pontos statisztika ugyanis erről nem készül, de a szervezők több olyan fiatalt ismernek, aki a Kutatók Éjszakáján szeretett bele mostani szakmájába vagy választotta ki kutatási területét. Éppen ezért Kutatói Börzét is tartanak, ahol találkozhat a „kereslet és a kínálat” – érdemes tehát önéletrajzzal érkezni. Az is örök dilemma, hogy érvényesülhet-e a szakmában az, aki „csak” Magyarországon képzi magát.
Szűkös hazai pálya
Az egyetemek és főiskolák az elmúlt években számos költségvetési megszorításnak estek áldozatul, a legtöbb intézmény a kutatásokon és a fejlesztéseken volt kénytelen spórolni. Ráadásul, az utóbbi időben a nagy kutatási projektekben is a természettudományok kerültek előtérbe, miközben a társadalomtudományok egyes területei politikai támadások területévé váltak. Ezt állítja legalábbis Bozóki András, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Politikatudományi Bizottságának elnöke, aki 2005–2006-ban nemzeti kulturális örökség miniszter is volt. Magyarázata szerint a társadalomtudományok azért szorulhatnak háttérbe, mert nem kísérleti kutatásokat végeznek, kutatásaik nem tesztelhetők laboratóriumi körülmények között, emiatt kevésbé tűnnek tudományosnak: „például egy választási elemzésnél nem lehet megismételni a voksolást. Egyszeri eseményeket kell vizsgálni, amelyekben a környezeti hatásokat nem lehet kísérleti eszközökkel kiszűrni”.
Az Akadémián belül ugyanakkor megújultak az intézetek, a társadalomtudományi intézetek új néven, központként működnek, összevonták az eddig külön intézményekben művelt területeket. Általában fiatal kollégákat vesznek fel 1-2 éves szerződéssel, akiknek az is a dolguk, hogy pályázatok útján pénzt szerezzenek kutatásaikra. Viszont: „ha kutatni akarsz, hozz rá pénzt” – szemlélteti a helyzetet Bozóki András.
A CEU-n zajló kutatásokban – a nemzetközi képzés miatt – nem Magyarország a fő téma, inkább a régió, az európai és a globális kérdések: az ágazati politikák és a politikai döntéshozatal viszonya, a globalizáció hatásai, a nők szerepe a politikában, politikai eszmék változásai, az iszlám előretörése és ennek a nyugati hatalmakra gyakorolt hatása. Erős a fókusz a posztszovjet térségen is, valamint a diktatúra és a demokráciai közti országok és a hibrid rezsimek vizsgálatán.
A CEU ezeket a kutatásokat csak limitált összeggel tudja támogatni, leginkább nemzetközi és EU-s pályázatokból lehet forrást találni. Gyakran nemzetközi kooperációban, társfinanszírozásban kell kutatni. „Egy Skóciában tanító kollégám Törökországban kutatja az iszlám előretörését, amerikai szponzor segítségével” – meséli Bozóki András.
Fogd fel úgy, az egyetem egy cég!
Mindeközben azonban vannak olyan felsőoktatási intézmények, ahol az ipari szereplők bevonásával sikerült jelentős eredményeket elérni. Sajátos és Magyarországon példaértékű modellt hozott létre a veszprémi Pannon Egyetem dr. Friedler Ferenc, az egyetem rektorának vezetésével. Az egyetemen a kutatások színterei a laboratóriumok, amiket egyegy neves, nemzetközi szaktekintélyű professzor irányít. A laborok önállóan működnek, teljesítményükkel el kell számolniuk, akár egy cégnek vagy vállalatnak.
Nagy önállóságot élveznek a kutatási projektek is. Szervezetileg a kutató- fejlesztő központok alá tartoznak, tanszéki együttműködéssel. Az oktatásszervezés, a humánerőforrás-szervezés, valamint az infrastruktúra már a tanszékek keretein belül történik. Fontosnak tartják, hogy a nemzetközi élvonalba tartozó nem magyar származású külföldi kutatóknak állandó teljes munkaidős munkahelye legyen intézményükben, és nemzetközi értelemben elismert kutatóközpontokat alapítsanak. A hallgatói elvándorlás nem számottevő, mindkét irányban fél százalék alatti, kutatóik pedig a gyakorlat szerint hosszabb-rövidebb tanulmányút után visszatérnek, és Veszprémben folytatják munkájukat.
A Pannon Egyetem költségvetése is tanulságos, hiszen 11,4 milliárd forintból gazdálkodik, amiből 3,8 az állami támogatás, 7,6 az egyetem saját maga által előteremtett forrás. Ez pontosan 2/3-1/3 arány. Friedler Ferenc ideálisnak tartja ezt a helyzetet, mert így a három fő terület [oktatás, kutatás, kutatás-fejlesztés (K+F)] lényegében egyenlő arányban oszlik meg. Az egyetem jelenleg több mint 50 pályázati finanszírozású, és számtalan piaci megrendelésen alapuló K+F projektet valósít meg. A pályázatok jelentős része uniós forrásokra támaszkodik. A számos kutatás-fejlesztési feladatuk közül a rektor a GE Healthcare, az IBM Magyarországi Kft. által vezetett projekteket emeli ki, valamint a Pannon Egyetem által vezetett „Nemzeti kutatóközpont fejlett infokommunikációs technológiák kidolgozására és piaci bevezetésére” című programot; továbbá a vízügy, valamint a zöld nergia területén futó projektjeiket. Jelenleg egy nemzetközi fenntarthatósági kutatóközpont létrehozásán dolgoznak amerikai kutatókkal.
Együttműködő modellt épít a győri Széchenyi István Egyetem is, ahol jelenleg négy olyan tanszék működik, ami a járműgyártáshoz kapcsolódik, és a nevében is viseli a támogató Audi Hungária nevét. Dr. Földesi Péter, az egyetem rektora lapunknak így fogalmazott erről: „a technológiai fejlődés most már ott tart, hogy egy állami egyetem nem tudja megvenni évről évre a legmodernebb felszereléseket és eszközöket, mert annyi pénz a világon nincsen. Ezért úgy döntöttünk, ahelyett, hogy versenyezni akarnánk a nagyvállalatok kutatóközpontjaival, inkább együttműködünk velük”.
A Széchenyi István Egyetem költségvetésének nagyjából 50 százalékát adja az állami fenntartói támogatás, ami körülbelül 2,6 milliárd forint. Még egyszer ennyit az egyetem saját szervezésű forrásból szerez meg, a költségtérítéses hallgatók által befizetett, az EU-s és állami pályázatokból befolyó pénzekből, illetve az ipari megbízásokból származó árbevételből. Bár sokan irigykednek az egyetemre az Audi szerepvállalása miatt, a rektor fontosnak tartja elmondani, hogy az intézménynek támogatásra, a tanszékek fejlesztésére csak egy kisebb összeget ad. Az autógyár egyébként piaci megrendelőként viselkedik: az egyetemen elköltött pénz oroszlánrészéért kutatási eredményeket és fejlesztési sikereket vár.
A napokban jött a hír, hogy a Quacquarelli Symonds (QS) legfrissebb, 2014/2015-ös felsőoktatási világrangsorán a Szegedi Tudományegyetem lett a legelőkelőbb szereplő magyar felsőoktatási intézmény, és egyedüliként jutott a Top 600-ba. Az építészetet és az állatorvoslást leszámítva az egyetem minden tudományterületen aktív, számos akadémikusa, MTA-kutatócsoportja, Lendület programos tudósa (lásd keretes írásunkat) van. Dr. Szabó Gábor rektor lapunknak arról számolt be, mindent megtesznek azért, hogy ne érződjenek a felsőoktatást ért megszorítások következményei: „Ezt rövid távon jórészt sikerült is elérni. Sajnos azonban a fenntartási büdzsé csökkenésével az épületek állagára, a kiegészítő szolgáltatásokra költhető pénz is lecsökkent, így a kutatást támogató feltételek rosszabbodtak. Ha a helyzet nem változik, akkor már középtávon súlyos következményekkel kell számolnunk.”
Oktatás vs. kutatás
Mert ez a hazai egyetemek egyik legnagyobb
problémája: erős költségvetési
megszorításai miatt szinte csak oktatásra
jut, kutatásokra alig. Az olyan régi
nagy intézményekben – mint az ELTE,
a Corvinus, a pécsi, a debreceni és a szegedi
egyetem, szakoktól függően – mégis
zajlanak értékes kutatások. Akik magyar
állami egyetemeken oktatnak, kutatnak,
leginkább az Országos Tudományos Kutatási
Alaphoz (OTKA) pályáznak, de
helyzetük nem könnyű: tíz pályázóból
nagyjából hárman kapnak támogatást.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: F. TÓTH BENEDEK, HARDI JUDIT, KÖVESDI PÉTER, KRAUSZ VIKTÓRIA, SZABÓ KATA
Lendületben a tudomány
A Magyar Tudományos Akadémia központi költségvetési támogatása 49,09 milliárd forint. A közvetlenül kutatási célokra felhasznált támogatás aránya a tavalyi 43,1 milliárdos költségvetési támogatáson belül elérte a 71,5 százalékot. A saját bevételek összege 23,1 milliárd forint volt tavaly. A 2009-ben indult Lendület Program (fiatal tudósok hazahívása) következtében elindult a hazai tudomány intézményi kultúrájának megújítása és a magyar tudományos élet felpezsdítése: az Akadémia 97 világszínvonalú eredményeket ígérő hazai kutatócsoport létrejöttéhez és működéséhez járult hozzá. A 213 millió forintos költségvetéssel elindított programra 2013-ban már 2 milliárd 890 millió forint jutott.
Kutatás-fejlesztésre fordított pénz
Azért szoktak nevetni is
Mindenki megnyugodhat: a banánhéj valóban csúszós. Mindezt egy japán kutatócsoport bizonyította be hosszú évek alatt. Ja, és akkor sincs aggodalomra ok, ha hirtelen Jézus arca jelenik meg a pirítóson, hiszen csak mi látjuk a kenyér sötétebb-világosabb részeibe, a buddhisták Buddha tekintetét vélik benne felfedezni. A tudományos felfedezésért egy kínai kutatócsoportot illeti a köszönet. Huszonegy éve osztják ki minden évben a Nobel-díj paródiájaként számon tartott IgNobelt. Nyertes bárki lehet, az elvárás csak ennyi: az emberek a kutatáson meghökkenjenek, nevessenek, aztán gondolkodjanak el – az életükön, a tudományon, bármin. Például azon, hogy valóban megoldja-e a luxusautók tilosban parkolását, ha egy tankkal átmegyünk rajtuk (a felfedező litván tudós ezért Béke-díjat kapott 2011-ben). Vagy azon, okosabbak-e nálunk a csimpánzok, akik felismerik egymást az ülepükről készült fotók alapján (a rejtély megoldása Anatómia- díjat ért 2012-ben). Idén a csehek is örülhettek, akik arra kerestek választ, vajon a kutyák pisilés közben összehangolják-e testtartásukat a Föld észak-déli geomágneses erővonalaival. Magyarok már többször vehették át a díjat (érte pénz nem, „csupán” örök dicsőség jár), 1991-ben például Teller Edét Béke-díjjal tüntették ki a hidrogénbomba és a csillagháborús terv kitalálásáért, munkásságáért, amivel megváltoztatta az emberiség békével kapcsolatos gondolatait.
Csajkók és bodobácsok
Barta Zoltán, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára csapatával három éve megállapította, hogy a bodobács nőstényeinek szárnyas egyedei aktívabbak, merészebbek szárnyatlan társaikénál, amelyek inkább „otthon ülő” típusúak. A bátor egyedek 30-40 másodperc alatt előbújnak a rejtekhelyükről, a gyávábbaknak ez 10 percnél többe is beletelhet. A nagyfejű csajkók 2-2,5 centis bogarak, az elmúlt száz évben azt állították róluk, hogy mindkét szülő gondozza az utódokat, az emberhez hasonlóan. Azonban Bartáék azt gyanítják, hogy ahogyan az embereknél is, kezdenek felbomlani a klasszikus szerepek, változtak az utódok nevelésének hagyományos elemei. Azt feltételezik, hogy a hím bent ül az üregben, s védi azt, a nőstény pedig gyűjti az élelemként szolgáló leveleket. „Azt kutatjuk, milyen hormonális szabályozási mechanizmusok állnak a csajkók utódgondozási viselkedése mögött, lehet-e ezen mechanizmusokat ősibbekre visszavezetni, pl. az emberi hormonális szabályozással való összehasonlítás révén” – magyarázza a kutató. Barta Zoltán azt reméli, lehet. Ez elég nagy szenzáció lenne, mert lehetővé tenné, hogy újfajta evolúciós hipotéziseket teszteljenek az utódgondozás eredetéről.
Fűtsön Nappal!
Janáky Csaba és csapata azt kutatja a Szegedi Tudományegyetemen, hogyan lehet a napenergiát tüzelő- vagy üzemanyagok előállítására felhasználni. Ennek lényege, hogy olyan vegyületeket és molekulákat állítanak elő napenergiából, amelyek alkalmasak tüzelő- vagy üzemanyagnak. Amik lehetnek különböző alkoholok, például metanol vagy metilalkohol. Ezeket ráadásul egy, a légkör tisztaságára veszélyes káros anyagból, szén-dioxidból állítják elő. De az sem mindegy, mennyibe kerül a technológia. Ha drága, akkor nem sok értelmük van az erőfeszítéseknek. Ez a kutatási terület most népszerű a világon, hiszen olyan kérdésre keresi a válaszokat, amelyek sorsdöntőek lehetnek. Janákyék abban különböznek a többiektől, hogy olcsó katalizátorokat vizsgálnak, műanyagokat, illetve polimereket, és nem a sokkal drágább fémeket és félvezetőket. A kutatás – amely egyszerre hasznosítja a fizika, kémia, mérnöki tudományok tudásbázisát – jelentősen infrastruktúraigényes.
Az ALMA mindent lát
Kóspál Ágnes már kisgyerekként is tudta, hogy a csillagokkal, az univerzum titkaival szeretne foglalkozni. „Óvodás lehettem, mikor édesanyámmal hanyatt feküdtünk a kertben a füvön, és nappal a felhőket bámultuk, éjjel meg a csillagokat, hullócsillagokat.”
Tanulmányai során több pályázatot is nyert: három hónapot Brazíliában, fél évet az Amerikai Egyesült Államokban, hat évet pedig Hollandiában töltött. Nemrég tért haza, hogy saját kutatói csoporttal tanulmányozza a születő csillagokat, befogadó intézménye az MTA Csillagászati és Földtudomány Kutatóközpontja.
„A Nap és a hozzá hasonló csillagok, valamint bolygórendszereik keletkezése egyike az emberiség legősibb kérdéseinek. Ma ugyanez a téma a modern asztrofizika egyik legnagyobb erőkkel kutatott, legizgalmasabb területe, amely napjainkban újabb nagy lendületet vesz a chilei ALMA szubmilliméteres antennahálózat elkészültével. Az ALMA olyan hatású műszere lesz a csillagászatnak, mint amilyen a Hubble űrtávcső volt negyedszázaddal ezelőtt. Kollégáimmal az ALMA intenzív használatával tanulmányozunk születő csillagokat, miközben fejlesztjük a mérések értelmezéséhez szükséges számítógépes modellezési hátteret is.”
Ázsia megugrik
2014-ben a világ 1,6 trillió dolláros kutatás-fejlesztési költéseinek 80 százalékát 10 ország adja. Az összes költség felét az Egyesült Államok, Kína és Japán állja. Csökkennek a hadi és űrkutatásra fordított összegek, nőnek az energiakutatásra, élettani kutatásokra, genetikára, számítástechnikára és kémiai fejlesztésekre fordítható pénzek. A fejlett ipari országok kutatói a robotikára, szoftverek fejlesztésére, költséghatékony energiaforrásokra és nanotechnológiára koncentrálnak. Szakértők úgy kalkulálnak, hogy az Európai Unióban – köszönhetően a rossz gazdasági helyzetnek – nem nőnek a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások.
Mennyi az annyi?
A Nemzetközi Innovációs Index évente rangsorolja az országokat abból a szempontból, hogy lakosságszámukhoz és/vagy GDP-jükhöz mérten, mennyit fordítanak kutatás-fejlesztésre, illetve, hogy a gazdasági környezet mennyire támogatja azt. Az előre kidolgozott szempontrendszer alapján a világ tizennégy vezető kutatója dolgozik a végső rangsor összeállításán. Néhány szempont és a hozzá tartozó rangsor:
A kutatás-fejlesztésre fordított állami kiadások az egy főre jutó GDP arányában
1. Dél-Korea
2. Izrael
3. Finnország
4. Svédország
5. Japán
6. Dánia
7. Németország
8. Svájc
9. Ausztria
10. Szlovénia
…
28. Magyarország
Újítások és szabadalmak az egy főre jutó GDP arányában
1. USA
2. Japán
3. Svájc
4. Finnország
5. Izrael
6. Svédország
7. Németország
8. Kanada
9. Dánia
10. Hongkong
…
37. Magyarország
Mindent lefedő háló
A globális politikai verseny erősen befolyásolja a kutatásokat. Amire több pénzt és figyelmet fordítanak, a mögött mindig politika van: például, ha tovább élnek az emberek, el lehet adni nekik még több gyógyszert; politikailag is érdekes, hogyan szavaznak; a génmanipuláció, az őssejtkutatás, a táplálkozás is mind komoly üzlet. A valláskutatás is fontossá vált a Nyugat-ellenesség felerősödésével és a terrorszervezetek megjelenésével. Így a nyelvoktatásban Amerikában a kínai és az arab nyelvek lettek mostanában a rendkívül fontosak.
Bozóki András többször volt a Columbia Egyetemen vendégprofesszor, így közelről is láthatta, hogy a gazdag amerikai egyetemek, mint például a Harvard, a Yale vagy a Princeton sokat épít a náluk tanult és befutott emberek anyagi támogatására. Egy amerikai egyetem volt diákja szoros kapcsolati hálóban marad volt egyetemével és azt saját pénzéből támogatja is. Olyan is van, hogy milliomosok a magánvagyonukat hagyják az adott intézményekre, abból finanszíroznak kutatásokat. A világhírű oktatók kutatásait mások – akár kormányok is – támogatják.
Tavaly az USA-ban a legtöbb ösztöndíjat Afrika-kutatásra adták. A hidegháború idején a Szovjetunió és Kelet-Európa kutatására áldoztak. Elmennek a doktori diákok valamelyik afrikai országba, megtanulják a nyelvet, megismerik az ottani kultúrát, és a térség szakértőivé válnak. Mindez azért fontos Amerikának, mert Kína óriási beruházásokkal, infrastruktúrafejlesztéssel van ott jelen. Pénzt adnak a helyi beruházásokra, utakat és kereskedelmi szálakat építenek, s így ezek az országok kínai gazdasági befolyás alá kerülnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!