„A másik irányban van az Isten útja, az emberség útja” – figyelmeztette a hajléktalankérdéssel kapcsolatban a döntéshozókat ősszel nyilvános beszédében. Nem sokkal később részt vett egy civil tiltakozóakcióban a Városházán, amelynek a rendőrség vetett véget. Bolba Márta, Józsefváros nyughatatlan lelkésznője már lényével is számos sztereotípiát ledönt, evangélikus gyülekezete pedig kifejezetten büszke rá.
A lelkésznő arra kér minket, hogy az Üllői úti templomban találkozzunk, mert mutatni szeretne ott valamit: egy különleges oltárképet. Maga a hely is szokatlan: egy háztömb második emeleti folyosójáról nyílik a napfényben úszó templom – karzattal, szószékkel, orgonával, minden szokásos kellékkel, és a vörös posztófüggöny szegélyezte Jézus- képpel. Elsőre semmi különös, de nemsokára kiderül, hogy a festménynek szoros köze van a napi politikához. Hogy is van ez?
– Mit kellene észrevennem a képen?
– Éjszaka van, a Jézussal beszélgető idősebb férfinak pedig aranyszegélyes a ruhája, tehát jómódú, vezető ember. Ebből a két részletből már kikövetkeztethető, hogy ez Nikodémus, a korabeli „parlament”, a nagytanács egyik tekintélyes képviselője, aki egy éjjel felkeresi a prófétát. Ebben a jelenetben, amely János evangéliumában olvasható, nem a szegényeket, betegeket megsegítő, hanem a politikussal szóba álló Jézus alakja rajzolódik meg. Itt hangzik el tőle egy olyan tételmondat, amely majd minden istentiszteleten felbukkan, mégsem tudják általában, honnan való: „úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.
– Nem függetleníti magát a politikától sem tettekben, sem szavakban: nemrég részt vett A Város Mindenkié csoportnak a Fővárosi Közgyűlés ülését megzavaró akciójában, több helyen pedig nyilvánosan kritizálta a kormány szociálpolitikai intézkedéseit. Mindez egy 27 éves, állapotos lelkésznőtől igen radikális kiállásnak tűnik. A gyülekezete hogy éli meg az ilyen jellegű szerepvállalásait?
– Nem függetlenítem magam a politikától, de fontos, hogy különbséget teszek a világi hatalom megszerzésé re és megtartásra irányuló pártpolitika és a közpolitika között. A közpolitika számomra azt jelenti, hogy felelős értelmiségiként értékrendemnek megfelelően részt veszek a társadalmi diskurzusban. Gyülekezetem és egyházi vezetőim örülnek a kiállásomnak, mert hitelesíti a munkámat. Egyébként nem gondolom, hogy bármikor bármi radikálisat tennék vagy radikálisat tettünk volna azon a délelőttön a Városházán. Egymás kezét fogva énekeltünk, így adtunk hangot a tiltakozásunknak az ellen, hogy érdemi segítés helyett bűnözőnek nyilvánítsák azokat, akik kénytelenek az utcán élni.
– Miért pont emellett az ügy mellett állt ki? Van ennek köze ahhoz, hogy a VIII. kerületben teljesít szolgálatot? Innen indult a „rendrakás” is két éve.
– Sok társadalmi baj összegződik a hajléktalanságban, ezek mindegyike külön-külön is figyelmet érdemelne, együtt pedig kitüntetett odafordulást kíván. A magyar társadalomban óriási problémát jelent a szociális bérlakásrendszer hiánya, a munkanélküliség, az alkoholizmus, a közösségek széthullása, a kirekesztés, a szociális háló hiányosságai. Rendszerszintű bajok válnak láthatóvá a hajléktalankérdésben, és ezt próbálják újra láthatatlanná tenni. De ettől még nem tűnnek el. Hiba lenne azonban a kormány nyakába varrni mindent ezzel kapcsolatban, ez az attitűd nem most alakult ki, hiszen már 2002-ben is volt egy aluljáró-takarítási program. A nagyobb baj az erkölcsi hozzáállással van, a politikusok pedig meglévő választói „igényeket” akarnak így kiszolgálni. Nincs köze a tiltakozásomnak ahhoz, hogy itt vagyok lelkész, inkább megfordítanám: azért dolgozom itt, mert érdeklődésem, lelki alkatom alkalmassá tesz rá. Ez a kerület, Józsefváros egy speciális hely, sok szociális problémával. És nagyon reménytelenné teszi a helyzetet, hogy állami részről ugyanaz az ember ad válaszokat a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekre: a polgármester egyben képviselő, a rendészeti bizottság elnöke, hajléktalanüggyel megbízott referens, pártjának kommunikációs igazgatója, aki kampányában azt hangsúlyozta, hogy az utcák legyenek szépek, tiszták (amivel mélyen egyetértek, de a mondat befejezése nagyon fáj), ezért el kell takarítani a hajléktalan embereket a közterületekről.
– Az ön személyében egy messziről jött, sokat tanult és nagyon fiatal nő került egy igen nehéz helyzetben lévő gyülekezet élére. Vakmerőség vagy átgondolt, jó döntés volt önt idehelyezni, egy ilyen nehéz körzetet önre bízni?
– Az első perctől egyértelmű volt, hogy ez több szempontból missziós feladat, és az is, hogy nekem való, harmonizál a korábbi érdeklődésemmel. Nem pusztán szociális téren vannak feladataim, az első és legfontosabb küldetésem, hogy gyülekezetet építsek itt, olyat, amely segítő-támogató szervezetként is tud tevékenykedni a kerületben: néhány fiatal család csatlakozott az elmúlt másfél évben hozzánk, tele segíteni vágyással, ötletekkel. Egyébként szerintem nem igaz a feltételezés, hogy egy lelkész számára az a nehéz terep, ahol szükség van! Olyan nagy itt a nélkülözés mindenfajta értelemben, hogy bárhova megy az ember, örömmel fogadják. Az, hogy nő vagyok, ráadásul ilyen fiatal, persze nem mindenkinek tetszett, voltak, akik emiatt elhagyták a közösséget. Nem fértem bele a klasszikus lelkészképükbe. Tény, hogy a puszta lényemmel is számos sztereotípiát eltörlök. Mások számára viszont kifejezetten vonzó volt az a megújulás, amit itt képviselek.
– Miben áll ez a megújulás? Milyen egy korszerű gyülekezet, vagy még tágabban: milyen ön szerint a korszerű kereszténység?
– Nagyon nagy szükség van mindenhol a valós emberi közösségekre, amelyek eligazítanak, tartást adnak és nemcsak törekednek a stabil értékrendre, hanem eszerint is akarnak élni, tevékenykedni, segíteni másokon. Józsefváros ennek ideális helyszíne, hiszen két nagyon különböző arca van: a Palota- és a Magdolna negyed, mindkét környéken van templomunk. Az egyik helyen adni tudnak, a másik pedig elfogadni a segítséget. Egyre több fiatal jön rengeteg ötlettel, tettre készen, és közösen igyekszünk megvalósítani ezeket, most például egy adománybolt létrehozásán fáradozunk. Nem én mondom meg egyedül a tutit. Lehet, hogy korszerűnek tűnik, de igazából ez a klasszikus protestantizmus alapja, a demokratikus egyház. Talán azért nem olyan magától értetődő ez, mert kulturálisan Magyarország római katolikus ország, és ez annyira beágyazott, hogy a formák, minták eszerint a struktúra alapján szerveződnek sokszor más egyházaknál is.
– Nem pirítottak önre egyháza felsőbb köreiből, vagy esetleg más keresztény felekezetek képviselői, akik támogatják a kormány szociálpolitikai törekvéseit?
– Egy pillanatra sem volt körülöttem semmilyen belső feszültség az egyházamban, ahogy Ács Sándorné körül sem, aki a kishantosi ügyben gyakorol hősies kiállást. Ő evangélikus presbiter, a dunaújvárosi evangélikus gyülekezet egyik vezetője. Minden bizonnyal azért nincs feszültség, mert mindkét ügy elengedhetetlen és szimbolikus. Mint említettem a hajléktalankérdés magában hordozza ennek a társadalomnak számos problémáját, Kishantos pedig szimbóluma a fenntartható, családi, helyi, keresztényi értékeknek, amelyeket most fel akarnak számolni. Ezekben az ügyekben az egyházunknak velünk egyező véleménye van. Megjelent ráadásul egy erős vonal az egyház stratégiájában, ami a Láthatóan evangélikus címet viseli, ennek az egyik központi kérdése a fenntarthatóság. Egyik lelkészünk, aki teológiatanár, de szociáletikával és természettudományi kérdésekkel is foglalkozik, felhívta a figyelmet a lelkészi karban, hogy segítsük a kishantosiakat. Az egyházunk kommunikációja jelen állapotában inkább belső, kifelé még nem találtuk meg a megfelelő formákat, hogy fejezzük ki hatékonyan a véleményünket.
– Így viszont sokan összemoshatják a kereszténység köntösében tevékenykedő politikusokat az egyházakkal.
– A parlamenti pártok nem reprezentálják a keresztény Magyarország sokszínűségét, a különböző álláspontokat. A virágzó gyülekezetek sokkal hitelesebb források, mint a parlamenti képviselők, ha azt szeretné megtudni valaki, hogy mit gondol az egyház egyegy kérdésről. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy Jézus soha nem tört politikai hatalomra, de mégis benne van a Bibliában, hogy „nekem adatott minden hatalom égen és földön”. Ez sokkal elementárisabb, mint bármi, amit az Országházban képviselni lehet, törvényekkel le lehet írni. A szeretet, a szolidaritás, az emberi méltóság, az irgalom olyan dolgok, amelyeket nem lehet jogszabályba foglalni. Ez a hatalom isteni és örök, ebből indulhatnak el olyan ügyek, amelyek meghatározzák az emberi közösségeket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
