A pár nappal ezelőtt beindult offshore gate, ahogy elnevezték, a sajtótörténet legnagyobb közös akciója lehet, nagyobb, mint a pár évvel ezelőtti WikiLeaks-ügy a 250 ezer amerikai titkos külügyi távirattal és több tízezer iraki és afgán hadinaplóval. A történet másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor a posta váratlanul egy merevlemezt kézbesített Gerard Ryle-nak, a washingtoni székhelyű nemzetközi oknyomozó újságíró szervezet ausztrál igazgatójának. A lemezen 2,5 millió dokumentum volt: céges adatbázisok, személyes információk, és kétmillió e-mail. Már a feldolgozás során derült ki, hogy az anyag 40 százaléka duplikált, de így is annyit tesz ki, mint 300 ezer egymás mellé rakott Biblia.

Volt abban ráció, hogy Ryle-t választotta az ismeretlen – vélhetően az is marad – szorgos adatgyűjtögető, gyaníthatóan ismerte azt az korábbi, Ausztráliában végzett eredményes tényfeltáró munkáját, amely offshore paradicsomokat is érintő botránnyal volt kapcsolatos. Az igazgató mindenkit mozgósított: csapata negyvenhat ország nyolcvannyolc újságírójából állt föl, amely valóban az újságírás történetében a legnagyobb, határokat átívelő összefogása. (Csak mellékesen, az amerikai külügyi táviratok esetében a WikiLeaksszel a Guardian, a Spiegel, a New York Times, a Le Monde és az El País működött együtt.)

A tizenöt hónapig tartó kutatás során speciális digitális rendszereket használtak, mint például az európai üzenetközpont és az amerikai bázisú biztonsági online kereső rendszer. A titkosított e-mail rendszer használatáról lemondtak, mivel összetettsége és kiszámíthatatlansága lassította az információk megosztását. A csapat legnagyobb kihívását a hatalmas mennyiségű információ feldolgozása jelentette, a munkához használt számítógépes programokat német, brit és Costa Rica-i programozók készítették. Olyan különleges szoftvert fejlesztettek ki, amely ellenőrizhette és azonosíthatta a neveket és címeket, s összerakta esetek ezreit, amikor ugyanannak az embernek az adatai bukkantak fel különböző társaságokban. Egy másik program azonosította az országot, amelyhez az egyes személyek és cégek társíthatók voltak. Az ügy bonyolultságát érzékelteti, hogy mire meghámoztak egy hagymát, kiderült, üres, sehova se vezetnek az adatok.

De van valami, ami ezt a történetet megkülönbözteti az elmúlt években az offshore cégek ügyében végzett tényfeltárástól: a kimondott nevek.

A dokumentumok több mint 122 ezer offshore cégről és trösztről, közel tizenkétezer közvetítőről (ügynökökről, „bevezetőkről”), valamint 130 ezer, offshore céget vezető, birtokló, működtető, vagy abból hasznot húzó emberről készült feljegyzést tartalmaznak. Az ICIJ vizsgálatában szereplő személyek részvényesek, igazgatók, titkárok, valamint cégek és alapok jelöltjei. A pozíciók nagy számát úgynevezett kijelölt igazgatók birtokolják, akiknek nevei újra és újra felbukkannak a különböző cégeknél. A kijelölt igazgatók azok a személyek, akik nevei alatt ugyan több cég is fut, ám a cégekhez nemcsak közük nincs, de alig tudnak azokról bármit is. Ezt a legális eljárást az offshore világban igen szabadon és meglehetősen gyakran alkalmazzák. Akadt olyan „igazgató”, akinek több mint 4000 cég is jutott. Az ICIJ elemzéséből jól látni, hogy az offshore kliensek tekintélyes része Kínában, Hongkongban, Tajvanon él. Ez megmagyarázza, miként lehetséges, hogy a kicsiny adóparadicsom, a Brit Virgin-szigetek számít a második legnagyobb befektetőnek Kínában. A kliensek másik nagy csoportja Oroszországból és a korábbi szovjet államokból származnak.

Már az offshore gate kirobbanását követő első napok történetei érintették Franciaországot és Azerbajdzsánt, az USA-t és Oroszországot és még a világ jó néhány országát (lásd külön írásunk). Ugyanakkor vannak, akik a napvilágot látott első történetek után kevésbé számítanak nagy nevekre, inkább úgy gondolják, a szervezetek működéséről lehet majd igen sokat megtudni.

Gyorsan reagáltak kormányok: többek között a német, az amerikai és a görög is szerette volna megkapni az adatokat az újságíró szervezettől, Ryle azonban közölte, hogy az ICIJ független, nem kormányszervezet, ezért elutasítják a kéréseket.

A tervek szerint a következő két hétben folyamatosan hoznak nyilvánosságra újabb és újabb feldolgozott történeteket, és becslésük szerint a munka akár 2014-re is áthúzódhat, mert csak feldolgozott, jogilag ellenőrzött információkat tesznek közzé.

Ami Magyarországot illeti, a szervezet tagjaként az Átlátszó oknyomozói portál vett részt a munkában, de mint kiderült, az [origo] is bedolgozott – az általa megvizsgált magyar személyek és cégek esetében mindent szabályosnak bizonyult, ezért azokról nem közöltek semmit.

Az offshore világgal és ezzel az üggyel kapcsolatban azonban számtalan megválaszolatlan kérdés fölmerül. Először is bármennyire hihetetlen, az offshore világ csak egy apró szeletkéjét érinti ez a történet, hiszen becslések szerint az offshore cégek kedvelte privátbankok által kezelt vagyontömeg több mint kétszeresére, 6,6 ezermilliárd dollárral nőtt 2005 és 2010 között. Továbbá nem csupán az offshore gazdaság mérhetetlen súlya miatt indokolt némi szkepticizmus. A New York City és Washington D. C. között elterülő Delaware állam területe alig 5 ezer négyzetkilométer, s lakosainak száma is épp csak meghaladja a félmilliót, mégis ez a kicsiny szövetségi államocska ad „otthont” az amerikai tőzsdéken jegyzett cégek 40 százalékának. Nem véletlenül, hiszen itt percek alatt lehet céget alapítani, anélkül, hogy kellemetlen kérdéseket tennének fel a tulajdonosokra vagy a vezetőkre vonatkozóan, s az adórendszer is kifejezetten barátságos. Magyarán szólva, bár a pénzmosás elleni harc élharcosának számító washingtoni adminisztráció ugyan fel tud mutatni olyan sikereket, mint például a bizonyíthatóan pénzmosásba keveredett svájci UBS óriásbank 780 millió dolláros, peren kívüli „önkéntes büntetése”, valójában a saját háza táján képtelen (vagy nem akar) rendet tenni, az adóelkerülésben érdekelt amerikai cégek tőzsdei szerepe miatt. Az ilyen esetekben mindig felmerül a kérdés: kinek használ a kiszivárogtatás?

Nyilvánvalóan érdekeltek lehetnek a botrányban a fejlett államok, vagy ha úgy jobban tetszik, a nagy válságkezelők, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió északi karéja, élén Németországgal, hiszen évek óta „szakmányban” gyarapítják az államadósságot, miközben pénzzel árasztják el a kiszáradt piacokat. Egyfelől, számukra most minden adócent fontos, s a nemzetközi oknyomozás anélkül pellengérezi ki az offshore-ozókat, hogy ezzel a politikusok értékes támogatókat veszítenének. Másrészt, észre kell venni, hogy az izlandi főpróbával, majd a ciprusi premierrel az európai uniós válságkezelés korábban ismeretlen vizekre evezett. A bankbetétesekkel fizettetett cechek azzal fenyegetnek, hogy a tőke, további betétcsapolásoktól tartva, tömegesen menekül az eurózónából. Nos, a dagadó offshore-botrány meggondolásra késztetheti az egzotikus túrát tervező, vagyonmentő adóturistákat. És persze az olyan, ma még megbízhatónak látszó menedékek is újra képbe kerülhetnek, mint a jó öreg svájci trezorok, vagy a Midas király óta közkedvelt, ám az elmúlt hónapokban kissé behorpadt aranypiac. Miként, a legális „pénztisztítóként” üzemelő, a nemzeti adóhatóságok által alig nyomon követhető tőzsdei ügyletek népszerűsége is megnövekedhet.

Az első nevek

Az offshore gate első nyilvánosságra hozott személyei között szerepel a francia Jean-Jacques Augier, aki François Hollande 2012-es elnöki kampányának kincstárnoka, volt, az Eurane SA befektető cég vezérigazgatója. Az elnökkel még egyetemista korukból ismerik egymást. A kutatások szerint a Kajmán-szigeteki International Bookstores részvénytársaság részvényese. Augier elmondása szerint a részvénytársaságot egy 2005-ös kínai befektetéshez használta. Az offshore cégbeli egyik partnere Csi Shu üzletember volt, aki a kínai politikai tanácsadó testület tagja. Szép számmal akadnak befolyásos nők is az offshore bizniszben. Egyikük Denise Rich Grammy-díjas dalszerző, aki a Sister Sledge-t és Celine Diont is gyarapította toplistás slágerekkel. Ám ismertté nem művészi tevékenysége, hanem volt férje, az Egyesült Államok egyik legnagyobb adócsalója, valamint a Cook-szigeteki offshore cégek működésében való tevékenysége tette. Rich 2012-ben mondott le amerikai állampolgárságáról. Thaiföld egykori miniszterelnökének, Thaksin Shinawatrának volt neje, Potjaman Na Pombjera a Brit Virgin-szigeteki Premium Select nevű cég haszonélvezője volt. Exférje vagyonából 1,4 milliárd dollárt foglaltak le, miután a legfelsőbb bíróság korrupció és miniszterelnöksége alatti hatalommal való visszaélés miatt elítélte. A Fülöp-szigetek egykori diktátora, Ferdinand Marcos lánya is jócskán megmártózott az offshore bizniszbe. Maria Imelda Marcos Manotoc, aki jelenleg Ilocos Norte tartomány kormányzója, Virgin-szigeteki vállaltoknak volt pénzügyi és befektetési tanácsadója. A Miss Spanyolország szépségverseny egykori győztese, a német–magyar származású báró özvegye, Carmen Thyssen-Bornemisza, a világ egyik legnagyobb műgyűjtője, gyűjteményében Van Gogh és Goya festmények is akadnak. A Cook-szigeteki offshore cégeket ügyvédje szerint azért használta a spanyol hölgy, hogy teljes mozgékonyságot biztosítsanak számára műtárgyai határok közötti szállításakor. Folytathatjuk a sort Igor Suvalov orosz első miniszterelnökhelyettes feleségével, aki a Gazprom két vezetőjével együtt szerepel az adóelkerülők listáján, bázisuk a Brit Virgin-szigetek. Az azerbajdzsáni elnök, Ilham Aliyev családja is több szállal köthető az adóparadicsomokhoz. Az Alyiev család az 1960-as évek óta uralkodik szüntelenül Azerbajdzsánban. A Virgin-szigeteken több cégnél is komoly befolyást szereztek. Úgy látszik, mindenki erre tart: az orosz milliárdos oligarcha, Mihail Fridman érdekeltségei is ide vezetnek, a „cégépítője” a háttérben az egykor keletnémet kémfőnök, Markus Wolf fia. Idetalált Dmytro Firtash ukrán üzletember is, aki korábban egy Virgin-szigeteki cég részvényese és igazgatója volt. Firtash társtulajdonosa a Gazprommal is partnerségi viszonyban álló RosUkrEngergónak. Amerikai igazságügyi tisztviselők és diplomaták drog- és fegyverkereskedelemmel hozták összefüggésbe, s kapcsolatba hozták a korábban Magyarországon is élő, majd az országból hirtelen eltűnő, orosz maffiavezérrel, Szemjon Mogiljeviccsel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!