Oktatási stratégiával álltak elő a civilek, visszafordítanák a romboló folyamatokat
- Tíz évfolyamos egységes alapképzést, a pedagógus-életpálya eltörlését, széles körű konzultációt javasolnak
- Az első lépés a vita lenne, de a kormány egyelőre nem reagál

 
Illusztráció - Féner Tamás, Fortepan

Ez az év sem hozott lényegi változásokat a kormány oktatáspolitikájában, bár a szakemberek a problémákat már jó ideje megnevezték. Igazi fordulatra a közeljövőben nincs remény. Pedig a december elején publikált PISA-eredmények minden eddiginél kézzelfoghatóbban mutatták meg, hogy komoly problémák vannak az iskolákban: a gyerekek nem kapnak versenyképes tudást, nagy részük eszköztelenül néz szembe a jövő munkaerő-piaci kihívásaival. A civilek a Tanítanék mozgalom vezetésével tömegtüntetéseken mutatták meg felháborodásuk mértékét (februárban és márciusban), majd néhány polgári engedetlenségi akció után április 20-án pedagógussztrájkot tartottak, amihez csupán minden ötödik tanár csatlakozott. Ezek után viszonylag csöndesen indult a szeptemberi tanév, de a köznevelési törvény elfogadásának ötödik évfordulóján a – számos oktatási szervezetet tömörítő – Civil Közoktatási Platform (CKP) bemutatott egy oktatási stratégiát, amely – szakértői szerint – alkalmas lehet a negatív irányba tartó folyamatok megfordítására. Az úgynevezett Kockás könyv (címe: Van kiút!) egy nyolcvanoldalas elemzés, amelyet a CKP Nahalka István oktatáskutató vezetésével dolgozott ki, és nem csak a problémák okait igyekszik feltárni, de megoldási javaslatokat is kínál. Ugyanakkor – mint azt a könyv bemutatóján hangsúlyozták – vitaanyagnak tekintik az elemzést, és fontosnak tartják, hogy elinduljon az ügyben egy széles körű egyeztetés. „A Kockás könyvből politikát akarunk csinálni” – mondta Nahalka István, aki egy új közoktatási törvény alapjait teremtené meg a dokumentumban megfogalmazott javaslatokkal.

Az oktatáskutató azt tartja a rendszer legnagyobb problémájának, hogy a növekvő esélyegyenlőtlenségek miatt az ország folyamatosan „rombolja saját tehetségbázisát”. Éppen ezért azt tartanák kívánatosnak, ha minél későbbre tolódna a gyerekek pályaválasztási döntése. Ennek érdekében többek között 10 évfolyamon át tartó egységes alapképzést javasolnak, a gyerekeknek így legkorábban 16 évesen kellene arról dönteniük, hogy a szakképzést, a gimnáziumi képzést vagy ezeknek valamilyen kombinációját választják.


Pénz nélkül sem megy

A borítékolhatóan nagy vitákat kiváltó szerkezeti javaslat bevallottan nem tud mit kezdeni például a hatés nyolcosztályos gimnáziumokkal. Nahalka szerint a jövő feladata eldönteni azt, hogy ezek a típusú iskolák, amelyek már korán szelektálják a gyerekeket, hogyan férnének bele egy ilyen elképzelésbe. Mindenesetre az biztos, hogy ehhez a szakképzés teljes újragondolására lenne szükség. Az egységes alapképzésbe pedig be kellene építeni olyan fejlesztő tevékenységeket, amelyek a gyerekek munkához való viszonyát, a szakmai tevékenységek hátterét jelentő képességeiket és készségeiket is fejlesztenék.

Ma már jól látszik, hogy a jelenlegi szakképzés képtelen felkészíteni a fiatalokat a munkaerőpiacra, annál is inkább, mert a gyakorlatban használt technológiák folyamatos fejlődésben vannak, a magyar gyerekből pedig éppen az alkalmazkodás, a szakma újratanulásának képessége hiányzik a leginkább. Ezért a CKP szerint egy új szakképzési stratégiának lehetőséget kell adnia arra, hogy az iskolák képesek legyenek alkalmazkodni a gazdaság gyors változásaihoz, ennek érdekében támogatni kell az innovatív alulról jövő kezdeményezéseket és kísérleteket. A tervezet ugyanakkor azt is megállapítja, hogy mindezek a változtatások kizárólag „csomagban” működhetnek, vagyis egyik nem megy a másik nélkül, és leginkább nem megy pénz nélkül.

A CKP szerint ugyanis az állam jelenleg nem biztosítja az oktatás megfelelő működéséhez szükséges anyagi forrásokat. A szervezet tagjai úgy gondolják, a helyzet akkor javulhatna, ha öt év alatt sikerülne elérni, hogy a GDP 6 százalékát oktatásra költse a kormány. A Kockás könyv ugyanakkor azt is alapfeltételnek tartaná, hogy az iskolákat fenntartótól függetlenül ugyanazon feltételek szerint finanszírozzák, vagyis ne élvezhessenek előnyt például az egyházi iskolák az államiakkal szemben. A pedagógus-életpályamodellt pedig úgy, ahogy van, megszüntetnék, az alapbért a pályán eltöltött évek számához és a végzettséghez kötnék, a jelenlegivel szemben a pluszfeladatokat (mint például az osztályfőnökség) bérpótlékokkal honorálnák. Az életpályamodellel együtt a tanároknak sok bosszúságot okozó jelenlegi minősítési és tanfelügyeleti rendszert is fokozatosan kivezetnék. Ugyanakkor egy olyan „kockázatalapú” értékelési rendszer bevezetését javasolják az iskoláknak, ami azt jelenti, hogy az intézményeket nem meghatározott időközönként ellenőriznék, hanem csak akkor, ha a színvonal romlása elérne egy kritikus határt.


Válaszra várnak

A vitaanyag mindemellett kiemelten fontos kérdésként kezeli a szelekció, illetve a szegregáció visszaszorítását, ennek érdekében átfogó terv kialakítását tartja szükségesnek, amelyben nagy szerepet kapna a kora gyermekkori fejlesztés, az iskolákban pedig nagyobb szerepet szánna a pszichológusoknak, fejlesztő pedagógusoknak, ifjúságvédelmi és más szakembereknek.

E tervek megvalósulásához elengedhetetlen lenne, hogy a pedagógusok nagyobb szabadságot kapjanak az iskolák falain belül, legyen lehetőségük alkalmazkodni az egyes gyerekek igényeihez, és saját diákjaikra szabni az eddigiekhez képest sokkal lazább kereteket.

A civilek azt szeretnék elérni, hogy a döntések előkészítésének tisztázottak legyenek a jogi keretei, a kormány szüntesse meg a Nemzeti Pedagógus Kart, viszont hozza újra létre a korábban már működött Közoktatás-politikai Tanácsot. Ez összefoghatná az oktatás különböző szereplőit és a társadalmi egyeztetési, döntés-előkészítési folyamatokat.

A Kockás könyv alkotói szerint sem tökéletes, megkérdőjelezhetetlen mű, azt szeretnék, hogy mindezek a változások minél szélesebb társadalmi és szakmai támogatottság mellett valósulhassanak meg, a bizonyosan vitát kiváltó kérdések kapcsán pedig szülessen megnyugtató konszenzus. Ehhez azonban először is arra lenne szükség, hogy a kormány szóba álljon azokkal a szakmai szervezetekkel is, amelyek kritikusan viszonyulnak oktatáspolitikájához. A kabinet részéről egyelőre nem érkezett reakció a CKP által kidolgozott tervekre, a korábbi évek tanulságai alapján feltételezhető, hogy ezért nem csak a karácsony okolható, sokkal inkább a kormányzati érdektelenség, illetve az önreflexió hiánya.  



Egy nem a nyilvánosságnak szánt cselekvési tervben a kormány is elismerte,
amit korábban rendre tagadott, nevezetesen, hogy a tankötelezettségi korhatár 16 évre csökkentése a közmunka felé tereli a hátrányos helyzetű, iskolában nehezen boldoguló fiatalokat. A végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni kormányzati stratégia a Magyar Nemzet birtokába került, eszerint a diákokat megillető juttatások és ösztöndíjak összege alacsonyabb a közmunkásbérnél, és ez szintén az iskola elhagyása felé hat. Magyarországon az iskolából való lemorzsolódás nagyon magas, egy kutatás szerint csak 2014-ben 42 ezer gyerek hagyta el az iskolapadot, ebből 25 100 diák saját döntése alapján szakította meg a tanulmányait, miután betöltötte a 16. életévét. Közülük 47 százalék a szakiskolákból (jelenlegi szakközépiskola), 33 százalék a szakközépiskolákból (most szakgimnázium) tűnt el. Tavaly havonta átlagosan 1123 fiatalkorú, vagyis 18 év alatti dolgozott közmunkásként.
 

A Kockás Könyv az interneten:

VAN KIÚT - KOCKÁS KÖNYV - a Tanítanék Mozgalom Facebook-oldalán 
A könyv összefoglalja, hogy melyek az alapvető, jelentős változtatásokat igénylő problémák, amelyek megoldása a magyar oktatáspolitika hosszú távú programja kell legyen. E mély, sokszor rendszerszintűnek is nevezett problémák fokozatos, de következetes megoldása a hazai közoktatási rendszer átfogó reformját jelentené. 

A részletes változat 

A rövidített változat

A táblázatos változat

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!