Ráharaptak a közpénzre

Az viszont már megdöbbenést okozott, hogy kiderült: a fogturizmus fejlesztésre szánt egymilliárd forintnyi közpénzt a kormányfő családi fogorvosának érdekeltségébe tartozó cégnek szánják. Van tehát, aki már jól járt. Pedig ha a fogturizmus ügyét nem szőnék át a magyaros urambátyám viszonyok, még az is kiderülhet, nem is olyan ámulatba ejtő a miniszterelnöki gondolat.

Hogy honnan lehet tudni, melyik külföldi a fogászati turista? Kiderül, amikor a levest kanál helyett szívószállal kéri… A soproni Fogas(!) étterem vezetője, Dezső Krisztina szerint még mindig sok, de a korábbi évekhez képest mégiscsak kevesebb a „szívószálas vendég”. – Panaszkodnak is a helyi fogorvosok, levitték az áraikat a kollégáik a volt szocialista országokban, már sokan odamennek. Kár lenne, ha lassan elpártolna Soprontól ez a fizetőképes vendégkör – a vendéglős véleménye jelzi, harcolni kell a betegekért.

Sopron mellett a közeli Moson­ma­gyar­óvár a fogturisták másik célállomása. Ide küldte „titkos küldetéssel” megfigyelőjét a bécsi fogyasztói központ nevű szervezet. Két fog beültetését kellett egy itteni orvossal elvégeztetnie, akinek nem volt tudomása arról, hogy különleges betege van. A kalandra vállalkozó osztrák fogturistát kellemes meglepetésként érte, hogy a fogorvos és asszisztense egyaránt kitűnően beszél németül, hogy barátságosak, s hogy az orvos nem ugrott neki egyből a páciens álkapcsának. Ehelyett egy elővizsgálatot javasolt, amelyen egy szájsebész is részt vett. Elmagyarázták, melyik megoldás illene legjobban az adottságaihoz, tájékoztatták az eljárás menetéről, várható idejéről, az esetleges komplikációkról. A fogorvosnak még arra is volt gondja, hogy felszólítsa ügyfelét, ausztriai háziorvosával írasson fel antibiotikumot, s fájdalomcsillapítót.

A megfigyelő elégedett volt a teljes „ügymenettel”. A mosonmagyaróvári kísérlettel egyidőben a központ egy másik emberét szintén két implantáció­ra egy bécsi fogorvosi rendelőbe küldte, ahol az eljárás hasonló volt. De a kedvesség elmaradt a magyar mögött, az ár viszont jelentősen megelőzte: a mosonmagyaróvári kezelés panorámaröntgennel, a legdrágább cirkon­anyag­gal együtt 1800 euróba került, a 11 alkalommal tör­tént utazás benzinfogyasztását is figyelembe véve, a páciens összköltsége 2350 euró volt. Ezzel szemben a bécsi kezelt a két beültetésért összesen 4900 eurót fizetett, további 290 eurót gomboltak le róla egy komputertomográfiáért, aminek elvégzését a szájsebész ja­­vasolta.

Becslések szerint évente 160 ezer osztrák állampolgár csináltatja a fogát Magyarországon, elsősorban ismerősök által ajánlott rendelőkben. Pedig Ausztriában hosszú éveken át ellenséges propagandával igyekeztek fékezni az osztrák fogturistákat. Szidták a magyar fogorvosok felkészültségét, az általuk használt anyagok minőségét, pénzéhségüket. Mára békésebb lett a viszony, a korábbinál jóval szórványosabb kifogások ma már inkább a fogászatra épült kiegészítő szolgáltatásokra vonatkoznak, például a kezelés napjaira ajánlott szálloda minőségére. A közvéleménynél jóval kritikusabb Erwin Senoner, az osztrák fogászkamara szóvivője, aki állítja, anélkül, hogy konkrét számokat említett volna a Vasárnapi Híreknek, a két ország fogászati szolgáltatása közötti árkülönbség csökken, az osztrák páciensek által emelt kifogások száma viszont szerinte növekszik.

Az osztrák fogászkamara érthető módon védi az osztrák érdekeket. A pénznél azonban aligha van erősebb érdek. És a pénzért már nem csak új fogsort, de sok kényelmi szolgáltatást is kínálnak a magyar rendelők. Van például fogtaxi is, főleg az osztrák pácienseket hozzák-viszik a rendelők által „szalajtott” magyar taxisok, elsősorban a nyugati határ közeléből. Mi Sopronban egy osztrák „fogsofőrrel” találkoztunk, aki kérdésünkre készségesen és persze „osztrákul” felel: mikrobuszt vezet, az utazásszervező főnöke megbízásából. Hat utassal jött ma reggel is a fogorvoshoz Stájerorszából. A páciensek fejenként 30 eurót fizetnek az oda-­vissza útért. Megvárja őket és indulnak is vissza. Nem naponta, csak hetente kétszer jön.

Hogy ilyen fogtaxival érkeztek-e az egyik soproni rendelőben várakozó osztrák páciensek, azt nehéz tőlük megtudni. Érdeklődésünkre csak fejrázás a válasz. Egy pár pillanat és éles elme kell, hogy rájöjjünk, a sorára váró két Fraunak éppen nincs foga… Aztán befut egy beszédképes házaspár, sportszatyorral. Tán ingázók? A férj a beteg, Rudolf Engel: – Társadalombiztosítási alkalmazott vagyok Bécsben s egy év alatt ötödször járok itt. Ma a tíz hete beültetett implantátumokra teszik fel a két fogművet. Miért itt? Mert ugyanolyan jó, de olcsóbb, mint nálunk. A fele.

Kuslics Balázs, a soproni önkormányzat sajtófőnöke számol be róla, hogy a csaknem 60 ezer lakosú városban a fő tevékenységként a fogászatot megjelölő adóalanyok száma tavaly 111 volt, s az iparűzési adójuk 32 millióval gyarapította a város 24 milliárdos költségvetését. Összesen 3-400 fogorvos dolgozhat itt, sokan bejáróként. A komplex szolgáltatást nyújtóknál, ha nem a fő tevékenységük a fogászat, nem tudni, hogy az mennyit is hoz Sopron konyhájára. De az biztos, hogy a fogászat a 32 milliónál sokszorta több bevételt generál, hisz’ a város rendre a top 10-ben van a külföldi vendégéjszakák számát illetően.

Megéri hát fogászatot és szállodát egybeépíteni. A soproni Szilágyi László így nemcsak fogorvos, de hoteligazgató is már évek óta. Náluk két és fél évtized alatt a 18 embert foglalkoztató fogászatunkon 20 ezer beteg kartonjai gyűltek össze. A többségük visszajáró. – Hazai a betegeink 10 százaléka. A töb­biek kétharmada határ közeli osztrák, olasz, svájci és német, egyharmad távolabbról jön, például Angliából – meséli. Egy beteg négyszer-ötször is ide utazik, olykor 2-3 napra; aki távolabbról jön, akár két hétre is. És még a szállással, az egyéb programokkal is megéri neki. A piac mára drámaian megváltozott. Megnőtt a konkurencia. Megesik, hogy az áraink alá kínáló „pánciensvadász” viszi el a kapuból a hozzánk érkező beteget. Még nagyobb gond, hogy Tallinntól Ankaráig bővül a kínálat – állítja a gyógyszálloda vezetője.

Elég az internetet böngészni, hogy megállapítsuk: a fogturizmusban rejlő lehetőséget felismerték már a csehek, a horvátok, a szlovénok, de Törökország, valamint Románia is konkurencia. A mi előnyünk lehet, hogy már negyven éve „űzzük az ipart” és a magyar fogorvosok nagyon megbízhatóan dolgoznak. Igaz, a lengyeleknél már van állami támogatás.

Talán a lengyel példát akarja követni a magyar kormány. Talán ezért lepte meg Orbán Viktor miniszterelnök a herceghalmi első magyar fogturizmussal foglalkozó konferencián a jelen levő fogorvosokat. A miniszterelnököt a helyszínen elsőként üdvözölte fogorvosa, dr. Bátorfi Béla, aki a tanácskozás „megálmodója” volt. Orbán Viktor felszólalásában a magyar gazdaság egyik jelentős kitörési pontjának nevezte a „fogturizmust”, amelyben – milliárdos összeggel – az állam is részt kíván venni.

Az új miniszterelnöki program kivitelezésében a jelentések szerint kulcsszerep jut az egyesztendős Magyar Fogászat Turizmus Programirodának, amelynek Bátorfi Béla az egyik vezetője. A jó nevű budapesti implantológus tizenkilenc személyt foglalkoztató rendelője a tíz legnagyobb hazai fogászati vállalkozás egyike, és e rendelőnek eddig is sok külföldi vendége volt. Bátorfi állandóan napra készen tartja híroldalát, amely szerint ő „a fogászati implantátumok nemzetközi szakértője”. A rendelő árai valamivel a hazai árak átlaga felett vannak – az egygyökerű fog kezelése például 25 ezer forint.

A negyvenhárom éves fogorvos egyébként nem pácienseként ismerte meg a miniszterelnököt: a fogorvosi karon ő szervezte meg a Fideszt.

Nagy port kavart, hogy a fogturizmus fejlesztésére szolgáló egymilliárd forintot a kormány éppen Orbán Viktor fogorvosa által tulajdonolt cégnek szánja. A politikai botrány következő fordulója, hogy a Blikk kiderítette: Bátorfi Bélát szakmai hanyagság miatt Angliában eltiltották hivatásának gyakorlásától. A brit fogászati kamara vizsgálata szerint Bátorfi egyik betege fogbeültetésre utazott – a kedvezőbb ár miatt – Magyar­or­szágra. A beteg elégedetlen volt Bátorfi munkájával, aki állítólag az utógondozással már nem is foglalkozott. Ezért hozta elmarasztaló határozatát a brit kamara. A hírre maga Bátorfi, valamint Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő is azzal reagált: „egyes országokban megpróbálják hitelteleníteni a magyar fogorvosokat”. Az angol kamara egyéves eltiltása éppen pénteken járt, Bátorfi doktor tehát már húzhat, tömhet, kezelhet Angliában is.

Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter szerint a fogturizmusba történő állami befektetés legfeljebb egyes magánfogorvosok érdekeit szolgálja, a közfinanszírozott magyar egészségügyön nem sokat segít. Tény az, hogy a fogorvosok közül is a legtehetősebbek lehetnek a haszonélvezők, hiszen a külföldi vendégek fogadására alkalmas nagyobb rendelők berendezése akár százmilliós is lehet. Nem véletlen, hogy több vezető hazai magánrendelő tulajdonosi struktúrájában már ott vannak csendestársként a pénzügyi befektetők is. A jelenlegi banki kondíciók mellett a fiatal kezdő fogorvosok aligha rúghatnak labdába, és nem is valószínű, hogy az új program visszatartaná őket a külföldi munkahely keresésétől.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!