Következménye: halál - Jelentések a kórházi fertőzésekről

Madártetemek, kukacok; stroke-gyanús beteg 12 órás várakozása a sürgősségin; ruhafogason lógó infúziós zacskó, akinek fogas sem jut, az maga tartja a magasba; a lift, amely a beteget szállítja a műtőbe, gyakran szemetet, sittet is visz. Gyakori, hogy az egyszer használatos eszközök újrafertőtlenítése miatt a seb otthon megnyílik, a beteg magas lázzal, gennyedző sebbel visszatér a kórházba, majd továbbfertőzi a többi pácienst.

Számos magyar kórházban tapasztalható. A probléma azonban azzal nem oldódik meg, hogy ismerjük az adatokat. Sem azzal, hogy a kórházaknak 2006 szeptembere óta kötelező jelenteniük a multirezisztens kórokozók által okozott egészségügyi ellátással összefüggő (nosocomialis) fertőzéseket, járványokat. Úgy meg aztán végképp nem ér semmit az egész, ha még annak sincsen következménye, ha egy intézmény mégsem jelenti az eseteket.

Az elmúlt héten az ágazat irányítói szakmai konferencián keresték a választ arra, hogy vajon a pénzhiány vagy az egészségügyben dolgozók hozzáállása miatt egyre több a kórházi fertőzés Magyarországon. A sokéves külföldi tapasztalattal bíró orvosok szerint bár az alulfinanszírozottság jellemző a magyar egészségügyre, az elsődleges ok a figyelmetlenség és a szabályok megszegése. Szemléletváltással lehetne pozitív eredményeket elérni, s így a súlyos kórházi fertőzések kezeléseinek költségei is csökkennének – és életeket lehetne menteni.

„Ha valahol megpróbálnak korrekten minden kórházi fertőzést regisztrálni, és emiatt növekvő fertőzési számokat produkál egy kórház, akkor odaszólnak »fentről«, gyerekek, mi történik nálatok? Mivel ilyen telefont senki sem szeret kapni, így reális képet sem kapnak a döntéshozók” – mondja egy névtelenséget kérő vidéki főorvos. Szerinte az egészségügy hazai megreformálásához elengedhetetlen a korrekt, minőségi adatok gyűjtése, ezek megismertetése először a szakemberekkel, majd a lakossággal – közérthető nyelven. Egy másik – szintén név nélkül nyilatkozó – orvos (attól félnek, hogy az igazgató nem engedi őket nyilatkozni, vagy retorzió éri őket, ha névvel szólalnak meg – a szerk.), aki éveket dolgozott külföldön, azt mondja, hogy a nyugati országokban van kötelező, részletes bejelentőlap, amit a kezelőorvosok is megkapnak, vagyis a rendszer átlátható. Így követni lehet a negatív vagy pozitív változásokat, és a kórházak adatait is bárki összehasonlíthatja.

A kézhigiénés kampány keretében itthon minden betegellátási ponton, az összes ambulancián, nővér- és orvosi szobában, a betegek ágyainál fertőtlenítő, alkoholos gélnek kellene lennie. „Ha el is érhető Magyarországon az alkoholos gél, a magyar egészségügyben uralkodó feudális viszonyok itthon nem teszik lehetővé, hogy mondjuk egy infekcióval foglalkozó nővér rászóljon a főorvosra, hogy nem mosott kezet két beteg között” – mondja szintén név nélkül egy főnővér. Persze amíg a gyógyszerkeretből kell vásárolni a fertőtlenítőszert, addig nem meglepő, hogy a szemészeten is a pupillatágítót veszik meg, nem pedig a kézfertőtlenítőt.

Angliában pénzbüntetést kap az a kórház, amelyik nem jelenti korrekten az MRSA-fertőzéseket (Methicillin-Rezisztens Staphylococcus Aureus), illetve a magas kockázatú betegeket, az osztályokat ellenőrzik is. A szigetországban 2001-ben – lakosságarányosan – tízszer több volt a kórházi fertőzés, mint Magyarországon, 2012-ben viszont már csak feleannyi. A briteknél 2015-ben 0,8 MRSA-fertőzés jutott 100 ezer ápolási napra, Magyarországon ez a szám több mint az angliai hétszerese: 5,9. A kórházi fertőzés okozta halálesetek hazai regisztrálása nagyban eltér az angliai gyakorlattól: itthon két orvoson múlik annak eldöntése, hogy a kórházi fertőzés közvetve vagy közvetlenül hozzájárult-e a beteg halálához. Angliában ugyanakkor a felállított diagnózisok nemzetközi kódjait figyelik, és automatikusan regisztrálják, ha a fertőzés közvetve vagy közvetlenül hozzájárult az illető halálához – így csökkentve a szubjektív elemeket. A boncolási jegyzőkönyvet részletesen áttanulmányozzák, és akár felül is bírálják a regisztrált kódokat, amennyiben a tünetek és a leletek alapján fertőzés állapítható meg. Így az, hogy a briteknél 40 százalékban járul hozzá a Clostridium difficile fertőzés a beteg halálához, nálunk pedig csak 13 százalékban, nem annak jele, hogy Magyarországon ennyivel kevesebben halnak bele a fertőzésbe, hanem annak, hogy eltérő a regisztrálási metódus. Egy ilyen súlyos fertőzésnél viszont az angliai 40 százalékos arányszám szakmailag reálisabb, a valóságot jobban tükrözi, mint a hazai gyakorlatban regisztrált alacsony szám.

Norvégiában az utóbbi öt évben sikerült 6 százalékról 5-re csökkenteni a kórházi fertőzések arányát. A skandináv országban 1994 óta törvény szabályozza az évenként ismétlődő, kétnapos, kötelező kórházi adatgyűjtést. Az Amerikai Egyesült Államokban 90-100 betegre jut egy infektológus, aki jelen van a kórházakban és rendszeresen nyomon követi a betegek állapotát. A tengerentúlon alkalmazzák a betegeket klórhexidines (antiszeptikus) mosdatását is, amelynek hatására a véráramfertőzések és a multirezisztens baktériumok okozta megbetegedések negyedével csökkentek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!