Több mint 42 ezer gyerek morzsolódott le a magyar oktatásból a tankötelezettségi korhatár lecsökkentése miatt másfél év alatt – egy minisztériumi jelentés szerint. Közülük sokan közmunkások lettek. Most hiába készül a kormány az „ifjúsági” közfoglalkoztatás megszüntetésére, többi intézkedésével még több gyereket ítél leszakadásra és munkanélküliségre.
A jelenlegi 16-ról 18 évre emeli a kormány a közmunka alsó korhatárát. A törvénytervezet indokként azt nevezi meg, hogy sok gyerek az iskolába járás helyett áll közmunkásnak, holott a későbbi boldogulás szempontjából fontosabb lenne a végzettség. Szakértők szerint a tervezett intézkedés aligha tartja bent az iskolában a jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű, szegénységben élő fiatalokat – ahhoz ugyanis a tankötelezettséget is vissza kellene állítani 18 évre.
Márpedig a 168 Óra döbbenetes adatokhoz jutott a héten: az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) készült belső anyag szerint 42 254 gyerek morzsolódott le az oktatási rendszerből, jórészt a tankötelezettségi korhatár leszállítása (2012. szeptember) miatt. Az adat a 2014. február 1-jei állapotot tükrözi, vagyis az iskolák másfél év alatt vesztették el ezt a gyerektömeget.
Többségük, körülbelül 25 ezren „saját döntés alapján” szakították meg a tanulmányaikat, ők mindannyian 16 év felettiek. Több ezernek igazolatlan hiányzás miatt szűnt meg a jogviszonya, túl sokszor buktak vagy egyszerűen kizárták őket a rendszerből. A szakmai szervezetek már négy évvel ezelőtt is jelezték: az intézkedés rengeteg gyerek elkallódásához vezet. A statisztikák őket igazolják: 2012-ben még mindössze hat 17 éves kor alatti közmunkás dolgozott az országban, 2016-ban már 1123.
„A közmunka korhatárának megemelése akár csökkenthetné is a korai iskolaelhagyást, mert a szegénységben élő 16 éves gyerekek számára vonzó lehetőség, hogy ezzel a havi 51 ezer forinttal segíthetnek magukon és a családjukon. E mögé most állami rendszer épül, ami kiszippantja őket a suliból. De sajnos megvan az a veszély, hogy így is, úgy is lemorzsolódnak, mert az iskolák egy része kilöki őket a tankötelezettségi korhatár letelte után, és így kereseti lehetőségük sem marad” – nyilatkozta lapunknak Szűcs Norbert, a Tanoda Platform vezetője, aki szerint az volna a legjobb, ha a gyereket bent lehetne tartani az iskolában.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egy gyanús pályázati eljárás során a jól működő, nagy tapasztalatokkal rendelkező tanodák nem nyertek támogatást, így a fennmaradásért küzdenek, várhatóan pénz hiányában soknak be kell zárnia kapuját. Márpedig ezek azok az intézmények, amelyek esélykiegyenlítő tevékenységükkel mintegy 6-8000 halmozottan hátrányos helyzetű, legtöbb esetben roma gyerek számára jelentik a kitörési lehetőséget.
Eközben a kormány a szakiskolai és szakgimnáziumi képzést is leépíti. A fent említett Emmi-jelentés szerint 1852 tanuló hagyta abba a szakközépiskolai tanulmányait képesítés nélkül, további 2818 diák pedig a szakiskolákból esett ki. De azoknak sincs versenyképes tudása, akik elvégzik ezeket az iskolákat, mivel a közismereti tantárgyak óraszámának csökkentése oda vezetett, hogy a legtöbben alapvető kompetenciák nélkül kerülnek ki a munkaerőpiacra.
S hogy még nehezebb legyen a helyzet: a múlt héten a Miniszterelnökséget vezető Lázár János szokásos kormányinfóján beharangozta, hogy kötelező középiskolai felvételi bevezetésére készülnek.
Erről még a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, Horváth Péter is úgy gondolkodik, hogy megvan a veszély: az intézkedéssel még több gyereket terelnek a szakképzésbe. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években az alapítványi képzések egy részét is ellehetetlenítették, ezek pedig a közhiedelemmel ellentétben nem csak a fizetőképes családok gyerekei számára nyújtanak képzéseket. Jó részük második esély iskolaként működik vagy speciális igényű, valamilyen hátránnyal küszködő gyerekekkel foglalkozik.
Ezeknek az intézkedéseknek a hatása jósolható: évről évre gyerekek tízezrei esnek ki az oktatási rendszerből – és szorulnak majd az állami ellátórendszer segítségére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
