Lőrinc László tanár szerint a fiatalok jelentős része már ma is inkább hisz az összeesküvés-elméleteknek, mint a tudományos tényeknek.
– Az egyiknek hős megmentő, a másiknak gyilkos: a múlt heti Horthy-szobor-avató is bizonyította: nagy zavar van a fejekben. Mekkora a történelemtanári szakma felelőssége ebben a kérdésben?
– Van felelőssége, de az egész balhét nem viheti el. Közismert, hogy a diákok ismereteik nagyobb részét nem az iskolából, hanem a tévéből, az internetről, a családból hozzák. A történelemtanításnak meg kell próbálnia ezzel érdekességben, látványosságban, hitelességben felvenni a versenyt, de ez nyilván nehéz. Az különben nem baj, hogy a történelmi figurák szerepét többféleképpen lehet magyarázni. A történelemoktatásnak pont az a feladata, hogy több aspektusból mutassa be a szereplőket. Az sem baj, ha a politikai irányzatok elődöket keresnek, de az már baj, ha a politikai ideológia beszivárog a történelemoktatásba is.
– Ön tizenéveseket tanít történelemre. Már ők is hoznak magukkal otthonról politikai-történelmi előítéleteket?
– Persze, de ez sokkal jobb, mintha egyáltalán nem izgatná őket. Hozzátartozik, hogy ők sokszor toleránsabbak, mint a felnőttek. Mondják a magukét, amit itt-ott halottak, de kénytelenek a másikat is meghallgatni, és elgondolkoztatja őket. Az a jó, ha az órán érvelniük kell, mert a sematikus történelmi nézetek leghatékonyabb ellenszere a nyitott vita. Nagy nehézség, hogy erre kevés idő van. A mi iskolánkban van egy olyan szokás, hogy a tizedikesek családtörténetet írnak, ebből ki szokott derülni, hogy ugyanabban az osztályban van erdélyi pásztor és fiumei matróz leszármazottja egyaránt. Ilyenkor érzékelik, hogy közelnézetből a történelem sokkal árnyaltabb, nem fér az ideológiai sémákba.
– Pedig a kutatások szerint éppen az egysíkú történelemszemlélet, a leegyszerűsítő magyarázatok a népszerűek a mai tinédzserek körében, a Jobbik támogatóinak jelentős része is a fiatal korosztályokból kerül ki. Miért?
– A furcsa történelmi összeesküvés elméletek köré egész iparág épül, könyvek, pólók, zenekarok, fesztiválok. Idefelé jöttem el egy könyvesbolt előtt, ahol a kirakat tele volt olyan könyvekkel, amelyek azt hirdetik, hogy szkíták vagyunk, hunok vagyunk, sumerok vagyunk. Ez persze generál egyfajta keresletet, de nem tehetné, ha nem lett volna eleve is fogadókészség ilyesmire. Az egésznek van egy romantikája: olyan titkos ismeretekhez jutni, amelyeket a hivatalos történetírás – egy világösszeesküvés részeként – üldöz, elhallgat. Az internet nagyon jó terep ezeknek a „titkos tanoknak” a terjesztésére. Ha beírunk a keresőbe egy vitatott történelmi személyt vagy eseményt, az első tíz találat általában valami „őrület”. Nagyon sok olyan meggyőző valótlanságot lehet olvasni, amit én is elhinnék, ha nem értenék hozzá.
– Miért nem foglalkoznak ezzel a jelenséggel a történészek?
– Van, aki foglalkozik, kiváló történészek, de a többség tényleg hanyagolja. Szerintem sokaknak halvány fogalma sincs arról, mik terjednek széltében azokról a korszakokról, eseményekről, amiket ők kutatnak. Másrészt, „jobb a békesség” alapon ki akarnak maradni a vitákból, mert ebbe politika keveredik, amitől egzisztenciális okból félnek. Meg nyilván azt is gondolják, „hogy miért értékeljek fel egy hozzá nem értőt azzal, hogy vitába szállok vele? Meggyőzni úgysem fogom.” A szinte vallásosan elkötelezett vitapartnereket nem is. Mégis érdemes ezeket a vitákat felvállalni, és nemcsak a szaklapokban publikálni, hanem rövid, közérthető írásokat közzé tenni az interneten, mert van ezeknek a vitáknak egy érdeklődő, nyitott, csendes közönsége, amelyre viszont hatni lehet jó és rossz irányból is. Ilyen jellegű vitára tesz kísérletet például a tényleg.com oldal, egyelőre még nem elég széles körben.
– Hogy élhetnek egymás mellett mégis ilyen eltérő értelmezések annak ellenére, hogy a történészszakma többé-kevésbé konszenzusra jutott ezekben a kérdésekben?
– Ez már társadalomlélektani kérdés, amihez nem értek. Gondolom, belejátszhat, hogy ha van egy nemzet, amelyet mindenféle sorscsapás ért, akkor két dolog történhet: vagy megpróbálja feldolgozni, vagy letagadja, átkölti, bűnbakokat és külső felelősöket keres. Emellett volt egy irreális várakozás a rendszerváltáskor és az EU-csat lakozáskor is, amelyek nem teljesítették be a hozzájuk fűzött reményeket, sokan kilátástalannak látják a helyzetüket. Talán ezeknek a frusztrációknak is szerepe lehet abban, hogy egy költött múltban keresünk vigaszt. A társadalmi „igényre” pedig a politika rájátszik.
– Elsődlegesen mégiscsak az iskolákban lehetne elejét venni a téves történelemmagyarázatok terjedésének. A történelemtankönyvek milyen minőségűek?
– Ilyen szempontból a történelemtankönyvek többsége jó. De hallani lehet, hogy majd csak egy tankönyv lesz, és félő, hogy erősen átideologizált. Az első Nemzeti Összetartozás Napjára például kiadott az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet egy hivatalos anyagot, melyben vannak „mintaórák”, iránymutatás, hogy kell például Trianonról beszélni. Ebben nincs szó az elvesztett világháborúról, a hazai idegen ajkúak nemzetté válásáról, csak gonosz ármányról, mely a magyarok ellen irányult. Emellett az új kerettanterv is olyan képet sugall, hogy például a dualizmus idején és Horthy alatt nem voltak társadalmi problémák, csak siker és haladás. A kerettanterv három különböző helyen írja elő Trianon szörnyű következményeinek taglalását, de sehol nem tartja szükségesnek azt elemezni, hogy mi vezetett odáig.
– Ha csak egy ideologizáló tankönyv lesz, bízhatunk a tanárok józan eszében?
– Sajnos vannak felmérések, amelyek azt mondják, hogy a történelem szakos hallgatók jelentős része az önámító múlt híve. A történelemtanárok körében nem készült ilyen jellegű felmérés, nem tudjuk, hogy ők mit gondolnak, hogyan tanítanak, mennyire követik a legutolsó „brosúrát”. Jártam olyan kollégiumban, ahol a Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán irredenta térképek és plakátok tömege volta falakon, ezek azt ábrázolták, hogy minden irányból undorító, szőrös, torz fenyegető alakok acsarkodnak felénk, mi pedig ártatlan leányka képében áldozati szerepben szenvedünk középen. Ha elmagyarázzák, hogy ez akkoriban mit jelentett, akkor rendben van. De ha az ünneplést is ebben a szellemben tartották, és máshol is arról szól a megemlékezés, hogy Trianonban a gonoszok összeesküdtek ellenünk, akkor az nagyon rossz irányba viszi a közgondolkodást.
– Hogy fordulhat elő, hogy pont azok lesznek megvezethetőek, akik az egyetemen tanulják a történelmet?
– Az „alternatív” történelemben „hívők” – ez végül is irracionális valláspótlék – nem okvetlenül tájékozatlanok, sőt. És gyakran okosok is, de eszüket leleményesen arra használják, hogy a hitük védelmében érveket fogalmazzanak meg. Ez néha nem kis teljesítmény. Készítettem nemrég egy interjút egy korábban ilyen nézeteket valló, különben értelmes és tájékozott volt diákommal. (Az interjú a tényleg.com oldalon jelent meg szeptemberben – Sz. K.) Ő azt mondta, hogy részéről ez egyfajta lázadás volt a környezete ellen. Gyanítom, sokan eleve azért választják a történelem szakot, hogy szakszerű érveket tanulhassanak a hiedelmeik védelmében. Persze bőven van példa arra, hogy az egyetemen a forráskezelés megtanulása során mégiscsak szembesülnek korábbi elképzeléseik tarthatatlanságával. Mostanság különben, amikor az ilyen eszmék már akár a közszolgálati televízióban is megjelenhetnek, sokkal könnyebb azokat kritika nélkül elfogadni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
