Interjú Nagy Boldizsár nemzetközi jogásszal
– Hogyan lehetne hosszú távon megoldani a menekültek elhelyezését?
– Egy humánus európai menekültügyi rendszer alapja az lenne, ha az Európai Unió – ami magában foglalná az Egyesült Királyságot, Írországot és Dániát, azaz a menekültügyből most nagyrészt kimaradókat is – egy egységnek képzelné magát. Ehhez egységes menekültügyi definíciók kellenének, nem pedig a jelenlegi minimumszabályok.
– Ez mit jelent a gyakorlatban?
– A nemzeti menekültügyi törvények helyett, amelyek eltérően értelmezik a kulcsfogalmakat, egy közvetlenül és teljes mértékben alkalmazandó európai rendelet határozná meg pontosan, ki minősül menekültnek. Ez váltaná fel a most hatályos irányelvet. Kellene egy egységes európai eljárás is. Az EU jelenleg csak alapvető eljárási garanciákat követel meg a tagállamoktól. Így van olyan ország, ahol három fellebbezést is megengednek, miután elutasítottak egy menekültstátusra vonatkozó kérelmet. Míg más országokban – például Magyarországon is – csak egyetlen felülvizsgálati kérelem lehetséges.
– Ki döntene?
– Optimális esetben felállítanának egy nemzetközi csapatot is, amely lefolytatná a menekültügyi eljárást és eldöntené, hogy megadja-e a státust vagy sem.
– Hova kerülnének a menekültek, ha megkapják a státust?
– Igazságosan kellene szétosztani őket az európai országok között. Az persze még eldöntendő kérdés, hogy milyen módon határozzák meg a kvótákat. Mi legyen az összehasonlítás alapja? Az ország területe, népsűrűsége vagy az egy főre jutó jövedelem? Vagy ezeknek és más tényezőknek egy összetett mutatója?
– Működhetne a rendszer egy egész kontinensen?
– Az Egyesült Királyságban vagy Németországban a kérelmező egy bizonyos városban bukkan fel és adja be a kérelmét, de az nem azt jelenti, hogy ott kell (vagy szabad) maradnia. Nincs akadálya annak, hogy ami egy 80 milliós országban bevált, az egy 500 milliós térségben is működjön.
– A menekült akaratát nem kellene tiszteletben tartani?
– Az igazságosság kritériuma azt feltételezné, hogy a menekültet ugyanolyan vágyakkal rendelkező személynek tartsuk, mint magunkat. Ha kötődik egy országhoz, beszéli a nyelvét, vannak ott családi, etnikai kapcsolatai, akkor ezeket vegyük figyelembe, és ne áruként rakosgassuk őket a térképen.
– De általában jobban vágynak például Stuttgartba, mint Szegedre.
– Erre is van megoldás. Ha egy kis közösség megtelepszik például Litvániában, akkor az ő csoportjukhoz tartozók szívesebben mennek majd oda. Magyarországot is azért választják az afgánok Szlovákia helyett, mert itt már vannak kapcsolataik, kiépült egy tudásbázis. Mintázatokat lehet abban felfedezni, hogy a különböző országokból származó menekültek hova tartanak.
– Az európai „befogadóktól” mit lehetne elvárni?
– Hogy belássák, a menekült gazdagítani fogja az ő társadalmukat. Senki nem akar teher lenni. Ha szabadon dolgozhat, vállalkozhat, adót fog fizetni. Szakmai alapvetés, hogy ha keveset akarsz költeni egy menekültre, akkor engedd neki, hogy feltalálja magát egy olyan helyen, ahol érvényesülhet.
– De nem mindenhol alkalmas erre a kulturális vagy a gazdasági környezet.
– Ebben az esetben az állam megválthatná a kvótáját, azaz támogathatná a menekültnek egy másik országban való beilleszkedését.
+1
– Mindez pénz és politikai akarat kérdése, a döntéshez és a megvalósításhoz évek kellenének. Mit lehetne rövid távon tenni?
– Van egy sor pénzhez nem kötődő vonatkozás. Például, amikor valakit elismernek menekültként, nem lenne szabad hagyni, hogy hajléktalan legyen. Ez Magyarországon többször megtörtént már. Most jobb a rendszer, mert egy integrációs szerződés keretében az állam segít a menekültnek, hogy beilleszkedjen. De megesik, hogy az összeg nem érkezik meg, mikor el kell hagynia a tábort, csak öt hónappal később. A taj-kártyák terén is joghézag van: annak a menekültnek, akinek még nincs állandó lakcíme, nem körülbelül ötezer forintot kell fizetnie, egészségbiztosítási hozzájárulásként, hanem mintegy tízszer ennyit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
