Miről beszélünk, könyörgöm? - Interjú Oszkó Péterrel

– Az elvesztegetett 8 év – így írja le a Magyar Közszolgálati Egyetem egyik feladata a 2002 és 2010-es időszakot. Mit vesztegettek el?

– Az egyetem feladatsorát és az arra költött közpénzt.

– Akkor ön milyen kifejezéssel illetné az említett nyolc évet?

– Semmilyennel. Ezek a definíciók csak buta propaganda-célokat szolgálnak. Ráadásul egy kurzuson belül is többféle időszak különíthető el. A Medgyessy-időszakot a hatástalan pénzszórás jellemezte – amit egyébként előtte már az első Fidesz-kormány elkezdett. Ezen az első Gyurcsány-kabinet érdemben nem változtatott. 2006-ban jött a megszorítások, költséglefaragások időszaka, amikor emelték az adókat és kurtították a gazdaságfejlesztési forrásokat. Majd a válságkezelés évében egyszerre kellett megteremteni a pénzügyi stabilitást és növelni a versenyképességet.

– A fenti feladat 2010 és 2015 közötti éveket az egyensúly és a növekedés megteremtésének koraként írja le. Az ön értelmezése miképp hangzik?

– Szinte hetente változtak a gazdaságpolitikai irányok – ne felejtsük el, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként 7 százalékos gazdasági növekedést ígért, és ugyanennyi költségvetési hiánnyal fenyegetett. Ezzel a fantazmagóriával két hét alatt hazazavarták az Orbán-kormány tárgyalóit Brüsszelből, aztán egy, a forintot beszakító, az IMF-fel hadakozó hazardőr gazdaságpolitika kezdődött, növekedés helyet kiábrándító recesszióval. Így aztán óriási fenyegetettség alakult ki – jöttek a megszorítások. Amit az MSZP-s kormányok nyolc év alatt – közben a válságot is menedzselve – csináltak, azt a Fidesz néhány év alatt zavarta le.

– Mégis tananyag az unortodox gazdaságpolitika.

– Propaganda. Tény, volt sok hiba és kísérletezés 2002 és 2010 között – de a Fidesz semmit nem tanult ezekből az évekből, egyszerre és felgyorsítva képes régi és új hibákat elkövetni.

– A tudatosságot hiányolja a kormánypárti gazdaságpolitikából. Azért akadnak nyílegyenes törekvések: a Fidesz évek óta következetesen építi az állami monopóliumok rendszerét, legyen szó gáz- vagy telefonszolgáltatásról…

– A gazdaságpolitikai tudatosságot hiányolom.

– Miért, ami most van, az micsoda?

– A Fidesz két szempont alapján irányítja a gazdaságot: mivel tarthatja karban a népszerűségét, illetve mivel biztosíthatja, terjesztheti ki a hatalmát. Gyarapodni pedig csak a kormányzati kommunikációban gyarapodik az ország.

– A közhangulat önre rímmel – de ha a kormány tényleg nyakig áll a mutyiban, minek tudható be, hogy az ellenzék ebből semmit nem képes profitálni.

– Nincs ütőképes ellenzék. A jelenlegi oppozíció szétesett politikai erők túlélésért küzdő maradványa – így sok esetben egyéni, kiscsoportos ambíciók határozzák meg az ellenzéki stratégiát.

– Úgy érti: képviselőhelyekre, pártpozíciókra gyúr mindenki?

– Igen. Sokszor invitálnak különböző közéleti háttérbeszélgetésekre, amelyek – mintha ez valami különös kultúrája lenne az ellenzéknek – nagyon gyorsan abba az irányba kanyarodnak, hogy ki lesz a kormányfő, a főpolgármester, kinek jut bársonyszék. Miről beszélünk, könyörgöm? Ha ütőképes ellenzéket akarunk, akkor tengernyi munkát jelent, amíg eljutunk egy kormányzati alternatíva felépítésig. Nincs szükség több kis pártra, nincs szükség több posztvárományosra, olyan emberek kellenek, akik képesek az egyéni ambíciójukat hátrébb rangsorolni egy közös cél érdekében. Most egész egyszerűen nem meggyőző az ellenzék teljesítménye – egyértelműen az utóbbi hat év akadályozta meg, hogy kialakuljon a szavazói bizalom, és a baloldali pártok növeljék bázisukat.

– Az „elmúlt nyolc év” mit sem számít?

– Azon már mindenki csak röhög – a Fidesz tábora is.

– Magyarán: az önmagában semmire sem elég, ha korrupciós ügyek tömegét mutatja fel az ellenzék?

– A Fidesz azt már nem tudja elhitetni, hogy nem mérhetetlenül korrupt, azt viszont még igen, hogy mindenki más is ugyanúgy lop – azaz a mutyi természetes része a rendszernek. És elképesztő, hogy az ellenzék nem tudta megtörni ezt a hitet, és nem tudta elmagyarázni például az MNB esetében, hogy 250 milliárdot magánalapítványokba kipakolni az elképzelhetetlenül nagy pofátlanság és csöppet sem automatizmus.

– Azért a Fidesznek megvan az az előnye, hogy 250 milliárdot elképzelni sem tud egy átlagember, azt viszont pontosan érti, amikor a TV2 szemérmetlenül összevágott riportjában az Együtt egyik politikusa, Juhász Péter 350 ezres jövedelméről beszélnek. Na, azt mindenki tudja, hogy milyen sok.

– Akkor ez az intellektuális feladat: el kell tudni mondani, ki mennyit rakott zsebre, és abból mennyi mindent lehetett volna megoldani, legyen szó kórházak működtetéséről, oktatásról vagy bármi másról.  És az MSZP-nek meg a DK-nak azt is el kellene tudni magyaráznia, hogy igen: volt korrupció a szocialista kormányok idején, de szégyellni való, cikis dolog volt, és ha valaki belebukott, azt elővették, mert voltak a rendszernek tisztességes szereplői, akik nem tűrték mutyit. Magam indítottam eljárást például sukorói beruházás kapcsán, Hagyó Miklós és Zuschlag János ellen szintén az MSZP-kormányok alatt kezdtek nyomozni. Ma egyetlen ügybe sem lehet belebukni, semmire nem mondja a kormány, hogy sok – így a Fidesz, mérhetetlen értékrombolást végezve, gyakorlatilag társadalmilag elfogadottá próbálja tenni a korrupciót.

– Ha a korrupció nem szempont pártválasztásnál (és egyébként az ön percepcióját erősíti a Publicus Intézet felmérése is), akkor gyakorlatilag a politikai versenyt az dönti el, hogy egyéb üzeneteit ki juttatja sikerrel célba. A Fidesz egyre inkább lenyeli a médiát – így az ellenzék bénázása azért nemcsak saját hiba.

– Valós hírmonopóliumot nem lehet tartósan fenntartani – lenyúlhatja a Fidesz a TV2-t, csinálhat olyan minőségű anyagokat a csatorna, mint amilyet Juhász Péterről készített, de ezzel nagyon gyorsan nevetségessé teszi magát, az emberek pedig egyszerűen elkapcsolnak, ahogy az MTV-t sem nézik. Minden kommunikációs felületet pedig nem lehet bezárni – úgyhogy ez nem kifogás. Már csak azért sem, mert épp Juhász nagyon frappánsan zúzta le a TV2-t, amikor felvette videóra, miképp készít vele interjút a tévé riportere. Ez azt mutatja, hogy egy ember intellektuális teljesítményével egy sok milliárdból kialakított monopóliumot is meg lehet hekkelni.

– Rendesen kiosztotta az ellenzéket, miközben arról beszélt korábban, hogy egy új politikai erőre lenne szükség. Hadd kérdezzem meg az ön által kárhoztatott logika alapján: Oszkó Péter épp ellenzéki vezetőnek jelentkezik be?

– Nem akarom növelni a pártvezér- és miniszterelnökjelölt-aspiránsok számát. Soha nem leszek karrierpolitikus. Közéleti szereplőként és szavazóként fogalmaztam meg az igényt. Mint mondtam, az ellenzéki oldal épp csak a régi törzsgárdáját tudta megőrizni az utóbbi hat évben – azaz a jelenlegi politikai márkákat már nem lehet tovább építeni. Nagyon erős megújulásra lenne szükség.

– A jelek szerint arra játszik az ellenzék, hogyha az emberek már nagyon utálják a Fideszt, akkor úgyis odamennek a baloldalhoz.

– Isten mentsen attól, hogy egy új kormányerő azért alakulhasson ki, mert a régit már borzasztóan utálják. A Fidesz is az utálatot lovagolta meg 2010-ben – látjuk, ez mire vezet.

– Pedig a jelek szerint a „kivárási” stratégia akár be is válhat: az egészségügyi és az oktatási rendszer borzalmas állapota miatt durván nő az elégedetlenség. Ez generálhat olyan társadalmi mozgásokat, melyek eredményeképp a mintegy 44 százaléknyi bizonytalan egy része az ellenzéknél köt ki?

– Gyorsan erősödik a protesthangulat, de ez kevés ahhoz, hogy az elégedetleneket aktív állásfoglalásra késztesse, ha nincs érdemi partner, akihez csatlakozni lehetne. Ennek eredményeképpen sajnos nagyon sok politikailag passzív szavazó lesz, és nagyon szűk réteg dönti el a választásokat. Ahhoz, hogy ez ne így legyen nem elég azt mondani, hogy a Fidesz rosszul kormányoz, muszáj érdemi alternatívát felmutatni – amit el kell tudni magyarázni részletes programszinten és pársoros „termékismertető” szinten egyaránt, legyen szó az oktatásról vagy a menekültkérdésről.

– Új politikai erő szükségességéről beszél, miközben egy startolt 2012-ben – akkor miért nem volt sehol, amikor a még Bajnai Gordon vezette együtt megpróbált alternatívát kínálni?

– 2010-ben megmondtam, hogy nem vállalok politikai szerepet, csak tartottam magam az ígéretemhez.

– Magyar közéleti szereplőtől meglepő. És mit gondol, miért holt hamvába az Együtt kísérlete?

– Az Együtt 2012-es indulása után csökkenő pályára állt. Azt hiszem, a párt olyan, politikai önreflexióval rendelkező politikusokból áll, akik maguk is el tudják mondani, mi volt a hiba. Én két okot emelnék ki: az egyik a Fidesz túlhatalma, a másik az Együtt és a többi párt kölcsönhatása.

– Mire gondol?

– Hogy a kurzusváltás sokkal kevésbé volt fontos, mint az, hogy kinek milyen pozíció jut. Ez végtelenül leamortizálta az Együttet: nem bírta a csapat, hogy egyszerre kell harcolni a frontvonalban és hajolgatni a hátulról süvítő golyók elől.

– Amikor új politikai erőről beszél, akkor arra is gondol, hogy se PM, se MSZP, se Együtt, se DK nem kell többé?

– Még egyszer mondom: az új erő részemről választópolgári remény, és nem egy letisztult stratégia. Hogy az új erő miképp emelkedhet fel, hogy ebben miképp vehetnek részt a meglévő pártcsapatok, erről nincs kiforrott elképzelésem. Az biztos, hogy van egy vákuum, amit valakinek be kell tölteni.

– És ha struktúra nincs is, program van a fejében?

– Az biztos, hogy ez ma lényegesebben könnyebb a feladat, mint 2006-ban vagy 2008-ban, amikor akut forráshiány mellett kellett kormányzatipolitikát csinálni. Ugyanis Magyarország speciális helyzetben van: adott egy nemzetközi pénzbőség, így a relatíve magas államadósság sem hátrány, illetve évente mintegy 2 ezer milliárd forint uniós fejlesztési pénz érkezik. Összességében mintegy másfélszer annyi forrás áll rendelkezésre, mint aminek elköltéséhez az ország hozzászokott – könnyedén finanszírozható lenne a költségvetés- és az intézményrendszer, csak a jelenleginél épelméjűbb prioritásokat kellene meghatározni.

– Akkor miért ódzkodnak attól a hitelminősítők, hogy kivegyék az országot a bóvli kategóriából?

– Mert a nemzetközi piacok és az EU forrásbősége épp finanszírozza az országot, de enélkül nem állna meg a lábán. Hadd emeljek ki két számot. Egyrészt a nyugdíjrendszerből kivett 3 ezer milliárd forintból akarták csökkenteni az államadósságot – nos a nettó államadósság 10 százalékkal nőtt. Másrészt az Unió a 33 ezer milliárdos GDP mintegy 6-8 százalékát biztosítja fejlesztési forrásként évente – és ebből sikerül évente 2-3 százalékos gazdasági növekedést bemutatni. Azaz borzasztóan rossz a hatékonyság. Ugyanis irtózatosan sok pénz megy el hatalomtechnikai mutatványokra és klientúraépítésre. Miközben ennek a kormánynak semmi szellemi képesség nincs az oktatáspolitika, az egészségügy, a menekültkérdés rendezésére. Gyakorlatilag aki meg tudja oldani, hogy a fejlesztési pénzek kétharmadát ne lopják el, annak nyert ügye van a kormányzásban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!