Mit nem tud a gyerek?

„Végül is az volt, amire készültünk, csak sokkal nehezebb” – magyarázza középiskolai felvételije miatt érzett csalódottságát Bogi. Azt tervezte, hogy két jobb nevű budapesti gimnáziumba jelentkezik, és most azt találgatja: vajon az országos átlag feletti (de a saját elvárásai alatti) eredmény elég lesz-e ahhoz, hogy szóbelizni hívják. A központi középiskolai felvételik írásbeli fordulóját múlt szombaton tartották, 54 200 nyolcadikos, ezenkívül 8000 hatosztályos és 6000 nyolcosztályos gimnáziumba jelentkező gyerek mérettetett meg a teszteken, amelyek összeállítóit senki nem érti igazán.

A csalódás kollektív élmény ebben az időszakban egy külpesti általános iskola igazgatója szerint.

Azt mondja, meg lenne lepve, ha valakinek 100 százalékosan sikerült volna a felvételi: „Matematikából annyira mérhetetlenül sok a 34 feladat hatvan percre, hogy azoknak is gondot jelent, akik egyébként meg tudják oldani a példákat. Mi arra tanítjuk a gyerekeket, hogy legalább kétszer olvassák el a feladatot, de ha ezt megteszik, az idő fele már el is ment. Volt olyan feladat is, amit nem tanulnak általánosban.”

A magyarból összeállított tesztre kevesebb panasz érkezett, a hatodikosok felvételije a hat évfolyamos gimnáziumokba viszont annyira nehéz volt, mintha a tesztet összeállító minisztérium nem is szeretné, hogy bárki ilyen intézménybe menjen.


Ki érti?

„Nem értem, hogy a felvételi tesztnek mi a célja; hogy a középiskola megállapítsa, hogy a gyerek mit tud, vagy azt, hogy mit nem tud? Sajnos Magyarországon az utóbbi a jellemző, szinte minden számonkérésen.

Ez a kudarcélmény lelkileg megviseli a gyerekeket. Minél többet készültek rá, annál inkább” – mondja az igazgató, akinek a szavait Bogi anyukája is megerősíti. A kislány az elmúlt három hónapban elképesztő energiákat mozgósított a felkészülésre. Hetente három különmatekóra, két magyar. „Az utolsó pár hétben hetente 17 ezer forintot fizettünk a tanároknak, ami komoly anyagi megterhelést jelentett a családnak. Amikor nem az iskolában vagy a tanároknál ült, egyedül töltögette a korábbi évek feladatsorait. Az utolsó pár napban már én állítottam le, ne tanuljon, csak összezavarodnak a fejében az információk. De így sem tudott aludni” – érzékelteti az anyuka, hogy ami a gyereknek hatalmas stresszhelyzet, a szülőnek nagy anyagi áldozat. Ráadásul nem először. Két évvel ezelőtt Bogi ugyanis egy hatosztályos gimnáziumba próbált bekerülni, sikertelenül. „A szóbelire sem került be, amit hatalmas csalódásként élt meg, butának, lustának hitte és nevezte magát” – meséli az anyuka, aki szerint igazságtalan, hogy ha a gyerek éppen az írásbeli felvételi napján rossz passzban van, minden esélye elszállhat, holott a szóbeli reálisabb képet ad a gyerekről, mint egy papírlap.


Magasan a mérce

Az iskolaigazgató szerint probléma, hogy nem egységes a felvételi. Van olyan középiskola, ami csak az írásbelit veszi figyelembe, de akad olyan is, ami ezenkívül elbeszélget a gyerekekkel, máshol szóbeli felvételit is tartanak. Előfordul, hogy a hetedikes jegyeket is nézik. Minden középiskola maga dönti el, hogy milyen követelményeket vár el. „Ha már úgyis mindent központosítunk, ezt miért nem lehet?!” – teszi fel a kérdést az igazgató, aki szerint a szülők és a gyerekek hatalmas dilemmában vannak, amikor el akarják dönteni, hogy hová jelentkezzenek.

A legtöbb középiskola honlapján ugyanis még az sem szerepel, hogy a korábbi években milyen ponthatár felett vették fel oda a gyerekeket. Vagyis még körülbelül sem tudják belőni, hogy melyik intézmény felelne meg a gyerek szintjének, erről legfeljebb különböző szülői fórumokon, a szóbeszéd alapján és néhány sajtótermékből tudnak információt szerezni.

Ráadásul a felvételi teszt nem igazán azt kéri számon, amit az iskolában tanítanak, sokkal inkább épít a kompetenciákra. „Amikor az érettségi vizsgára készítik fel a gyerekeket a középiskolában, akkor a pedagógusok pontosan tudják, minek kell megfelelni, mert vannak nyilvános vizsgakövetelmények.

Ez viszont nem igaz a középiskolai felvételire, hiába központosított a dolog. Mindennek az a következménye, hogy a felvételi nehézsége évről évre elképesztő mértékben változik, és vagy van köze ahhoz, amit az iskolában tanulnak, vagy nincs. A feladattípusok sem mindig hasonlítanak az iskolaiakra” – mondja Radó Péter oktatáskutató.

Érthető, hogy a jónak mondott, rangsorokban elöl álló gimnáziumok abban érdekeltek, hogy a legjobbak közül válogathassanak, de az már kevésbé, hogy a teszteket összeállító minisztériumi szakemberek miért nehezítik a követelményeket az utóbbi években. Hiszen végül mindenki bekerül valahova, a középiskoláknak is szüksége van a diákokra a megmaradáshoz a csökkenő gyerekszám mellett.

A kérdés, hogy oda sikerül-e bekerülniük, ahová szeretnének.


A szegényebbeknek marad a szakképzés

Az elmúlt években egyre nehezedő felvételik mögött oktatáspolitikai szándékok sejthetők. Minden jel arra mutat Radó Péter szerint, hogy a kormányzat szeretné elérni: minél kevesebb gyerek kerüljön be a gimnáziumi oktatásba, és inkább a szakképzés irányába tereli őket. De ez nem olyan egyszerű.

„Hiába nevezték át a szakközépiskolákat szakgimnáziumoknak, a szülők pontosan tudják, hogy ezek az intézmények nem biztosítják a gyerekek jövőjét, továbbtanulását. Még egy gyengébb gimnázium is jobb, mint egy erős szakközép” – mondja a szakértő, aki szerint minden kormányzati szándék ellenére a szakképzés lerombolásával párhuzamosan a gimnáziumok iránt egyre nő a kereslet.

Viszont a középosztálybeli szülők pontosan tudják, hogy különórák nélkül nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz felkészülni a felvételire.

„Minél vagyonosabbak a szülei valakinek, annál nagyobb az esélye, hogy bekerüljön egy jó gimnáziumba, ez pedig teljesen igazságtalanná teszi a rendszert” – teszi hozzá a szakértő, aki szerint mindez az „árnyékoktatás” felduzzadásához vezet. Vagyis egyre nagyobb szerepe lesz a diákok előmenetelében a drága és időigényes különóráknak, a szegényebb szülők gyerekei pedig labdába sem rúghatnak ebben a versenyben.


Lehetne igazságosabb

A felvételi többé-kevésbé fair automatizmusok alapján működik, hasonlóan a felsőoktatásihoz: az iskolák a hozzájuk jelentkezők közül a legjobbakat választják, a diákok pedig beírnak olyan „biztonsági” helyeket is, ahová biztosan bekerülnek. Az igazságtalanság inkább abban áll Radó Péter szerint, hogy a felvételinek semmi köze az általános iskolában zajló oktatáshoz. Úgy gondolja, egy jobb rendszer lenne, ha a nyolcadik osztály végére egységes minimumkövetelményeket rögzítenének. Mint a világon mindenhol, egy záróvizsgával lehetne lezárni a tanulmányokat, és ennek az eredményei számítanának a középiskolai felvételinél. „Az általános iskolai bizonyítvány most nem bizonyít semmit, csak azt, hogy a gyerek sokat járt iskolába. Ha lennének kimeneti követelmények, garancia lenne arra, hogy a gyerekek azt tanulják, amiről a vizsga szól, az iskolának is érdeke lenne felkészíteni a gyerekeket, hasonlóan az érettségihez” – mondja.

Így megszűnhetne a jelenlegi helyzet, amelyben az állam tulajdonképpen egy dolgot kér számon, hogy az oktatás a tanterv szerint folyjon. Ezzel szemben a fejlettebb országokban már mindenhol liberalizálták a tanterveket, csak a kimeneteli követelményeket rögzítik. Az már az iskola és a tanár dolga, hogy azt hogyan, milyen ütemben tanítja meg a diákoknak, ebben nagy a szabadság. Egy hasonló rendszer csökkentené a szülőkön a nyomást, nem kellene pluszköltségekbe verniük magukat, és a gyerekeknek sem kellene iskolán kívüli órákra járniuk, valódi képességeik és nem a szociális helyzetük alapján tanulhatnának tovább. Ettől jelenleg nagyon messze van a magyar rendszer.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!