Na, ez a gáz

A Putyin–Orbán találkozóról van persze szó, amelynek nyilvánosságra hozott eredménye bizonyosan nincs összhangban azzal az árral, amit a magyar miniszterelnök az orosz elnök budapesti látogatásáért fizetni kénytelen. Ez az ár röviden: Orbán Viktor, a magyar kormány, és – fájdalom – egész Magyarország további elszigetelődése Európában. A nemzetközi sajtó nem válogat a jelzőkben, hol Putyin falovának, hol az orosz elnök ministráns fiújának nevezték Orbánt, hol pedig világossá teszik: immár ő jelenti a legnagyobb veszélyt az európai egységre. Az értetlenségtől a dühödt felháborodásig terjedő reakcióknak szép summázatával szembesülhetett Orbán csütörtökön Varsóban, ahol lengyel partnerétől hűvös fogadtatást és csípős megjegyzéseket kapott, miközben egy csapásra csodálójából ellenfelévé tette a korábban híveit még a budapesti Békemenetre is küldő Jarosław Kaczyńskit és pártját.

Orbán alighanem számított erre. A Putyin-találkozót követő háttérbeszélgetésen is komoly csatákat vizionált az EU-n belül a magyar–orosz viszony miatt. Úgy tűnik, bele is áll ezekbe a csatákba, hiszen itthon eddig is sikeresen épített politikát az európai különutas szerepre: a harc vagy annak látszata összetartja a Fidesz-tábor maradékát.

Orbán tehát nyilvánvalóan politikai hasznot remél a Putyin-kapcsolatból. De vajon megelégszik ennyivel?

Nesze, semmi!

Az Orbán–Putyin találkozó eredménye biztosan nem az, amit a közvélemény orrára kötöttek a közös sajtóértekezleten. Az egyezmények jelentőségéről sokat elárul, hogy az egyik aláírt megállapodás eredeti példányát ott felejtették az Országház delegációs termében. Afféle hőstettként mindkét vezető a gázmegállapodást kommunikálta.

Azt nevezetesen, hogy a Magyarország és Oroszország között még 1995-ben megkötött és idén lejáró hosszú távú gázszállítási szerződésben rögzített mennyiségből le nem hívott, mintegy 17 milliárd köbméternyi gáz árát Magyarországnak csak akkor kell kifizetnie, ha azt mégis felhasználja.

Csakhogy – állítják az energetikai szakemberek – ez nemhogy hőstettnek, de még tettnek is édeskevés egy csúcstalálkozón.

Egyrészt több jel is utal arra, hogy ez a szaknyelven „take and pay”-nek nevezett megállapodás, vagyis, hogy csak akkor kell fizetni, ha használjuk a gázt, nem az Orbán– Putyin találkozón, hanem már sokkal korábban megköttetett. Ráadásul ebben nekünk üzlet alig van: az elmúlt 20 évben átvettünk az oroszoktól 150 milliárd köbméter földgázt, s a hosszú távú szerződés eleve úgy rendelkezett, hogy a teljes mennyiségtől való legfeljebb 15 százalékos eltérést nem „büntetik”. Hozzá kell tenni, a nagyságrendekkel nagyobb kilengéseket produkáló Ukrajnát sem nyomasztja a le nem hívott mennyiségek kifizettetésével a Gazprom, pedig, tán mondani sem kell, igencsak feszült a két ország viszonya. Ráadásul Magyarország is pont ugyanígy jár el Szerbiával és Boszniával szemben: e két országba Magyarország is szállít gázt, és mi sem kérjük tőlük a fel nem használt mennyiség megfizetését.

Ebben az ügyben eredmény legfeljebb az lenne, ha az eddig le nem hívott gázt az eredeti, ’95-ös szerződésből rögzített ár helyett a jelenlegi világpiaci gázárhoz közeli summáért, vagyis jóval olcsóbban vehetnénk át. Csakhogy az árról elegánsan hallgattak a vezetők, napokkal később Szijjártó Péter külügyminiszter is inkább azt érzékeltette: erről nem született döntés.

Amit bejelentettek, az tehát a semmihez közelebb áll, mint az eredményhez. Miért vállalja hát mégis Orbán a páriává válás súlyos kockázatát Európában? Az elmúlt napokban energiapiaci szakemberekkel és szereplőkkel, valamint az Orbán–Putyin tárgyalások hátterét ismerő forrásokkal folytattunk háttérbeszélgetéseket, és ezek alapján arra jutottunk: több titkos alku is születhetett Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Ezekből az alkukból pedig Orbánnak nem csak politikai, de a hozzá kapcsolódó köröknek nagyon komoly üzleti haszna is származhat a következő években. Vagyis, alku helyett a mutyi kifejezés is használható lehet.

Titokzatos Tesla

Az egyik alku – mutyi? – lényege: Orbán Viktor vállalta a lobbista-kijáró szerepét az uniós nyomás és szabályozás miatt meghiúsult Déli Áramlatot kiváltani szándékolt új, török áramlatnak is nevezett gázvezeték ügyében. Orbán ebben tényleg fontos segítsége lehet annak a Putyinnak, akit az ukrán válság eszkalálódása óta sehol nem fogadtak Európában – Budapesten kívül, persze. (Tavaly márciusban egyébként az Európa Tanács is felhívta a tagállamait, köztük Magyarországot, ne tartsanak kétoldalú találkozókat az oroszokkal.)

Putyin szándékai szerint 2018 után egy új vezeték a görög–török határtól Macedónián és Szerbián keresztül Magyarországra, illetve innen az osztrák elosztó központig vinné az orosz Gazprom gázát. Az útvonal több szempontból is kényes. Kényes politikailag, ha számba vesszük, hogy a görög–török viszony hosszú évtizedek óta feszült – többek közt Ciprus okán –; a macedónoktól még országuk nevét is elvitatják a görögök; instabil az EU-ba igyekvő Szerbia belpolitikai helyzete; míg például Ausztria, amelynek szintén jelentős a függése az orosz gáztól, korántsem törekszik olyan különutas szerepre, mint a magyar kormány. Ezekben az országokban Orbán, úgy is, mint uniós ország kormányfője, könnyebben mozoghat, és ezért hatékonyabban képviselheti az orosz érdekeket, mint maguk az oroszok. Még akkor is, ha ennek a Putyin-féle török vezetéképítési tervnek a közgazdasági-üzleti alapjai is meglehetősen ingatagok.

Hozzáértők szerint egyszerűen irreális elképzelés, hogy a magyarok, Európa „legszegényebb országaival” karöltve, létrehozzák a Balkánon átívelő gázvezetéket, az érintett országok gázfelhasználása sem teszi kifizetődővé a projektet, aminek várhatóan a megépítése is extra költségekkel járna, hiszen az útvonal domborzati viszonya sem éppen ideális egy gázvezeték lefektetéséhez.

A magyar kormány ennek ellenére, úgy hírlik, már nevet is adott ennek a tervnek, valamiért a neves fizikus után Teslára keresztelték. Mikor uniós tisztviselőket kérdeztünk, hallottak-e már a magyar kormány Tesla-projektjéről, a teljes csendet kaptuk válaszul, pedig egyes hírek szerint a kormány már tárgyalt is róla. Érthető tehát, hogy az Európai Unió energiaügyi biztosa kijelentette: a magyar–orosz tárgyalásokba be kellene vonni az EU-t is. Ez az igény már csak azért is akceptálható lenne, mert a Putyin- féle török vezeték tökéletesen ellentétes az európai prioritássá lett energiaunió terveivel, amit korábban még Orbán is támogatott, és aminek legfőbb szószolója Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke. Orbán mégsem megy Brüsszelbe, ehelyett már meg is kezdte az orosz érdekben történő lobbizást. Ezt jelzi, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter török, macedón és szerb kollégáját tájékoztatta Vlagyimir Putyin orosz elnök keddi budapesti látogatásáról, a török miniszterelnök közelgő budapesti vizitjét pedig maga Orbán jelentette be a már citált háttérbeszélgetésen.

Ez a magyar diplomáciai aktivitás már felkeltette az amerikai és európai körök figyelmét is, jól sejthető, ebben a figyelemben sem lesz sok köszönet Orbán számára. Miért vállalja hát az Európában vállalhatatlan orosz lobbista szerepét? A nekünk név nélkül beszélő kormányzati források szerint mindenekelőtt azért, mert Orbán a regionális energetikai nagy(?)hatalom szerepére áhítozik.

De a politikai mellett felsejlik az üzleti haszon lehetősége is. A Déli Áramlat vezeték ugyanis az európai uniós szabályozás miatt bukott el – mindenekelőtt Bulgárián –, az unió ugyanis megtiltotta, hogy a gázvezeték maga és a benne áramló gáz egyazon tulajdonban legyen, előírta továbbá, hogy a vezetékek kapacitását versenyeztetni kell, vagyis több szereplő számára is lehetővé kell tenni azokon a gáz szállítását. Az új török vezetéknek tehát meg kell felelnie ezen uniós követelményeknek, ha már uniós tagállamokon és tagjelölteken fut keresztül. Az uniós megfelelés egyik módja lehet, hogy a vezeték építését nem az oroszok végzik, továbbá, ha a vezeték részben vagy egészben magyar és más szereplők tulajdonában van (a Déli Áramlat esetében a tervezett vezeték magyar szakasza fele-fele arányban lett volna magyar, illetve orosz kézben). Az új csővezeték lefektetésében magyar javaslat szerint részt vennének a mára feladat nélkülivé vált magyarországi és a szerbiai Déli Áramlat vegyes vállalatok – ez a kezdeményezés magyarázza, miért is szaladt ki egy nappal a Putyin-látogatás előtt a Vajdaságba, a szerb miniszterelnökkel való találkozásra Orbán.

Iparági szakemberek szerint elképzelhető, hogy a vezeték építésében egy, a Paks 2-höz hasonló konstrukció került szóba a Putyin–Orbán találkozón. Az nevezetesen, hogy a vezetéket nem oroszok építenék, de a költségeket orosz hitelből fedeznék. Nem elhanyagolható szempont, hogy Magyarországon vezetéképítésre lényegében egyetlen cég, az Olajterv Zrt. képes. Ez a cég egyrészt tulajdonosi szinten kötődik a jelenlegi fejlesztési miniszter, Seszták Miklós családjához, másrészt tavaly egy titokzatos, az energetikában eddig fel nem tűnő tulajdonos is bekerült a milliárdokat termelő vállalatba.

Az eladó korábbi vezérigazgató vásárolt is némi részesedést a kormányfő kedvenc focicsapatában, a Videotonban, az új tulajdonosról viszont alig tudható valami. Mindenesetre, ha lesz vezeték, és abban lesz magyar beruházó, az súlyos tízmilliárdokat hozhat a cégnek és a hozzá kapcsolódó üzleti köröknek.

Megint a MET

A másik titkos alku főszereplője egy olyan cég lehet, amely szorosabban kapcsolható Orbán Viktorhoz és köreihez, mégpedig a mostanság sokat emlegetett MET. Ez az a cég, amelyről egy svájci lap azt írja: magyarázatot ad Orbán Viktor megszaporodott svájci kiruccanásaira.
(A MET működéséről lásd keretes írásunkat.)

Hogy miért éppen a MET kaphatott ilyen lehetőséget a kormánytól, azt talán magyarázza, hogy tulajdonosai között offshore cégek, továbbá az oroszok és a MOL mellett jelen van a miniszterelnökhöz több szálon is köthető Garancsi István, a Videoton focicsapatának fő tulajdonosa, aki a pletykák szerint a Simicska Lajostól megtisztított kormányzati oligarchavilág egyik új főszereplője. Energetikai piaci szereplők tudni vélik, a MET újabb nagy üzletre kapott lehetőséget az Orbán–Putyin alku nyomán.

Készült is erre valószínűleg: 2015. július elsejével a francia GDF Suez kivonul a magyarországi szabadpiaci földgázkereskedelemből, a tevékenységét és ügyfeleit pedig a MET Magyarország Zrt. veszi át. Több megkérdezett szakértő szerint új MET-üzletre utalhat Vlagyimir Putyinnak az a sajtótájékoztatón elejtett mondata, miszerint az oroszok hozzájárulnak a magyar gáztározók feltöltéséhez. Szakértőknek feltűnt ez a mondat. Mi köze Putyinnak a gáztározók feltöltéséhez?

A mintegy 6,5 milliárd köbméteres tározókapacitással az Orbán Viktor által személyesen nyélbe ütött E.On-üzlet nyomán immár a magyar állam rendelkezik, ahogy egy bennfentes fogalmazott: „én sem szoktam megkérdezni a szomszédomat, beparkolhatok-e a saját garázsomba”.

Nos, ezt a mondatot indokolhatja, ha az az üzlet üttetett nyélbe, amiről korábban már közöltek értesüléseket: maga a Gazprom valamilyen konstrukcióban használhatná a magyar gáztározókat. Ez magyarázatot adhatna a már költségvetésbe foglalt, valamiféle állami vagyonelem értékesítéséből idénre várt 169 milliárd forintos bevételre. Eddig kormányzati szereplők nem mondták el, mit is takarhat ez a tétel, miközben a gáztározóink nagyjából ennyit érnek.

Tény, hogy ha a Gazprom Ukrajnától keletre tárolná az Európának szánt földgáz egy részét, akkor a kijevi vezetés zsarolási lehetőségei jelentősen csökkennének.

Ez pedig bizonyosan újabb nagyon komoly reakciókat szülne az USA-ban és az EU-ban, azt Oroszország egyértelmű behatolásaként lehetne értékelni Európába, nem is szólva arról, hogy egy ilyen üzlet több ponton is sértheti az uniós jogot, és akkor az ukrán konfliktus miatt átalakuló geopolitikai stratégiai érdekeket nem is említettük.

Más értesülések szerint az Orbán–Putyin találkozó keretében a MET üzletet kötött a Gazprommal arról, hogy a svájci bejegyzésű cég kedvező – vagyis a világpiacihoz közelítő – áron vásárolhat orosz gázt. Ha ez igaz, az azt jelentené, hogy ezer köbméterenként mintegy 40-50 eurós hasznot tud realizálni a miniszterelnök közeli vállalat, ez az üzlet tehát a következő években százmilliárd forintos nagyságrendű hasznot hajthat a cégnek és tulajdonosi körének.

Ezeknek a vélelmezhető titkos alkuknak van még egy következménye. Az nevezetesen, hogy ha megvalósulnak a sejtett üzletek, akkor bármiféle politikai változás esetén is a magyar energiaellátás legjelentősebb szelete a jelenlegi magyar hatalomhoz köthető üzleti körök kezében maradhat. Ahogy egy forrásunk összefoglalta: ez maga a Putyin-modell. Csak kicsiben.

Orbán Viktor interjúja a Kommerszant című orosz lapnak, fordítás: galamus.hu

- A Török Áramlattal kapcsolatban elértek valamiféle megállapodást (a Putyin–Orbán találkozón)?
- Számunkra ez szomorú történet. Meg kellett volna építeni a Déli Áramlatot. Oroszország lemondta a projektet. Putyin elnök nagyon pontosan megfogalmazta, hogy ez nem Moszkva kívánságára következett be. Mindenesetre nekünk ez rossz. A vele folytatott tárgyalásokon megállapodtunk abban, hogy Oroszország támogatni fog egy olyan verziót, hogy a gáz Törökországon, Macedónián, Szerbián és Magyarországon menjen át. Ha ebben minden ország egyetért, Oroszország realizálni tudja a projektet. Ám, mint Putyin elnök mondta, Oroszország levonta a megfelelő következtetéseket az előző eseményekből, és először az Európai Unió beleegyezését kell megkapni. Most ezen dolgozunk.
- Tehát ön, durván fogalmazva, „lobbizik” az EU-ban a Török Áramlatért?
- Az EU-ban különböző koncepciók vannak a tárgyalóasztalon. Tehát itt még csak nem is lobbizni kell, hanem harcolni a mi koncepciónk sikeréért. Nem elég jónak lenni, a többieknél jobbnak kell lenni.

 

A MET egy svájci bejegyzésű energetikai vállalkozás, amely több tízmilliárdos profitot termel abból – leegyszerűsítve –, hogy a magyar kormány jogszabályokkal teszi lehetővé: az állami MVM helyett ez a magáncég, mint közbeiktatott szereplő, fölözze a gázkereskedelemből származó hatalmas hasznot. A konstrukció lényege, hogy a MET a piacon olcsóbban vesz gázt, mint amennyiért annak a bizonyos hosszú távú szerződésnek értelmében a Gazprom Magyarországra szállít, ezt a gázt határon átadja az állami MVM-nek, amely ingyen szállíthatja át azt a határon, a gáz a túloldalon minimális felárral visszakerül az állami cégtől a MET-hez, amely azt már szabadon és jó haszonnal értékesítheti tovább. Ezt maga az állami MVM is megtehetné, mégis a MET kapta ezt a lehetőséget. Emlékezhetünk még a tavaly év elején kirobbant „gázbizniszre”, amikor kiderült, hogy a MET a rezsicsökkentésre szolgáló olcsó földgázon kaszált milliárdokat. Nem véletlenül adta a 444.hu nemrégiben ezt a címet a MET működését bemutató alapos írásának: „A legtöbb pénzt most így lehet csinálni Magyarországon”. És tényleg: a MET adózott eredménye 2012-ben már mintegy 50 milliárd forint.

 

Helyreigazítás:

A 2015. február hó 22. napján megjelent „Na, ez a gáz” címmel megjelent közleményben valótlanul híreszteltük, hogy a MET Magyarország Zrt.-vel kapcsolatosan utazott Orbán Viktor Svájcba.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!