Munka ünnepe, Csepelen – hol máshol? Igazi időutazás. A garantált gyerekkori emlékek megidézése érdekében a szüleimmel és két testvéremmel érkeztem a művház előtti kis térre bezsúfolt sátortengerbe.
Klasszikus zenei repertoár dübörgött a kihangosítóból, a tömegben babakocsikkal utat vágó anyukák, a söröspoharakkal egyensúlyozó, kivörösödött orrú, látványosan türelmetlenkedő apukák és a sarkon posztoló mentősök alkotta elegy akár nosztalgikus hangulatba is ringathatott volna. És valahogy mégsem volt igazi az élmény. Talán a biomasszázs, az állatsimogatóban megtaperolható egy szem kígyó vagy a klasszikus sörök mellett kínált konyakosmeggyes verzió okozta, de nyomokban sem éreztem az egykori munkaünnepes emelkedettséget.
És amikor már majdnem teljesen lemondtunk arról, hogy a május 1.-hangulatot felfedezzük, a színpad előtt hirtelen belefutottunk a proletár-életérzés tetőfokába. Sör-virsli verseny. Mindig is lenyűgözött, ahogy a sport kedvelői a különböző technikákkal operálnak: kettesével betolt virslik, a végére hagyott korsó sörök, mustárral vagy mustár nélkül, kenyér a lefojtáshoz… Hatalmas izgalmakkal tarkított percek következtek, és mi végre ismét az ünnep lázában égtünk, mint egykor.
És hogy mit jelent ma Csepel népének a munka ünnepe? Valójában úgy tűnik, nem sokat. „Nem kell suliba menni” – így egy iskoláslány, „Nem kell dolgozni” – így egy háromgyermekes apuka. „Nem kell felvonulni” – teszi hozzá egy nagypapa, két sörrel és egy unokával a keze ügyében, a pónilovaglásra ácsingózó, mintegy félórás sor legvégén. Ennél többet Csepel nem tudott nyújtani. Innen egyenes út vezetett Soroksárra, vagyis a Molnár-szigetre.
Ez már a felnőttek játszótere volt, bár a kicsik a rét közepén még nagyban labdáztak, inkább a táncos mulatságon (a PaDöDő, a V-Tech és a fél TNT is fellépett), és természetesen tetemes mennyiségű ital elfogyasztásán volt a hangsúly. Tántorgásból és csűrdöngölésből nem volt hiány, de az ünnep üzenete itt sem nagyon jelent meg. A mulatság résztvevői főként mulatni jöttek, inkább a hosszú hétvégének, mintsem egyéb, magasztosabb eszméknek örvendezve.
Egy viszonylag kritikus úr enyhén emelt hangon bonyolódott hosszas fejtegetésbe – ha jól értettük, a lényeg az volt, hogy manapság, amikor alig van bárkinek rendes munkája, és rengeteg a munkanélküli, semmi értelme ünnepelni a munkát.
Azonban mielőtt még jobban kifejthette volna mindezt, illetve, hogy akkor mégis miért látogatott el a rendezvényre, a felesége erőteljes mozdulatokkal elkormányozta a legközelebbi sörsátor irányába.
Itt viszont nem sikerült teljesen kivonnunk magunkat a pártok fennhatósága alól: egy Jobbik- és egy MSZP-sátor azért akadt a fröccsöntött játékokat kínáló árusok közé ékelve, viszont nem adtak semmit az ünnep fényéhez. De legalább megvoltak a régi jó kacatok és ételek is, amelyekre a munka ünnepén szüksége van az embernek, kolbász 700-ért, sör 500-ért, igazán jutányos áron lehetett fogyasztani.
A buli végül 9 után pár perccel bezárt, szinte utolsóként távoztunk a rétről. Munkásünnep volt, bár a lényegét sem Csepelen, sem Soroksáron nem sikerült átélnünk. De legalább megdolgoztunk az élményért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
