A fiatalok 45 százaléka akár véglegesen elhagyná az országot, ha lehetőségük adódna rá – derül ki a Bridge Budapest nonprofit egyesület reprezentatív felméréséből. A döbbenetes szám mögött elsősorban a pénz jelenik meg, mint legfontosabb ösztönző. Árvai Péter, a Bridge Budapest elnöke és a Prezi ügyvezető-társalapítója szerint azonban az okok mélyebben, a magyar társadalomban beágyazva keresendők. A probléma nem vehető félvállról, hiszen ha a legtehetségesebbek elmennek, milyen jövő vár az országra. Árvai Péterrel, a Szilícium-völgy egyik legsikeresebb magyar történetének elindítójával beszélgettünk.
– Sikeres nemzetközi vállalkozást vezet, a Prezi.com felhasználóinak száma eléri a 27 milliót világszerte. Budapesten és San Franciscóban is van irodájuk. Miért kezdtek foglalkozni a magyar fiatalok helyzetével?
– Magyarországra érkezésemkor nagyjából mindenki hülyének nézett, hogy én itt akarok céget alapítani és egy ötletet megvalósítani. (Árvai Svédországban nőtt fel, a Prezit jelenleg Budapestről és San Franciscóból vezeti – a szerk.) Nagybátyám a repülőtérről hazafele kábé fél óra alatt elmesélte, hogy itt minden rossz, nincsenek munkahelyek, ami van, annak sincs értelme. Nem tudott a céljaimról, de képzelheted, mennyire meg volt lepődve, mikor meghallotta, miért jöttem. Ma már ő is elhiszi, hogy itt is lehet jó dolgokat csinálni. De ezzel nagyon kevesen vannak így. A fiatalok maguk sem hiszik, hogy képesek lehetnek valódi sikereket elérni itthon. Az történik velük, mint a gyerekekkel, akikkel elhitetik, hogy hülyék a matekhoz és így később nehezen birkóznak meg a fontos kihívásokkal is. Mi ezen akarunk változtatni, hiszen a Prezi sem jöhetett volna létre a magyarok kreativitása nélkül.
– A fiatalok tehát azért akarnak innen elmenni, mert nem látnak perspektívát az ország nyújtotta lehetőségekben?
– Igen, a kutatásunk szerint a fiatalok 45 százaléka akár véglegesen is elhagyná hazánkat. Ez döbbenetes szám. Felveti a kérdést, mennyire fenntartható az az irány, amerre haladunk. Hiszen, ha a tehetséges, ambiciózus fiatalok el akarják hagyni az országot, akkor miből tud a jövő építkezni.
– Mi mást tehetnének?
– A probléma ott kezdődik, hogy nincs elég inspiráló, értelmes munkahely. Így az egyetlen, amit tenni lehet: több érdekes, jó céget és munkahelyet hozunk létre.
– Azért ez nem megy egyik pillanatról a másikra.
– De vajon miért nem? Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy Magyarországon a többség nem hisz magában. Míg Amerikában azt sulykolják a fiatalok fejébe, hogy mindegy, honnan jöttél, bármit elérhetsz, addig Magyarországon azt halljuk már az iskolától kezdve: ne álmodozz, úgysem sikerül. Persze minden nemzetgazdaságban van egy réteg, ami függetlenül a társadalomtól, képes változások elérésére, illetve egy másik, ami az összes pozitív támogatás ellenére sem lesz abban a helyzetben, hogy önállóan vállalkozzon. De a köztük lévő csoportot lehetne motiválni, és pusztán a negatív attitűdök megváltoztatása által sokkal több vállalkozás jöhetne létre.
– Mégis elég nehéz ezen változtatni akkor, amikor Magyarországon úgy látszik, mindegy, mennyire vagy tehetséges, végül az fog számítani, hogy kit ismersz. Hiába dolgozol keményen, ha végül a hatalom kegyeltjei jutnak versenyelőnyhöz.
– A korrupció szerintem nemcsak a vállalkozásokat érinti, hanem a mindennapi életet, kezdve az orvostól egészen a tanárig, aki azért ad jobb jegyet a gyereknek, mert a szülei fontos emberek. Ez is ugyanolyan attitűdbeli kérdés, mint a fiatalok ösztönzése. A korrupciónak kultúrája van, szinte „átmossa” az egész társadalmat. De senki sem taszíthatja el a felelősséget magától. Mindenkinek minden nap fel kell tennie a kérdést: büszke vagyok-e arra, amit az nap tettem? Milyen példát mutatok a gyerekeimnek, az élettársamnak vagy a kollégámnak? Előre vittem-e a világot, vagy nem?
– Noha mindez nagyon jól hangzik, nehéz belátni, hogyan változtathat meg egyetlen egy cég ilyen mély társadalmi beidegződéseket.
– Fontos azt látni, hogy a Prezi sikere nem kivétel vagy anomália, hiszen nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a nemzetközi piacon sikeresek tudnak lenni. Pontosan ezért a Bridge Budapestet két másik magyar céggel, a LogMeInnel és a Ustreammel alapítottuk, amelyek mind ugyanazt bizonyítják: egy jó ötlettel és termékkel a legnagyobbakkal is képesek vagyunk felvenni a versenyt. Ezért azt gondolom, hogy a startup cégeknek (induló innovatív vállalkozásoknak – a szerk.) nagyon nagy felelősségük van. Inspirálhatják a fiatal magyar vállalkozókat, hogy ők is elhiggyék, van értelme dolgozni és harcolni az álmaikért. Hogy csak egy példát említsek Észtországban a Skype sikere ugrásszerűen megnövelte a vállalkozók önbizalmát és így a vállalkozások számát. A Skype sikerének és tapasztalatának köszönhetően egy olyan mértékű attitűdváltáson ment át az ország, hogy mára az EU-n belül itt jön létre a legtöbb új vállalkozás.
– Ez lenne Magyarországon is a cél, mármint a fiatal vállalkozások önbizalmát kellene növelni ahhoz, hogy eredményesebbek legyünk és a fiatalok itt maradjanak?
– Az én vízióm egy olyan Magyarország, ami arra büszke, hogy értékeket és tudást hoz létre a világnak és ez a büszkeség az identitása részévé válik. Nap mint nap látom a Preziben, és az egyre fejlődő magyar startup kultúrában, hogy a kreativitás és képességek ehhez megvannak, csak támogatni kell azokat.
– Nemzeti büszkeségből pedig nincs hiány – vethetném ellen.
– Nem akarom senki érzéseit vagy büszkeségét kritizálni, de az igazi tartós, maradandó önbecsülés mindig a tettekhez kapcsolódik. Nehéz olyanra igazán őszintén büszkének lenni, amihez nem járult hozzá az ember. Igaz, sokféleképpen lehet kompenzálni, sokszor hallom például, hogy mennyi magyar Nobel-díjas van, ami furcsa olyan időkben, amikor a magyar tudomány finoman szólva sincs benne a világ élvonalában. Ugyanakkor érteni vélem a svédek büszkeségét, akik hasonló méretű nemzet, mint a miénk, mégis nagyságrendekkel több érdeklődést váltanak ki a világban. Gondoljunk csak a H&M-re, az Ericsonra, az Ikeára, a Volvóra vagy az Electroluxra, és még sorolhatnám.
– Mégis úgy tűnik, hogy a magyar társadalom nem fogja egyhamar levetkőzni, hogy a távolba révedve a történelemből magyarázza sikerességének vagy éppen sikertelenségének okait.
– Kereshetünk történeti okokat, de én azt mondanám, hogy ez egy kicsit mindegy, mert ha csak arra fókuszálnunk, hogyan teremtsünk több lehetőséget a jövőben, akkor elegendő, ha a hozzáállásunkon és a szóhasználatunkon változtatunk. Nem kell feltétlen magyarázat. Csak az kell, hogy én, amikor a gyerekemmel a jövőről beszélek, akkor támogassam, inspiráljam őt, erőt adjak neki, ahelyett hogy kritizálnám vagy visszatartanám őket.
– Nem vagyunk már lekésve arról, hogy új világmárkákat hozzunk létre?
– Azt látni kell, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a szolgáltató, technológiai cégek jelentik majd a jövőipart, ahol a legtöbb munkahely keletkezik majd. Ezen a területen Európa és Magyarország is kezd komolyan lemaradni, de nem vagyunk elkésve. A világban pillanatnyilag sikeres cégek sosem voltak olyan fiatalok, mint ma. Sosem volt jobb lehetőség világsikert felépíteni ilyen rövid idő alatt. És a magyarok, ugyanúgy, mint a svédek és az amerikaiak, képesek versenyezni: jó ötlettel, kemény munkával és némi szerencsével. Ha képesek lennénk elhitetni a fiatalokkal, hogy ők is képesek ebbe a küzdelembe beleszólni, Budapesten is lehet multit alapítani, akkor itt is születnének ilyen vállalkozások. A Bridge Budapest és a Prezi célja, hogy ezt a jó példát mutassa meg, semmi több.
Bridge Budapest
A Prezi, a LogMeIn és a Ustream magyar alapítású nemzetközi technológiai vállalkozások közös kezdeményezése, hogy megmutassák, Magyarországról is lehet nemzetközi sikereket elérni. A Bridge Budapest ösztöndíjával magyar egyetemistáknak és pályakezdőknek lesz lehetőségük gyakorlatot és inspirációt szerezniük olyan cégeknél, mint a Twitter vagy a Facebook.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!