"A legszembetűnőbb a médiában, hogy a véleményműfajokban alig tevékenykedik nő. Szegő Krisztina szerint ennek oka az, hogy nőktől nehezebben fogadunk el markáns véleményt, s ezzel a nők is így vannak."
„A világon mindenhol nagyon kevés a médiatartalmat előállító, vezető pozícióban lévő nők száma, nagyon kevés nő jut el véleményformáló szerepig, olyan hírnévig, hogy megmondóemberré váljon, ez fokozottan érvényes az online újságírásra” – magyarázza Aczél Petra, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének vezetője. A hazai női főszerkesztők vagy médiavezetők aránya körülbelül 4 százalék, annak ellenére, hogy több nő dolgozik a területen, mint férfi.
„Az újságírói szakma a ’80-as évek végétől elnőiesedett, ami akkor szokott bekövetkezni, amikor olyan alacsonyak lesznek a fizetések, hogy a férfiaknak már nem éri meg maradniuk. De hiába van több nő a hazai médiában, mégis többféle hátrány is éri őket – magyarázza Szegő Krisztina, a MÚOSZ Nők a médiában szakosztályának vezetője. – És ebbe a helyzetbe az érintett hölgyek bele is törődnek.”
A legszembetűnőbb a médiában, hogy a véleményműfajokban alig tevékenykedik nő. Szegő Krisztina szerint ennek oka az, hogy nőktől nehezebben fogadunk el markáns véleményt, s ezzel a nők is így vannak. Ezért van olyan kevés női politikus vagy gazdasági szakértő. Mindez világjelenség, amit a patriarchális berendezkedés okoz, s hozzájárul az is, hogy a véleményműfajokért könyökölni kell, ami nem éppen női tulajdonság.
A képernyőn erőteljesen elválik, hogy mely témák kapcsolódnak a nőkhöz. Jellemzően ilyenek az életmóddal kapcsolatos, illetve egészségügyi és oktatási területek. A közéleti vagy botrányt kirobbantó műsorokat, rendőrségi híreket férfiak tárják elénk, mert nem tartjuk nőiesnek ezeket a témákat, ha netán politikai műsorokat vezetnek hölgyek, gyakran megkérdőjelezik felkészültségüket. „Nálunk megbukott az a Jakupcsek Gabriella vezette Az igazság ára című műsor, ami mindenhol sikeres volt a világban, ugyanis nem viseltük jól, hogy ilyen műsort nő vezet, mert túl maszkulin volt, ugyanez igaz A leggyengébb láncszem című vetélkedőre is. Azt meg pláne elkeserítőnek tartom, hogy a nőkről szóló, délutáni talkshow fő attrakciója, amikor jutalomként, a műsor csúcspontjaként belép a férfi vendég, s ő mondja meg a tutit, ezzel ugyanis a női-férfi hagyományos szerepek sztereotípiáit erősítik” – világít rá Aczél Petra.
A vagány, wamp nőket nehezebben tudja a magyar média tartósan fenntartani. Például Szulák Andrea, aki anno ilyen szerepben volt jelen, anyaként, tanárnőként tért vissza, Liptai Claudia pedig alig szerepel mostanában.
A közéleti, beszélgetős műsorokban és a zsűritagok esetében 3:1 a férfi-nő arány.
Aczél Petra szerint mindez azért lehetséges, mert az emberi gondolkodás analóg, azt tudjuk újratermelni, amit már ismerünk, nincs arra példa, hogy több legyen a nő, nem látjuk, milyen, amikor mondjuk egy zsűriben három nő van és egy férfi. „Sok múlik azokon a nőkön, akik vezető szerepbe kerülnek: felismerik-e ezt a problémát és változtatnak-e rajta. De ha mondjuk a szappanoperákban nem a sztereotip női szerepek jelennének meg, az is pozitívan hatna. Minimum 50 év, mire ez változhat, bár azt mondják, ez a nők évszázada lesz.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
