Publicus-VH: Ez már a kormánypártiaknak is sok!

Nem aggódik a Fidesz a népszavazás miatt – már ha lesz. A referendumot támogató aláírásokat (a bombamglepetést okozó bejelentés szerint 266 151 aláírást! - a szerk.)pénteken adta le a Momentum Mozgalom, a szignókat rohamtempóban hitelesíti a Fővárosi Választási Bizottság apparátusa.

Amennyiben akad közöttük 138 ezer érvényes, akkor megtartható a referendum, legkésőbb nyárig. Nem vitás, a referendum önmagában presztízsveszteség a kormánypártnak.

Csakhogy ezt ellensúlyozhatja, akár felül is múlhatja a realizálható politikai haszon. Nagyban az ellenzék magatartásán múlik, hogy ki lesz a népszavazási kezdeményezés igazi nyertese.


Balbirok

Amennyiben lesz referendum, az oppozíció összes pártja garantáltan rárepül, az MSZ-Ptől a Demokratikus Koalíción át az Együttig mindenki megpróbálja lenyúlni a kampányt – és ez ellen az „ügygazda” Momentum nem tehet semmit. Hiszen miképp akadályozhatná meg, hogy a DK-s Gyurcsány Ferenc vagy épp a szocialista Molnár Gyula, a PM-es Karácsony Gergely, az LMP-s Hadházy Ákos ezerrel kampányoljon? Sehogy. Már csak azért sem, mert a baloldal pártjai számára kettős a tét. Az csak az egyik mondás, hogy egy sikeres „olimpiarendezés-ellenes” népszavazás érdemben gyengíti a Fideszt (erről lásd később), vagyis erősödik az ellenzék pozíciója. Ám az is hasonlóan hangsúlyos kérdés, hogy az oppozíción belül kinek a helyzete izmosodik. Ha a népszavazás megerősíti a Momentumot, az a fővárosi kispártok (praktikusan: Együtt, PM, MoMa) létét veszélyezteti: szavazóik átzsilipelhetnek. Egyszerűen azért, mert a Momentum sikerrel hiteti el, hogy ellenzéki erőként is meg lehet szorítani a kormányt, illetve félre lehet tolni az utóbbi 25 év elitjét.

Emiatt, ha megszűnéstől nem is, de bázisrablástól az LMP-nek és a DK-nak van félnivalója. Előbbi szimpatizánsainál ugyanis a rendszerellenesség az egyik hívószó, utóbbi tagsága pedig „gyűjtőpártjellegű”, így a szolid konzervatívokat és a keményebb liberálisokat „kimozgathatja” a Momentum.


Amit réven, azt a vámon

A Fidesz tehát joggal spekulál arra, hogy az ellenzék pártjai egymásnak esnek, márpedig ezt szimpatizánsaik nem tolerálják. Ezt bizonyítja, hogy miközben decemberre 13 százalékra izmosodott például az MSZP, népszerűsége mára 1-2 százalékkal csökkent. Az ok: egymás torkának esett a DK, az Együtt és az MSZP a miniszterelnök-jelölt és a választási felkészülés kapcsán. Minden egymásnak feszülés azt üzeni a választóknak: a baloldalon nincs meg sem az egységteremtő, sem a kormányzóképesség. Az persze megeshet, hogy a balos csetepaté a Momentumhoz terel választókat, így a formáció a legjobb esetben az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöböt is megugorja, ám ez csöppet sem zavarja a Fideszt, hiszen egy új szereplő csak még töredezettebbé teszi az ellenzéket.


A választásokra gyúrnak

Persze a kormánypárt nem bízza kizárólag a baloldalra a baloldal szétzilálását. Maga is besegít. Ha startol a népszavazási kampány, menedzsel egy pozitív kampányt az olimpikonokkal, és egy negatívat, ami azt sulykolja: a baloldal nem mer nagyot álmodni, és törpelétre kárhoztatja a nemzetet.

Hogy ez befolyásolja-e az olimpiai népszavazás sikerét? Valószínűleg nem. Ezzel a kormánypárt már az országgyűlési választásoknak ágyaz meg. Azt tudja, hogy érdemben nem lesz több voksa a fővárosban, ám arra jól jöhet egy korteshadjárat, hogy még véletlenül se kapjanak kedvet a szavazáshoz a budapesti bizonytalanok, illetve, hogy gyarapodjon a vidéki bázis (a „vörös főváros” már megint keresztbe tesz az országnak jeligére). Az elsődleges cél pedig nyilván az, hogy érvénytelen legyen a referendum, azaz a mintegy 1,38 millió választónak legalább a fele ne kocogjon el az urnákig. Így ugyanis azt lehetne kommunikálni, hogy egyetlen baloldali kezdeményezés mögött sincs népakarat. Ha azonban érvényes és sikeres a referendum, a kormánypártnak akkor sincs sok oka a kesergésre: budapesti bázisa érdemben nem csökken, nem áll össze a fővárosban sem egy egységes, ütőképes ellenzék, illetve a vidéki erőviszonyokat sem forgatja fel egy ilyen eredmény.


Nem hat a pánikkommunikáció

Az mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy ha sikerül elég választót elbiztatni a szavazókörökig, akkor az olimpiát elutasító voksok kerülnek többségbe – ez derül ki a Publicus Intézet méréséből, amit a Vasárnapi Hírek megbízásából készített. Az nem kérdés, hogy a magyarok többségét büszkeséggel töltené el, ha Budapest rendezné 2024-ben az ötkarikás játékokat. Ahogy azt sem vitatja a többség, hogy egy olimpia nagyban növelné az ország ismertségét. Meglepő módon azonban az emberek alig fele hiszi, hogy az ötkarikás játékok lebonyolítása javítaná az ország megítélését. Ám az ellentmondás csak látszólagos.

Az olimpia ügyében ugyanis nem működött a kormány kommunikációs receptje. Egyrészt nem sikerült felmutatni ellenségképet, aki ellen mozdulni kell. Az ötkarikás játékokat Los Angeles és Párizs „happolhatná” el, de érzelmi kampányt csak belföldi „bűnbakra” lehet alapozni. Másrészt ellenség híján képtelenség pánikot kelteni, már csak azért is, mert az olimpia „elmaradása” semmilyen hatással nincs a mindennapokra – nem vesz el munkahelyeket, nem pörgeti az inflációt, nem veszélyezteti a rezsicsökkenést, és így tovább. Harmadrészt pedig a kormány vízióit egy friss élmény ellenpontozta: a riói olimpia. Ami csöppet sem öregbítette Brazília hírnevét, sőt. Nem csoda, hogy csak a fideszesek hiszik (nekik is háromnegyedük), amit a kormány mond.


Másra kell!

Érzelmi köd nélkül pedig pontosan látja az ország fele, hogy Magyarország túl szegény egy olimpiához, illetve ezt a rengeteg pénzt más célokra kellene költeni. És ebbe a verdiktbe belejátszik, hogy lassanként a mutyit is figyelembe veszik a választók egy-egy közéleti döntés során. (Emlékeztetőül: mintegy egy éve a Publicus azt mérte, hogy még a bizonyított korrupció sem befolyásolja érdemben egy jelölt választásánál a szavazókat.) Az olimpia kapcsán viszont a markáns többség biztos benne, hogy a játékokhoz szükséges fejlesztésekkel kizárólag a Fidesz-közeli vállalkozók járnának jól.

Feltételezésüket pedig egy kormányzati projekt támasztja alá: a 2017-es vizes világbajnokságra épülő sportuszoda átépítését eredetileg 8 milliárd forintra árazták be, ám a költségek mára majdnem 50 milliárd forintra terebélyesedtek, az összrendezés pedig már 100 milliárdnál tart. Összegezve: az olimpia azért nem javítaná az ország megítélését, mert túlterhelné, szegénységbe lökné, és mutyiról szólnának a hírek.

Nem csoda, hogy összességében az emberek 65 százaléka nem kér az olimpiából – és még a fideszesek többsége is úgy gondolja, hogy az „olimpia megrendezése nagyon sokba kerülne, Magyarországon ezt a pénzt más célokra kellene fordítani”. Hogy mi lenne az a más, abban nincs vita: kormánypártiak, szocialisták, jobbikosok és bizonytalanok egyaránt az egészségügyi rendszert tennék rendbe az olimpiai pénzből. Az ellenzék listáján második helyen az oktatás áll, a fideszesek ezüstérmése a szegénység és az éhezés felszámolása (ami egyébként azt jelzi: saját tábora sem hiszi el a kabinet „beszüntettük a szegénységet” szlogenjét). Azt viszont senki nem mondhatja, hogy pénzéhes lenne a magyar: sem a fizetések, sem a nyugdíjak emelése nem fért be az öt legfontosabb, pluszpénzt igénylő cél közé.


Nem sajnálják

Azok viszont, akik az olimpiapártoló minoritáshoz tartoznak, egyre elkötelezettebbek. Míg 2016-ban arra a kérdésre, hogy „akkor is támogatja, ha csak az olimpiához közvetlenül kapcsolódó költségek minden választópolgárnak legalább 125 ezer forintjába kerülnek”, az olimpiatámogatók majdnem fele válaszolt igennel, mára az igenlők aránya 59 százalékra izmosodott. Hasonlóan hasasodott azok aránya, akik azt se bánják, hogy az olimpia miatt a következő 10 évben elsősorban budapesti és környékbeli fejlesztések lennének az országban – a játékok pártolói 67 százaléka (augusztusban még csak 53 volt) nem Budapest-irigy. (Ezeknek az embereknek a zöme alapvetően fideszes.)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!