Egész Nyugat-Afrika gazdaságát romba döntheti az Ebola szörnyű pusztítása.
Bukott államokká változtathatja az Ebola az érintett országokat – jelentette ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója, Margaret Chan. A héten a 4500-at is meghaladta a járvány halálos áldozatainak száma, és ez a szakértők szerint olyan súlyos válságot teremthet, amely veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Bár a WHO figyelmeztetése egyelőre közelebb áll az apokaliptikus jóslathoz, mint az objektív előrejelzéshez, tény: az Ebola máris jóvátehetetlen károkat okozott Guinea, Libéria és Sierra Leone gazdaságának.
A Világbank októberi jelentése szerint a három ország összesen 360 millió dolláros GDP-kiesésre számíthat ebben az évben, de az egész nyugat-afrikai térségnek okozott veszteség ennek a sokszorosára, akár 2–7 milliárd dollárra is rúghat.
A gócpontnak tekintett államok mezőgazdasági termelése jelentősen visszaesett, mert főként a vidéki területeken pusztít az Ebola, így sok földműves betegedett meg, és azok a vendégmunkások, akik a kakaótermesztésben, pálmaolajvagy gumitermelésben dolgoztak, a vírus miatt hazautaztak. Így most nincs elég munkaerő a termés begyűjtéséhez, és a jövő évi elvetéséhez sem, ami évekig tartó válságot okozhat. A helyzetet súlyosbítja, hogy mivel lezárták a határokat és leállt a kereskedelem, a fertőzött országok nem jutnak elég élelmiszerhez. A hiány inflációt gerjeszt, a valutájuk romlani kezd, így ha egyszer meg is indulna az import, sokkal kevesebbet tudnának behozni, mivel nem lenne rá fizetőképes kereslet. Noha termékeik egy részét nem tudják eladni az Ebola-sújtotta szomszédaiknak, a környező országok egyelőre hasznot húznak a válságból, hiszen a termékeik iránt megnövekedett a nemzetközi kereslet, így drágábban értékesíthetik a nyersanyagokat.
A kakaóbab ára nemrég hároméves csúcsot döntött: utoljára akkor volt ilyen magas, mikor Elefántcsontpart majdnem polgárháborúba süllyedt. De a legnagyobb kakaóexportőrként számon tartott Elefántcsontpart vagy Ghána öröme nem lehet teljes, mivel másik jelentős bevételi forrásuktól, a turizmustól szinte teljesen elestek. Ghánában üresen állnak a szállodák, és a tulajdonosok arra panaszkodnak, hogy a pihenni vágyók és a konferenciákra érkezők is sorra mondják le a foglalásokat.
A kereskedelem és a turizmus visszaesése pedig az afrikai légi közlekedésre is végzetes hatással lehet, a törölt útvonalak miatt sokan már a csőd szélén állnak. Jövőre az Ebola akár 25 milliárd dolláros gazdasági visszaesést okozhat Nyugat-Afrikában a Világbank becslései szerint, ha decemberre nem sikerül megfékezni a járványt. Ez az összeg Magyarország GDP-jének nagyjából ötödét jelenti egy olyan térségben, ahol az emberek többsége legfeljebb másfél dollárból él naponta.
Azonban a fejlett gazdaságokat is negatívan érinti a vírus terjedése. A kakaó árának emelkedése, a piaci bizonytalanság és a csökkenő profit miatt a Nestlé részvényei jelentősen esni kezdtek, és ezen az sem segített, hogy a svájci cég vezetése hangsúlyozta, a csokoládé csak 10 százalékát teszi ki a vállalatcsoport termékeiknek
Hasonlóan nehéz helyzetbe kerültek az acélgyártó vállalatok is, ugyanis a guineai és libériai vasércbányákban szünetel a termelés, miután a külföldi munkatársakat evakuálták. A világ harmadiklegnagyobb bányászvállalata, a brit-ausztrál Rio Tinto azonban teljesen más stratégiát választott, hogy megőrizze piaci pozícióit, mint a Nestlé: 100 ezer dollárt adományoztak a WHO-nak és védőruhát, illetve fertőtlenítőszereket osztogatnak a helyieknek.
--------------
Valószínűleg nem tartják meg januárban a jövő évi Afrikai Nemzetek Kupáját az Ebola miatt. A rendező ország, Marokkó attól fél, hogy az akár egymilliónyi futballrajongót vonzó sporteseményre a vírust is nagyobb eséllyel hurcolhatnák a kontinens minden részéből érkező szurkolók. Rabat a halasztást kezdeményezte az afrikai szövetségnél, Ghána és Dél-Afrika is támogatja ezt.
-------------
4500 áldozatot követelt egyes becslések szerint eddig az Ebola, amióta februárban felütötte a fejét.
Emberi hibák is segítik a vírust
Mintha nem lenne elég a vírus „természetes” terjedése – még fatális véletlenek és óriási mulasztások is tovább súlyosbítják az Ebola okozta veszélyt.
Fertőzött és titkolózó utasok, rosszul elkerített karantén, elkóborló ápolónő, elaltatott kutya – a világ nem lehet büszke arra, ahogy az Ebolára reagált. Túlzás nélkül állítható, hogy hibát hibára halmoz az egészségügy a krízishelyzetben. Spanyolországban az első beteg épp az az ápolónő volt, akinek tisztában kellett volna lennie a veszéllyel, mégsem vallotta be, hogy kezelt két ebolás beteget. Napokkal később ő is elhunyt, de hallgatása százak életét veszélyezteti. Baklövés volt egyesek szerint az is, hogy a kutyáját végül, mivel feltételezhetően megfertőződött, elaltatták – mindeddig ugyanis nem sikerült kideríteni, a négylábúak hogyan kaphatják el a betegséget, és képesek-e tovább fertőzni.
De óriásit bakizott az a dallasi kórház is, ahonnan hazaküldtek egy ebolás beteget, pedig tudták, hogy Libérából tért nemrég vissza az Egyesült Államokba. Végül mégis bekerült a kórházba, és bár gondozói megfelelő védőfelszerelést viseltek, az őt kezelő egyik nővér lett az első, aki az USA területén fertőződött meg. A mulasztásoknak azonban itt még nem volt vége: hamar közkincs lett az a felvétel, amin az ápolónőt Atlantába szállító szakemberek mellett feltűnik egy védőfelszerelés helyett csupán farmert, inget és napszemüveget viselő férfi. Utólag kiderült: ő az az ember, akinek feladatul szabták, hogy járványügyi szempontból ellenőrizze, a beteg nő szállítása megfelelően folyik-e.
Bár a járvány kitörésekor a szakemberek még azzal nyugtatták a közvéleményt, hogy az Ebola nem terjed olyan könnyen, mint hinnénk, az utóbbi hetek-hónapok során több esetben is kiderült, mégsem olyan nehéz elkapni. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan inkább a hallgatást választják, amikor arról van szó, elkaphatták-e a betegséget. Emellett problémaként jelentkezik az is, hogy a lappangási ideje hosszú, akár hetek is eltelhetnek, mire valakiről kiderül, hogy fertőzött-e vagy sem.
Éppen ezért Barack Obama a napokban bejelentette, hogy egy Ebola-ügyi főfelelős kinevezését fontolgatja – az utazási tilalom bevezetését viszont pontosan azért nem támogatja, mert a betegségről jobb tudni és beszélni, ahelyett, hogy az utasok különböző módszerekkel próbálnák titkolni, eredetileg mely országból indultak útnak. Ez ugyanis káoszhoz és az Ebola továbbterjedéséhez vezetne, míg így az egészségügyi szakemberek éberen felügyelhetik az utasokat és igyekeznek kiszűrni azokat, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak. Ettől függetlenül úgy tűnik, a betegség azért időről időre sikeresen átcsúszik az ellenőrzési pontokon. Immár Koszovóban is kórházba került egy férfi Ebola-gyanú miatt.
Aki ott volt az elején
„Ez meg mi az ördög?” – ez volt az első gondolata Peter Piot kutatónak abban a pillanatban, amikor sikerült felfedeznie a mikroszkóp tárgylemezén az Ebola-vírust. A belga szakember a Guardiannek adott interjújában idézte fel azokat a napokat, amikor 1976-ban sikerült elsőként megtalálniuk a kór okát. Ő maga akkoriban Belgiumban kezelt néhány apácát, akik Afrikából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból hurcolták magukkal a betegséget. Piot kutatni kezdte a fertőzés okát, néhány nap múlva pedig már utazott is Yambuktu felé, ahol az apácák megfertőződtek.
A kutatóknak akkoriban fogalmuk sem volt arról, milyen pusztító erejű járvánnyal van dolguk, amelyről még azt sem tudták, hogyan terjed – ő maga is akkor ijedt meg először, amikor saját magán is észlelte az akkor még csak feltételezett tüneteket. Szerencséje volt, nem az Ebola támadta meg, megúszta egy gyomorrontással…
Viszont mivel a tudósok elképzelni sem tudták az első időszakban, hogyan kellene védekezniük, a latex ruháktól a motoros szemüvegig mindent magukra húztak, hogy védjék az egészségüket. Mára mindez történelem, ő maga pedig kellő iróniával mesél azokról a napokról. Ő adta például a betegség nevét is: hamar elvetették az ötletet, hogy Yambukturól nevezzék el a vírust, hiszen az megbélyegezte volna a falut örökre.
Így jutott eszükbe, hogy a legközelebbi folyótól kölcsönözzék a nevet, nézegették a térképet, és rábukkantak az Ebola folyóra. Ekkor körülbelül hajnali 3 óra volt és sötét, a térkép pedig kicsi és piszkos. Mint utólag kiderült, nem is a településhez legközelebbi folyóra böktek rá. „De hát az Ebola szép név, nem?” – tette fel a költői kérdést Piot. A mostanra kialakult helyzetet azonban már egyáltalán nem érzi ilyen derűsnek. Míg csaknem 40 évvel ezelőtt még bőven volt okuk és indokuk arra, hogy esetleges hibákat kövessenek el, hiszen fogalmuk sem volt arról, mivel állnak szemben, mára az Ebola senki számára nem ismeretlen betegség – s mégis, feltartóztathatatlanul terjed, sokszor épp azért, mert az erre szakosodott szervek sem állnak a helyzet magaslatán. Piot szerint sürgősen össze kell fogni és egy normális stratégiát alkotni a járvány feltartóztatására, a katasztrófa ugyanis immár kézzelfogható közelségbe került mindannyiunkhoz.
D. H. N.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!