Robotok és zombik a mentőszolgálatnál – a minisztertől kérnek segítséget

Robotok és zombik dolgoznak a mentőszolgálatnál, a rendszert pedig a ragtapasz és a pólya tartja össze – ezzel az egyik informátorunk szájából elhangzott mondattal jól érzékeltethetők a hazai mentési állapotok. Múlt heti cikkünk nyomán csak úgy zúdulnak a panaszok, hogyan tudják egyre nehezebben túlélni a mindennapokat a dolgozók. „Képzelje el, mit érezhetek akkor, amikor egy kétéves kisgyerekhez hívnak, hogy összeesett és nem lélegzik? Átfut a fejemen, hogy A, meg B verzió, mi lehet vele és ahhoz nekem mit kell majd tennem. Aztán átfut az is, hogy csak az a két eszköz nincs a kocsiban, amivel újra tudom éleszteni. Szerencsénk volt, hogy nem volt végül szükség rá” – meséli az egyik mentőtiszt, aki szerint viszont az már a napi gyakorlatban okozhat, s okoz is gondokat, hogy a járművek a minimum feltételeknek sem felelnek meg. „Hogy az új beszerzésű autóknál az utcára ki kellett húzni a beteget az újraélesztéshez, a vicc kategóriája, az azonban, hogy az eset- és rohamkocsik felében nincs pl. szén-dioxid-kilégzésmérő, az már dráma, életveszélybe sodorjuk a betegeket.”

„Legutóbb egy eszméletlen beteget kellett újraélesztenem, de nem tudtam az alapvető paramétereit mérni – panaszolja lapunknak egy mentésben dolgozó. – Amikor beértünk a kórházba, a vérgázmérés után kiderült, hogy a lélegeztetés nem lett optimális, ami bármikor maradandó agykárosodást okozhat. De volt olyan is, hogy a lerobbant autó helyett olyat tudtak csak küldeni, amiben nem volt fűtés, így egy vonulás után leálltunk, míg egy másik alkalommal 6 órán át nem találtak olyan járművet, amivel a kiesőt pótolni tudták volna” – sorolja tovább a dolgozó, aki szerint előfordul, hogy már ők maguk sincsenek biztonságban. „– Szén-monoxid-mérő például nincs az autókban, de télen volt olyan, hogy a havazás közepette tükör radiál gumikkal állt ki a kocsi, negyvennel többel nem is engedtem, hogy menjünk” – folytatja. Pillanatnyilag csak a központi régióban 56 autó vár javításra, vagy műszaki vizsgára, Debrecenben több mint 70-75, Kecskeméten és Veszprémben 30 és 40, miközben a szolgálat 100 milliós adósságot görget maga előtt a szervizek felé. Az alkatrész- beszállítók már nem is hiteleznek, csak pénz ellenében adnak bármit a járművekhez. De mindezek mellett az orvos- és mentőtiszthiány, na, meg a szinte tartalék nélküli gépkocsipark olyan helyzetet teremtett, hogy egyes régiókban ma bizonyos időszakokban egyszerűen nincs mentés.

Nyírábránd, Püspökladány, Tiszafüred, Egyek, Hajdúnánás, Polgár – olyan mentőállomások, ahol a hónap felében egyszerűen nincs esetkocsi, vagyis olyan jármű, amelyen orvos, vagy mentőtiszt lenne, állítják informátoraink. „Komáromban 4 óra után nincs, a legközelebbi riasztható Tatabányán van, de ugyanúgy Karcagra is Debrecenbe lehetne küldeni ilyenkor a rohamkocsit, de Gödöllőn is sokszor a háziorvost kell riasztani” – mondja egy mentősofőr, illetve egy mentésirányító. Nincs túlóra, így nem ritka, hogy a mentőtisztet otthonról riasztják, aki munkaidőn kívül, vagyis teljesen szabálytalanul ment. Más-más területekről is kaptunk jelzéseket: ugyanilyen korlátozás van Siófokon és környékén, Zircen, Várpalotán, Pápán vagy Marcaliban is. Kaposváron például március 9–14. között nappal, 22–30. között éjszaka csupán egyetlen esetkocsit lehet majd riasztani. Miközben van, hogy az alacsonyabb szintű mentőautó is visszautasítja a feladatot, mondván: a mentőápolói gyorstalpalóval nem érzi kompetensnek magát az egyébként autószerelő vagy szobafestő-mázoló végzettségű mentős, akinek például epilepsziás beteget kellene ellátnia.

„A túlóratilalom nemcsak szakmailag, de nekünk, emberileg is súlyos érvágást jelent, hiszen pénzt nem kaphatunk, így a dolgozók többsége 90-100 ezer forintot visz haza. Vannak, akiknek valóban a napi megélhetés gondot jelent. És közben kapunk egész télre egy darab nadrágot, egy dzsekit és 3 darab pólót, amit, ha a beteg összevérez, lepisil vagy lehány, vihetjük haza, az otthoni mosógépbe kimosni. A kocsit pedig mi, a sokkal drágább, steril kötszerekkel takarítjuk, minden egyes vonulás után. És mi vettük meg az autókba a GPS-t és a térképet” – meséli a mentősofőr, aki szerint mindez abban a tudatban még inkább demoralizáló, hogy pontosan tudják: a vezetőknek szolgálati autó jár, benzinkártyával, amit bármikor használhatnak.

„És akkor a hívórendszerről még nem is beszéltünk” – folytatja már egy szolgálatvezető. „Az, hogy ma a 112-t felhívja valaki, annyit jelent, hogy egy rendőr felveszi, akinek fogalma sincs, hová irányítsa a hívót, amíg ez kiderül, idő veszik el. Hamarosan ráadásul meg is szűnik a 104, azután várhatók majd az igazi gondok. És ha végre eljutottunk a mentő diszpécseréig, ott ma sincs check-list, vagyis olyan »kérdezési protokoll«, ami alapján kérdezni kellene a telefonálót, hogy minél gyorsabban és biztosabban lehessen tudni, mi is a baj. A hívás fogadója ma, a 21. században, egy darab papírra, kézzel felírja az esetet, amit tovább ad a mentésvezetőnek, aki – optimális esetben – el is tudja azt olvasni, majd ezután beüti a mentőállomást, ahonnan riasztani akar. Ez a procedúra már legalább 5-6 percet elvesz, amíg egyáltalán a kocsi indulni tud” – állítják a mentősök.

De mi van MICU-val, a mentőszolgálat korábbi sikertörténetével? MICU-n, a „mobil intenzívosztályként” működő kocsin csak és kizárólag intenzív terápiás szakorvos volt szolgálatban a nap 24 órájában. Készenlétben állt azokra az esetekre, amikor nagyon súlyos állapotú betegeket kellett egyik intézményből a másikba szállítani. Anno, kiemelt bérezéssel, külön szerződéssel dolgoztak a szakmájukban elismert szakemberek. Ennek ma már nyoma sincs. A bérezés megszűnt, az orvosok szétszéledtek, s ma a szolgálati idő többségében még csak mentőorvos sincs a legmagasabb szinten felszerelt járművön.

Információink szerint egy mentős segítségkérő levele már úton van közvetlenül Balog Zoltán miniszternek címezve, illetve most dolgozók sora fogalmazza közös levelét, amelyben azonnali közbeavatkozást és támogatást kérnek. Ahogy mondják, aláírásgyűjtést kezdenek, mert tökéletesen megingott a bizalmuk a mentőszolgálat vezetőivel szemben és nem látják biztonságban a mentést, miközben megelégelték azt a kiszolgáltatott és méltatlan helyzetet is, ahogy, amiben dolgozniuk kell.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!