- Emberéleteket veszélyeztet az orvoshiány a magyar sürgősségi ellátásban
- Az orvosszervezetek „számháborúznak” a közös föllépés helyett
- A sürgősségi ellátás bizonyos területein teret nyerhetnek a magánintézmények
Mezőkövesden egy harmincnyolc éves asszony halt meg két évvel ezelőtt, mert a sürgősségi ügyeleten félrediagnosztizálták a betegségét.
Az aznap szolgálatot teljesítő orvos pszichiáter végzettséggel rendelkezett, rendes munkaidejében főleg a pánikbetegséggel foglalkozott, a tüneteket is ezzel a kórral azonosította, és hazaküldte a nőt. Reggelre az asszony olyan rosszul lett, hogy a sürgősséggel kihívott mentők már nem tudták újraéleszteni, tüdőembóliában elhunyt. Az esetből rendőrségi ügy lett, ám a nyomozás azzal zárult, hogy az orvosnak joga van téves diagnózist felállítani, emiatt nem büntethető.
„Ha nem orvos vagyok, talán velem is ugyanez történik – mondja Keszthelyi Gyula Tardon élő háziorvos, aki tavaly decemberben kapott infarktust, ám a mentők nem szállították be Miskolcra, szerintük ugyanis az EKG nem igazolta a kórismét. – Már volt egy infarktusom, ha nem orvos vagyok, akkor is tudnám azonosítani a tüneteket” – teszi hozzá. Ilyenkor általában egy telemetrikus készülékkel közvetlenül a miskolci kórház kardiológiai osztályára továbbíthatják az adatokat, de az ő esetében ezt nem alkalmazták. Miután a mentők otthagyták, a saját otthoni házipatikájából próbált olyan gyógyszereket előkotorni, amelyek a vérrögképződést gátolják: szerinte ennek köszönheti, hogy két órával később, amikor másodszori riasztásra végül mégis elvitték a kórházba – egy sima betegszállító autóban, végig ülve –, még elláthatták a kardiológián, ahol természetesen igazolták az infarktus tényét.
Keszthelyi doktor szerint az egész magyar, több sebből vérző sürgősségi ellátást törvénytelenségek és szabálytalanságok tartják még úgy-ahogy életben.
„Cserépváralján rendelek, hétfőn, amikor az ambuláns lapokkal jönnek be hozzám a betegek, sokszor látom, hogy a hétvégi sürgősségi ügyeleten ellátott betegeim ambuláns lapjain pénteken, szombaton és vasárnap is ugyanaz a pecsétkód szerepel. Ebből látom, hogy időnként egyetlen rezidens kislány nyomja le az egész hétvégi ügyeletet, olykor egyhuzamban 72 órát dolgozva, vagy többet is, ha már pénteken amúgy lehúzta a rendes munkanapját, és utána esett be csak az ügyeletre” – mondja. Vagy – miként a mezőkövesdi asszony példája is mutatja – olyanokkal kell feltölteni a szolgálatot, akiknek nincs meg a sürgősségi ellátáshoz megfelelő sürgősségi tapasztalatuk.
„Efölött szemet huny az egész egészségügyi irányítás, másképp ugyanis be kellene ismerniük: csak törvénytelenségek árán tudják fenntartani a rendszert, s az ügyeletet vállaló orvosok messze az uniós jogszabályban előírt túlmunka felett teljesítenek” – mondja a háziorvos, aki szerint nem jobb a helyzet a kórházi sürgősségi ellátásban sem.
Itt egyrészt az a gond, hogy eleve megnőtt az egy helyre összpontosuló sürgősségi esetek száma, mert csak a kijelölt kórházak látnak el ilyen típusú betegeket, másrészt égető a szakemberhiány is. Ez nem csak az orvosokra, s az ápolónőkre vonatkozik, már takarítónőt is alig találnak a kórházakba. „Nem véletlen, hogy a legtöbb beteg már a vécére sem mer elmenni várakozás közben, mert csak mocskot, bűzt és szennyet talál ezeken a helyeken” – teszi hozzá.
A fele sincs meg
Hatszáz orvos hiányzik a sürgősségi ellátásból, ugyanis csak kevesebb mint 140, megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvos dolgozik a kórházak sürgősségi osztályain. A szakemberek túlterheltek, gyakori, hogy a műszakokat rezidensek viszik, van olyan osztály, ahol a vezetéssel megbízott orvos sem rendelkezik az előírt szakképesítéssel.
A béremelés elkerülhetetlen ahhoz, hogy az orvoshiány legalább ne gyűrűzzön tovább – állapította meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) is a hazai Sürgősségi Betegellátó Osztályokon (SBO) végzett felmérése és a kamarai panaszok alapján. Éger István elnök a drasztikus helyzetről levélben értesítette az emberi erőforrások miniszterét, az egészségügyért felelős államtitkárt, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatóját és az országos tiszti főorvost – érdemi intézkedéseket sürgetve.
A legnagyobb sürgősségi szakmai-civil szervezet, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke, Berényi Tamás szerint az alapellátás számára elérhető diagnosztikai kapacitások elégtelensége miatt a sürgősségi rendszerre olyan feladatok is terhelődnek, amiket nem az SBO-knak kellene ellátni, hiszen így drágább és rabolja az időt. Ettől is lesz a sürgősségi túlterhelt, amit tetéz a súlyos orvoshiány.
„Hazánkban alapcélok hiányában a képzés nem differenciált, nem támogatott. Így kritikus a mennyiségi és minőségi humánerőforrás-hiány.”
Berényi Tamás szerint a változáshoz elengedhetetlen a szemléletváltás és a központi akarat (tulajdonosok, politika, felügyeleti szervek) megléte. Valós mérések nyomán született hosszú távú elképzelésre, majd egy ahhoz igazodó stratégiára lenne szükség, mert a mai, izolált, rövid távú érdekek mentén működő rendszer csak veszteséges lehet – a betegeknek, az egészségügyben dolgozóknak és az államnak is. Az elmúlt húsz évben nem sikerült egy olyan beteghez rendelt, akut ellátói rendszert kiépíteni, amiben valós, meghatározó szerepe lehetne a sürgősségi ellátásnak. Így, amit a sürgősségi ellátónak képviselnie kellene – beteghez rendeltség, időmenedzsment, szakmai hozzáértés –, nem valósul meg.
Egy vizsgálat margójára
A Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) nem vett részt az adatgyűjtésben. És – bár a problémát valósnak vélik – a MOK adatait nem tartják hitelesnek. „Nem tudni pontosan, hány aktív szakorvosunk van, az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ adatbázisa nem naprakész, nem jelzi, ki hány helyen dolgozik, egyáltalán itthon van-e. A MOK által kiszámolt 600 fős orvoshiány abból indul ki, hogy Magyarországon nagyjából 100 helyen van akut jellegű kórházi ellátás, s ezek sürgősségi egységén, minimálisan 5-6 szakorvosra van szükség. A világon nincs annyi szakorvos, amennyivel ezt korrekt módon fel lehetne tölteni. Az így is pazarló és elégtelen rendszer saccolt adataiból számolni eleve hibás, nem előremutató” – mondja Berényi Tamás, a társaság elnöke. Éger István kamarai elnök lapunknak azt mondta, a hatóságnak egy átfogó vizsgálatot kell készíteniük a MOK levele alapján. A MOK a törvényben definiált legmagasabb köztestület, ilyen szinten vizsgálódtak, igaz, csak ötven kórházból kaptak adatokat, de nem a levegőbe beszélnek. Azt, hogy melyik kórházban milyen hiányosságokat tártak fel, csak a hatóságnak árulják el, mert nem szeretnének pánikot kelteni, vagdalkozni.
A MSOTKE is többször próbálkozott adatgyűjtéssel, ami szerintük reprezentatívabbra sikerült, mint a MOK-é, de elégtelen ahhoz, hogy valós érvként, fejlesztési alapként legyen használható, mert nem naprakész.
„A MOK nem kívánt együttműködni velünk valós adatgyűjtésben – fél éve saját prekoncepcióit próbálja adatokkal alátámasztani. Az adatgyűjtés módszertanával sem értettünk egyet, így az eredménnyel szemben is komoly fenntartásaink vannak. Jelenleg az adatszolgáltatás esetleges, pontatlan, a „mikor-kinek- miért” kérdések vezénylik – nem pedig a valóság” – állítja Berényi. A társaság évek óta szeretné elérni, hogy legyenek rendszerszintű, hozzáférhető minőségügyi és menedzsmenti számításhoz, tervezéshez, fejlesztéshez használható friss adatok, ehhez lennének is nemzetközi standardok. „A hazai egészségügy menedzsmenti gyakorlata, társadalmi környezete nem ismeri és nem is alkalmazza a valid, egészségügyi minőségi mutatókat. Ám mivel a sürgősségi szemlélet minőségügyi alapokra, fejlesztési lehetőségre épül, ilyen adatok nélkül légüres térbe kerül” – mutat rá az elnök.
Kerestük az ügyben az Emmit és a Magyar Kórházszövetséget is: utóbbi nem reagált, az egészségügyi államtitkárság pedig addig nem indít vizsgálatot, amíg a Kórházszövetségtől vagy a szolgáltatóktól nem kap jelzést.
Ahol csőddel jár a baleset
Sokba kerül az Amerikai Egyesült Államokban, ha valakinek sürgősségi ellátásra van szüksége. Egy lábtörés ellátása kétezer dollárra is rúghat, de ha valakinek a veseköve miatt kell hirtelen kórházba mennie, az négyezer dollárnál, azaz egymillió forintnál is többe kerül. Ez amerikai mércével mérve is sok; hivatalos adatok szerint egy sürgősségi ellátás átlagos ára 40 százalékkal magasabb, mint az adott beteg egyhavi lakbére. Az amerikai betegellátás költségei azért „szálltak el”, mert magánkórházakon és magánbiztosítókon alapszik és profitorientált. Hogyan lehet ilyen összeget kifizetni? Akinek van biztosítása, annak 100-150 dollárt kell fizetnie, a többit a biztosító állja. Sok kórház (drága magánintézmények is) komoly kedvezményeket ad azoknak, akiknek nincs biztosításuk és a szegénységi küszöb alatt vagy ahhoz közel élnek. Vannak közkórházak is, ám itt rosszabb az ellátás és a számlát itt is kiállítják. A különbség az, hogy nem kell már az ellátás előtt bizonyítani, hogy valakinek van biztosítása vagy pénze a beavatkozásokra. Itt bárkit ellátnak, és ha valaki nem tud fizetni, akkor beperelik, végül a kormány állja a kórház költségeit. Ez mindennapos: Amerikában évente kétmillióan jelentenek csődöt amiatt, mert nem tudják kifizetni orvosi vagy kórházi számláikat.
K. A. T.
Fizetni, de azonnal!
Többen próbálnak a sürgősségihez hasonló ellátást is biztosítani a magánellátás területén is. „A legmodernebb technológiákat alkalmazva, betegközpontúan működünk” – mondja dr. Börzsei-Knoll Veronika, az egyik magánellátó központ társtulajdonosa.
A családi vállalkozást az ortopédsebész házaspár alapította nyolc éve, baleseti ügyeleti ellátást négy éve folytatnak, másfél éve pedig egyszerűbb törések, szakadások esetén műtétet is végeznek. Ünnepnap és hétvégén is nyitva vannak reggel 8-tól este 8-ig, ez idő alatt egy ortopéd traumatológus, a röntgen és a járóbeteg-ellátás mindig „üzemkész”.
Naponta nagyjából húsz sérültet látnak el, többnyire boka-, csukló- és kulcscsontsérülteket, a síszezonban megnő a térdproblémákkal érkezők száma. Az elmúlt napokban pedig sok, a csúszós járdán elesett betegük volt. „Űrt töltünk be, ugyanis az állami kórházaknak mérlegelniük kell az esetek súlyosságának megfelelően. Így a banálisabb sérülésekkel akár fél napot is lehet várakozni. Nálunk az esetek 80 százalékában azonnal ellátjuk a beteget, ha netán sokan vannak, akkor maximum 40 percet kell várni” – sorolja a magánintézmény előnyeit a társtulajdonos.
Leginkább aktív, egzisztenciával rendelkező, 30–45 év közöttiek érkeznek, de nem csak A+-os, azaz magas jövedelműek. A költségek előre kiszámíthatóak, már a telefonban is elmondják, mire lehet számítani.
Zsebbe kell nyúlni: egy hétköznapi ügyeleti látogatás 20 ezernél kezdődik, egy ügyeleti ambuláns sebészeti beavatkozás 35 ezer forintba kerül. Ezért cserébe a modern európai szemléletet részesítik előnyben: nem allergén anyagokkal dolgoznak, a hagyományos fémötvözetek helyett titánt használnak. A minimumfeltételek ugyanazok, mint egy állami sürgősségi osztály esetében, azaz például a tűzbiztosság, a mosható fal, de meghatározott a műszerek száma, a szakszemélyzet és a vizesblokk felszereltsége is.
Kirschner András háziorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, az egyik magánklinika ügyvezetője húsz éve dolgozik a sürgősségi ellátásban. Hétköznap fővárosi rendelőjükben fogadnak betegeket, akik leginkább olyan panaszokkal érkeznek hozzájuk, mint általában a háziorvosokhoz (láz, torokfájás, vérnyomásprobléma, bokaficam, vesefájdalom, migrén). Hétfőnként gyerekbaleseti ellátást végeznek, ami hiánypótló, ugyanis aznap a János Kórházban nincs gyerektrauma, tehát a teljes budai oldalon ők látják el magánellátóként a sürgősségi feladatokat aznap, ultrahanggal, röntgennel. Éjjel és hétvégente a két felnőtt- és egy gyermekügyeletes kolléga hívásra házhoz megy – ennek ára átlagosan 27 ezer forint. Azt tapasztalja, hogy aki fizet a szolgáltatásért, az jobban megfogadja az orvos tanácsait és értékként kezeli saját egészségét.
K. V.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!