Karácsony Gergely: Széthullott a politikai termék

– A Medián felmérése szerint ön ma a legnépszerűbb ellenzéki politikus Magyarországon, ráadásul Orbán Viktort is megelőzi. Kívülről nézve nem lehet eldönteni, hogy ez örömteli, avagy sem.

– Mivel mindennek több nézőpontja is van, mindezt úgy értelmezem, hogy – a népszerűséget tekintve – Orbán Viktor lesüllyedt a szintemre. Egykori közvélemény-kutatóként tudom, hogy 10-15 évvel ezelőtt még 80-85 százalékos népszerűség kellett ahhoz, hogy valaki az élre kerüljön, ma azonban már 35 százalékkal is be lehet csekkolni az élre. Mindez, persze, azt az elképesztő kiábrándultságot mutatja, amit a választópolgárok éreznek a politika egészével kapcsolatban. Ez iszonyatos terhet jelent, amit azonban nem csak kormány cipel, de az ellenzék is. És ez nem csak egyszerűen a népszerűség kérdése: az alapvető bizalom visszaállítása nélkül nem lesz stabil demokrácia.

– Valóban, az ellenzék sem nagyon döngetheti a mellét, hiszen politikusai sem tudnak a 30 százalékos népszerűségi index fölé kerülni.

– Az ellenzék ma különösen nehéz helyzetben van Magyarországon. Egyszerre kell megküzdenie azzal, hogy a Fidesz manipulálja, folyamatosan módosítja a politikai verseny feltételeit; és szembe kell néznie azzal is, hogy Orbán Viktor a rendszerváltás kudarcélményéből építkezik. A Fidesz mindent megtesz azért, hogy a rá valóban veszélyes kihívókat víz alá nyomja. Éppen ezért, ha már a népszerűséget kérdezte, szívesebben bújnék meg a középmezőnyben. Nem szeretnék egy jókora céltáblát a homlokomra.

– Miközben a veszprémi időközi választás, vagyis Kész Zoltán példája éppen azt mutatja, hogy az ellenzéknek van/volna lehetősége, ha képes egységesen fellépni.

– Technikailag tavaly tavasszal is volt úgymond ellenzéki összefogás, ám ez még csak a szükséges, de korántsem az elégséges feltétel a sikerhez. Kész Zoltán győzelmében ugyanis az is benne volt, hogy független jelöltként indult, vagyis egyetlen párt sem szerepelt a neve mellett. Most ugyanis kicsit olyan a hangulat, mint 1994-ben, amikor bárki indult az MSZP színeiben, az biztos befutónak számított. Ma a független a hívószó, és egyben az ellenzék egyetlen esélye is a Fidesszel szemben. Lehet, ha a választók tudnák, hogy Kész Zoltán mit gondol a világról, nem kapott volna többet 3 százaléknál.

– Amikor a pártok a függetlenség vékonyka pajzsa mögé rejtőznek, mintha éppen a demokrácia lényegét takarnák el a választók elől.

– A veszprémi ellenzéki győzelem nagy veszélye, és egyben önbecsapása éppen az, hogy hosszú távon senki sem lehet független. A tapolcai választás ebből a szempontból sokkal nehezebb lesz, és ugyan sok sikert kívánok az MSZP jelöltjének, de ki kell mondani, hogy Kész Zoltán azért nyert Veszprémben, mert függetlenként indult. A legrosszabb irány, persze, az volna, ha azt gondolnánk, hogy a demokráciában nincs is szükség pártokra. Hogy a náci Németországgal kapcsolatos bon mot-ra utaljak: annyira utálták a pártokat, hogy végül a legrosszabbat választották. A Fidesz nagyon okosan játssza ki a pártellenes hangulatot, miközben minden erejével azon van, hogy kiteljesítse saját, a cinikus módon Nemzeti Együttműködés Rendszerére (NER) keresztelt pártállami struktúráját. Veszprémben azonban ez a rendszer megroppant, gellert kapott; vagy másként fogalmazva: kipukkant a NER-lufi.

– Hol kapott gellert a NER? Belpolitikai vagy külpolitikai ügyek mentén? Simicska–Orbán-háború? Elhibázott keleti nyitás? Paks 2? Barátkozás Putyinnal? Melyik?

– A magyar választókat a külpolitika csak akkor érdekli, ha az belpolitikai üggyé válik. Ilyen Orbán oroszbarát politikája, vagy az, amikor Putyin, a magyar miniszterelnök vendégeként megkoszorúzza az ’56-os forradalmárokat gyilkoló szovjet katonák sírját. Azt ugyanis egyetlen politikai vezető sem teheti meg, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt még arról beszél, miért is veszélyes az orosz barátság, majd hatalomra kerülve mégis átöleli Putyint. Paks 2 ebből a szempontból iszonyatos tévút, s mivel úgy tűnik, meg sem valósul, politikaigazdasági hiba is. Másrészt nem szabad alulértékelni a szavazók érzékenységét a szimbolikus politikával kapcsolatban. Nagyon is tisztában vannak azzal, mit jelent az, hogy ha egy fiatalember 1989-ben kiáll egy színpadra, és hazaküldi az oroszokat, majd 20-23 év múlva visszahívja őket. Mára a Fidesz átlépett egy olyan határt, ami már saját politikai identitását kezdi ki, s ami miatt már szavazói is elfordulnak tőle.

– Vagyis egyetlen politikus sem építhet a választók emlékezőtehetségére?

– Ennek is megvannak a határai, de Orbán Viktor már mindegyiken átlépett. Megkérdőjelezhetetlen, karizmatikus vezetőnek tartja magát, akit eddig vakon követett saját tábora, ám politikai útján akkora kanyarokat vett, hogy hívei kezdenek el-elmaradozni mellőle. Az átlagos Fidesz-szavazók ma már csak kapkodják a fejüket, hogy akkor most szeretni kell-e az oroszokat, vagy a Hír Tv-t; most akkor velük van-e Simicska, s hogy ő most üldözendő oligarcha-e vagy szövetséges. Meglátásom szerint a Fidesz – G. Fodor Gábort idézve: mint politikai termék – mára széthullott, s bár Orbán Viktor eddig képes volt többször is felállni a padlóról, most erős kételyeim vannak a tekintetben, hogy ezúttal is képes lesz erre.

– Az ellenzék képes ebből bármit is profitálni?

– Ez más kérdés. Azt javaslom magunknak, a magyar baloldalnak, hogy ne azt elemezgessük, hogyan hullik szét a Fidesz; hogyan omlik le a Fidesz pártállami rendszere, hanem foglalkozzunk inkább azzal, hogy legyen elképzelésünk arról, mit akarunk, mit is kell tennünk; milyen irányba kellene vinni az országot. Azt a lemezt ugyanis felesleges feltenni, újból, amit a választók 2010-ben levetettek. Meg kell újítani a baloldalt. Ehhez pedig programokra van szükség, és ezért is javasoljuk például a minden magyar állampolgárnak járó alapjövedelem bevezetését. Ennek értelmében a gyermekek havi 25 ezer forintot, a felnőttek havi 50 ezer forintot, a kismamák havi 75 ezer forintot kaphatnának állampolgári jogon. Ehhez persze át kell alakítani a jelenlegi szociális és adórendszert.

– Mitől lenne ez jó és kinek?

– Egyrészt újraszőné a szétszakadt szociális hálót, másrészt mindenkinek biztosítaná a megélhetéshez szükséges minimális erőforrást. A baltával szétvert szociális intézményrendszer mellett nem látok más megoldást a nyomorúság felszámolására, minthogy országos szinten be kellene vezetni a feltétel nélküli alapjövedelmet, helyi szinten pedig a minimáljövedelmet.

– Mennyire volna igazságos ez a rendszer, hiszen a gazdagok ugyanúgy megkapnák, mint a szegények, másrészt, mi ösztönözné a munkára azokat, akik úgyis megkapják a feltétel nélküli alapjövedelmet?

– A gazdagok esetében álságos ez az érvelés, hiszen esetükben inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy miért járathatják jobb iskolába gyerekeiket, miért élhetnek jobb körülmények között, és a lehetőségeikhez képest miért adóznak kevesebbet a jelenlegi egykulcsos adórendszerben. Egy átalakított, progresszív adórendszerben már a tehetősebbek is többet adóznának, függetlenül a feltétel nélküli alapjövedelemtől. A szegényebbek esetén pedig emelni kell a nettó minimálbért, mert, ugye, most sem gondolja úgy bárki is, hogy havi 50 ezer forintból meg lehet élni. A feltétel nélküli alapjövedelem csupán arra jelentene garanciát, hogy mindenki esélyt kapna arra, hogy élni tudjon, lakni tudjon, szükség esetén pedig ki tudja fizetni a busz- vagy a vonatjegyet ahhoz, hogy elmehessen egy állásinterjúra.

– Mi a tapasztalata, hol könnyebb vagy nehezebb megmutatni az utat: országos vagy helyi szinten? Jobban figyelnek a választók, ha egy polgármester emeli a szájához a hangosbeszélő tölcsért, népnyelven a bömbit?

– Megmondani országos szinten, de megcsinálni csak helyben lehet. Minden tiszteletem azoké, akik az országos politikában küzdenek, nagyon fontos, amit csinálnak, de én örülök annak, hogy polgármesterként helyben dolgozhatok. Zuglóban ugyanis, bármit teszek is, az nem csak a bömbi hangját jelenti, hanem valóságos, kézzel fogható ügyeket, eredményeket. Mert a bömbibe lehet és bele is kell beszélni – például – arról, hogy milyen a szegénység Magyarországon, de ellene tenni csak helyi szinten tudok, azért, hogy az emberek például méltó módon és körülmények között élhessenek. Jobban inspirál, amikor a szavak helyett a tettek beszélnek. Nagyon büszke vagyok a zuglói képviselő-testület által egyhangúlag elfogadott szociális rendeletre, ami véleményem szerint a legprogresszívebb helyi rendelet. Tele vagyunk ötletekkel, amire az emberek felkapják a fejüket.

– Tény, ami Zuglóban ma történik, az mintha éppen az ellentéte volna annak, ami 8-10 éve meghatározza a magyar közéletet. Például abban, hogy – bár kapott érte hideget, meleget – politikai ellenfelének, egy fideszes politikusnak, elődje helyettesének ajánlotta fel Zugló alpolgármesteri posztját. Mi ez? Gesztus?

– Előre átgondoltam, mekkora politikai vihart gerjesztek ezzel, de nálunk, Zuglóban senkinek sincs többsége az önkormányzatban. Márpedig hosszú távon csak akkor érhetünk el bármit is, ha mindent közösen csinálunk. Számomra ugyanis a legfontosabb a kooperáció. A történelem is azt mutatja, hogy csakis azok a társadalmak lettek igazán sikeresek, amelyek képesek voltak egymással együttműködve dolgozni. Ezt látom kicsiben is, kerületi szinten is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értenünk politikai ellenfeleinkkel, de az az elvárható minimum, hogy például a lakhatás köré szerveződő szociális rendelet megalkotásánál nyitottak legyenek a rászorultak helyzetének megoldásában.

– Arról nem is szólva, hogy 2015. március 1-jétől megváltoznak az önkormányzatok feladatai. Az állam, ha úgy tetszik, helyi szintre utalta a számára kínos, amúgy megoldásra váró, a szegények számára nélkülözhetetlen segélyezés politikáját és gyakorlatát. Menekül az állam onnan, amit nem képes ellátni?

– Nézőpont kérdése, hogy az állam nem képes vagy nem akar… De tény, változik a szociális támogatás rendszere, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok – a nagyon szegény települések kivételével – az eddigi állami normatíva helyett egyetlen huncut vasat sem kapnak. A kormány ezzel párhuzamosan ugyanakkor azt is kimondta, hogy azt csináltok, amit akartok. Ennek van rossz oldala is, nyilván, mert a hiányt saját adóbevételeinkből kell pótolni, Zugló esetében ez mintegy félmilliárd forint; másfelől örülünk annak, hogy szabad kezet kaptunk. Zuglóban ezért is gondoltuk azt, hogy lépünk egy nagyot, és bevezetjük a 26 ezer forintos garantált minimáljövedelem rendszerét, s hogy a szociális támogatásokat illetően elsősorban a lakhatásra fókuszálunk, vagyis: ha valaki, például, nem tudja kifizetni a rezsijét, az ránk számíthat. A lényeg: annak a zuglói lakosnak, akinek a havi jövedelme – családokban egy főre lebontva – nem éri el 26 ezer forintot, annak annyival egészítjük ki a jövedelmét, amennyi a 26 ezerhez képest hiányzik.

– Miért éppen 26 ezer forint a garantált minimáljöveledelem?

– Leginkább azért, mert nagyjából ennyit tudunk finanszírozni. Másrészt ennyi volt a korábbi rendszeres szociális segély mértéke is. Harmadrészt a törvény nem is engedi azt, hogy 28,5 ezer forintnál bárki több segélyt kapjon. Ezt kiegészíti egy adósságkezelési program, ami már két hónapos tartozás fennállása után felhasználható akár lakáshitel-törlesztésre is. Laknia ugyanis mindenkinek kell valahol, különösen egy olyan országban, ahol családok tízezreit fenyegeti a kilakoltatás veszélye.

– Hány háztartást érinthet Zuglóban a garantált minimáljövedelem?

– Nagyjából háromszázat a hetvenezerből. A lakhatási támogatás – összege átlag 10 ezer forint – pedig háromezret. Ezzel annyit tudunk tenni, hogy felszámoljuk az igazán mélyszegénységet, és megakadályozzuk az alsó középosztály leszakadását, de ez sem kevés.

– Más önkormányzatok is követhetik Zugló példáját?

– Arra bátorítok minden önkormányzatot, hogy vizsgálja felül eddigi szociális támogatási gyakorlatát. Zuglóban figyelemmel követjük ezt a programot, szakmai szervezetekkel elemezzük. Tapasztalom szerint a legtöbb településen eddig túlságosan konzervatív módon, az állami mintát követve álltak a szociális segélyezés gyakorlatához, de most kezükben a lehetőség. Nyilván, a munkát nagymértékben meghatározza majd a bevételek nagysága, de most valóban kezükben van a választóik sorsa.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!