Pártalapítást lebegtetnek.
- Hiába nő az elégedetlenség, csökken a tüntetési létszám.
- Egy közös jelöltből sem kérnek az egymással versengő demonstrációszervezők.

  <h1>Tüntetés január 2-án az Operaháznál</h1>-
  <h1>Tüntetés január 2-án az Operaháznál</h1>-

Tüntetés január 2-án az Operaháznál

- – Kép 1/2

Az idegenvezetők sablonos esernyője helyett selyempapírba csomagolt sárga rózsát emel feje fölé a Lenin-sapkás srác, úgy vezeti libasorban „támadó” csapatát az Operaház elé ácsolt színpadhoz. Ez lesz a sárga rózsás forradalom, kacag lelkesen a fiú vállába kapaszkodó lány. De itt csak a poén forradalmi (utalás az őszirózsás nekibuzdulásra), a hangulat cseppet sem. Legalábbis a színpadon – ahol a demonstrációt szervező MostMi! címerfigurája, Várady Zsolt mentegetőzéssel nyit: nem, az ő mozgalma nem lesz párt, senki ne stigmatizálja. Aztán finomít, hogy egyelőre nem lesz párt a MostMi!, mert még nincs itt az idő, nincs megfelelő szervezet. És hogy kétség se legyen a fejében lévő rendszerképről, rögvest mondja, hogy ők a képviseleti (értsd: pártokra építő) demokráciát nem utasítják el, csak az utóbbi 25 év pártjaiból nem kérnek. Aztán egy kis önreklám: az egykori iwiw-et több társával együtt összekalapáló Várady bejelenti, hogy mindjárt kész az ellenzéki közösségi felület (ahol majd összekapcsolódhatnak a protestálók), csak kicsit csúszik a tesztelés.

És ez volt az egyetlen konkrét ígérete/üzenete a tüntetésnek, azt legfeljebb csak sejtette a kontextus, hogy pártalapítás gondolatával foglalkoznak a szervezők.

Ám egyelőre a demonstrációorganizálás is csak tesztüzemben fut – egymást érik a megmozdulások, mintha a szervezők tömegtámogatásukat, és ebből fakadó legitimációjukat akarnák lemérni. Úgyhogy lesz még egy demonstráció január 10-én a gyülekezési jog tervezett korlátozása miatt, illetve február 1-jén (egy nappal Angela Merkel kancellár látogatása előtt) egy kormányváltó rendezvény.

Egyelőre – az elégedetlenség okán – még mindegyikre van igény, úgyhogy egy pár ezer fős tömeget bármikor össze lehet rántani, ám kérdés, meddig tart ki a protestáló lendület. (Már csak azért is, mert a civil szervezők gondosan próbálják elmarni maguk mellől a pártpolitikusokat. Vélhetően az Operaháznál sem csak 5-6 ezren gyűlnek össze, ha Várady nem feszül össze Gyurcsány Ferenccel, mondván: DK-s lobogók márpedig nem kívánatosak. A csörte miatt egy-két ezer DK-szimpatizáns besértődött, és mellőzte a péntek esti tüntetést.)

Arról, hogy mi viszi az embereket utcára, az egyik transzparens remekül eligazított mindenkit: „Mi az Orbán-rendszer ellen tiltakozunk, ugye, te is?” Ám arra, hogy milyen irányt kellene szabni a jövőnek, a civileknek egyelőre semmi érdemi felvetésük nincs az „Orbán, takarodj!” jelszón kívül. Persze lehet a köztársaság visszaállításáról beszélni, de ezt már beemelte a közbeszédbe Gyurcsány Ferenc – az a politikus, akitől a MostMi! ugyanúgy távolságot kíván tartani (legfeljebb kisebbet), mint Orbántól. Lehet az alkotmányt védeni, de ez senkit nem mozgósít, illetve még a jelenlegi Alaptörvényből sem következik a Fidesz politikai és gazdasági hatalomgyakorlási módszere. Ami pedig az új rendszerváltás belebegtetését illeti, amit az Operaháznál baloldali fordulatként értelmeztek, nos, abból nem sokan kérnek – legalábbis annak alapján, amit a magyar baloldal az utóbbi években produkált.

Persze egyes „összeesküvés-elméletek” szerint mindössze arról van szó, hogy a civilek kivárnak a programhirdetéssel mindaddig, amíg kiderül: melyik szervezői kör „marad életben”. Azt az érzetet, hogy mozgalom-, illetve pártalapítási szándékról van szó, erősíti az a tény, hogy a MostMi! szervezői senkivel nem kívánnak közösködni.

Az operaházi tüntetésen például nem engedték színpadra azt a Kész Zoltán független képviselőjelöltet, akit a veszprémi időközi választáson minden ellenzéki párt és civil erő támogat – azaz nem megosztó személyiség. Ráadásul szimbolikus is, ugyanis ha győz, a Fidesz elveszíti kétharmados többségét.

Folyt. köv.

Nem csendesedik a demonstrációs zaj: a következő egy hónapra két tüntetés is jut – az egyik január 10-én protestál a gyülekezési jogok tervezett visszanyesése miatt, a másik az Orbán-kormányt tervezi meneszteni. A 10-i demonstrációt az Ország Gyűlése Mozgalom szervezi – mondhatni stílszerűen, ugyanis ennek a formációnak állnak a sátrai 148 napja a Kossuth téren. (Márpedig a Fidesz reményei szerint az újraírt gyülekezési törvény tiltja majd a folyamatos, „sátrazós” demonstrációkat.) A szervezők – a legismertebb talán a Tuareg-blogot vezető Szabó Gábor – bíznak benne, hogy ez a tüntetés lesz a nyitánya annak a folyamatnak, aminek eredményeképpen Orbán Viktor menni kényszerül március idusán. (Eddig mintegy 2400-an jelezték, hogy ott lesznek január 10-én.) Nem kevésbé ambiciózus a „Tavasz jön, Orbán megy” szlogennel futó február eleji megmozdulás. Ezt az internetadó és a magánnyugdíjpénztárak kisöprése ellen összehozott két tüntetést szervező „Százezren az internetadó ellen”, valamint a „60 ezren a magánnyugdíjukért” Facebook-csoport menedzseli. Demonstrációjukat Angela Merkel budapesti látogatása elé időzítik, hogy bizonyítsák: Orbán Viktor nem egyenlő Magyarországgal, és mennie kell.

Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője:
Miközben Orbánnal és rendszerével szemben nagyobb az elégedetlenség, mint 2012 óta bármikor, az új ellenzéknek nevezett csoport láthatóan nem tud mit mondani a dühöseknek. A demonstrációk ereje annak ellenére csökken, hogy a düh, az elégedetlenek tömege nő. (…) Az új ellenzék ideje fogytán, az esélyei – az eddig mutatott teljesítmény alapján – minimálisak.


Balogh Ákos Gergely, a mandiner.hu főszerkesztője:
Az eddig látottak-hallottak alapján a néhai Millában is nagyobb intellektuális, politikai és szervezeti (haha) kraft volt, mint ebben a legújabb ellenzékben. (...) Ha tartalom van, akkor előbb-utóbb az ember megtanulja, hogyan adja elő – itt a tartalom hiányzott, de teljesen. A cselekvő meggyőződés, az alapvető gondolatok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!