Aligha érhette váratlanul a miniszterelnök vejét, a közvilágításból kasszírozó Tiborcz Istvánt, hogy a brüsszeli illetékesek figyelmét is felkeltette az uniós pénzekre alapozott gyors vagyonosodása – a közelmúltban viharos gyorsasággal szállt ki cégeiből.
És nem véletlenül: az, hogy érdekeltsége, az Elios Innovatív Zrt. tarolt a milliárdos uniós pénzekkel kitömött közbeszerzési pályázatokon (egyszerűen azért, mert azok gyakran úgy voltak kiírva, hogy gyakorlatilag semmilyen más cég nem volt képes megfelelni a követelményeknek) az OLAF (az EU csalás elleni hivatala) nyomozóinak is szemet szúrt. A szervezet egyrészt a magyarországi orgánumok oknyomozó cikkeiből merített, másrészt konkrét bejelentés is érkezett hozzá. Utóbbit Molnár Csaba, a DK brüsszeli képviselője tette. És tény, ami tény, az OLAF úgy érezte, nincs minden rendben az Elios körül – ennek kapcsán a szervezet egy úgynevezett jogi megállapítást tett.
Ha megszületik egy ilyen megállapítás, árnyalja a képet Molnár Csaba, az valójában azt jelenti, hogy bűncselekmény történt. Így ilyen esetekben más tagországokban az ügyészség vádat szokott emelni. A magyar ügyészség viszont, hívta fel a figyelmet a DK-s politikus, általában „nem veszi” az OLAF jelzéseit. Ezért június végén az OLAF főigazgatója személyesen járt Polt Péter legfőbb ügyészhez, hogy így jelezze: az ügyészségnek illene végre valamit csinálnia. Hogy az Eliosról esett-e szó vagy sem Govanni Kessler és Polt találkozóján, arról mindkét fél hallgat. Nem véletlenül, konkrét ügyekről az OLAF nem beszélhet. És a hallgatás törvényét a főigazgató akkor is betartotta, amikor maga a bejelentést megtevő Molnár kérdezett rá az ügyre.
Kessler csak annyit mondott: Magyarországon sok dolgunk van – és ez tételesen igaz is, ugyanis csak az idén mintegy 30 ügyet kezdett vizsgálni az OLAF, ennyi eljárással pedig egyetlen más tagállam sem büszkélkedhet. Ez pedig Molnár szerint korrupciót sejtet. Hogy igaza van-e a DK-s politikusnak vagy sem, azt egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy Magyarország nem partner a „gázos projektek felderítésében”. Egyrészt ezt jelzi, hogy Magyarország közhivatalai, hatóságai az utóbbi két évben egyetlen bejelentést sem tettek az OLAF-nál, azaz szerintük minden legális.
Másrészt az uniós tagállamok rendőrségének, ügyészségének és kormányzati hivatalainak zöme úgynevezett együttműködési megállapodást köt az OLAF-fal, hogy egy-egy visszás projektet könnyebb legyen felderíteni. Nos, egyetlen magyar szerv sem hozott tető alá ilyen megállapodást a csalás elleni hivatallal. Ha az OLAF úgy gondolja, hogy az Elios közbeszerzési győzelemsorozata nem volt rendben, két dolog történhet. Az egyik az, hogy a tagállami ügyészség vádat emel (megjegyzendő, a rendőrség nyomoz az Elios ügyében, a kérdés az: milyen eredménnyel zárul a kutakodás?).
A másik út pedig, hogy az OLAF azt javasolja az Európai Bizottságnak, büntesse meg az adott tagállamot, azaz fizettesse vissza vele a csalfa pályázatokon szétosztott pénzt. Normál esetben ezt a summát azután a tagállam ráterheli az érintett cégre. Azaz, ha az OLAF megállapításai helytállóak, a büntetéspénzt Orbán vejének egykori cégéből kellene kipréselni. Ha a kormány nem teszi ezt meg, akkor az adófizetők kénytelenek állni a cechet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
