Három héttel a választás előtt megérkezett végre a kihívás: Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölti vitára invitálta Orbán Viktort.
A vitázókhoz csatlakozna Vona Gábor, a Jobbik elnöke is. Ettől még egyáltalán nem biztos, hogy létrejön a kétségkívül nagy érdeklődésre számot tartó összecsapás. Már legutóbb sem sikerült.
2010-ben a MDF azzal vádolta az összes többi pártot, hogy azért nem mer egyikük miniszterelnök-jelöltje sem nyilvános vitába szállni, mert Bokros Lajos felkészültsége mellett mindegyikük tudása eltörpül. Abban mindenesetre igaza volt az azóta beszántott MDF-nek, hogy 2010-ben egy három választáson átívelő demokratikus hagyomány szakad meg – 1998. óta háromszor volt miniszterelnök-jelölti párbaj (2006-ban ráadásul az összes jelöltnek teret adó tévédisputa is összejött). A leginkább vitaedzett veterán Orbán Viktor, hiszen mindegyik verbális viadalban ő képviselte a jobboldalt. Horn Gyula ellen valóban hozta a meccset – az Opel Corsájával a helyszínre gördülő ellenzéki pártvezér legalább annyira plebejus volt, mint a szoci miniszterelnök – csak felkészültebb. Ám Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc egyaránt verte Orbánt. 2002-ben egy belemenős Orbán bukott a higgadt és olykor a nyelv útvesztőiben botladozó szoci jelölttel szemben. Tény, addigra már kiderült, hogy Medgyessy nem egy csúcsszónok, így senki nem számított lehengerlő vitastílusra.
Szakértők szerint éppen ebben rejlik az ilyen viták titka: az nyer, aki nem önmagában, hanem a várakozásokhoz képest szerepel jobban. Ha valaki viszont rosszabb a várakozásoknál, elbukik. Ez történt 2006-ban Orbánnal, aki akkor fordított egyet a szerepen – egyes vélekedések szerint a vidéki Elvis Presleyt próbálta hozni –, és igyekezett visszafogott maradni. Vesztére Gyurcsány Ferenc egyszerűen letaglózta. Vannak sokan, akik állítják: azóta ennek a vitának a kimenetelét nyögjük. Orbán soha nem bocsátja meg Gyurcsánynak a megaláztatást.
A pofon után mindenesetre Orbán nem szállt többé ringbe – olyannyira, hogy négy éve tud kormányozni anélkül, hogy akárcsak egy rámenős kérdésre kellett volna válaszolnia. Nyilatkozni csak alákérdezős műsorban szeret, legkeményebb vitahelyzete pedig a parlamentben adódik, de a szabályok szerint ott mindig övé az utolsó szó. A 2014- ben is a „sas nem kapkod legyek után” látszatot kell fenntartani. Marad tehát az egyirányú kommunikáció – csak háborús szóképei és állandó ellenségkeresése kelti a bajvívás látszatát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
