Birkáknak néznek

Az agrártárca és a Hortobágyi Nemzeti Park döntése alapján 60 juhászat, szarvasmarhatartó gazda és négy társas gazdaság nem bérelheti korábbi legelőit az államtól.

Lejárt a szerződésük, s hiába pályáztak újra. Pedig a birkának, a marhának mennie és ennie kell. A gyepnek meg jószág kell, hogy azok legelgessék, lejárják. Ettől ősgyep az ősgyep, védett a szik, máskülönben átalakul a sík növényszerkezete.

A védendő területek képét, egészségét csak legeltetéssel lehet fenntartani.

Tudja ezt mindenki, és mégis. Az új bérlők többségének alig van állata. Akadt olyan nyertes rokonság, amely ugyanazzal a 14 marhával pályázott 5 különböző területre. Ez eleve szabálytalan, ráadásul az összesen elnyert 584 hektár 300 marhát is eltartana. Még a soványabb szik is.

Közel a román határhoz Berettyóújfalu, Földes, Zsáka, Váncsod, Mezőpeterd, Földes határát járjuk. Itt hetek óta több az újságíró, mint a körmös jószág. Félő, hogy a következő hetekben sem nagyon várható más látvány. Legalábbis a legelő nélkül maradt gazdák és szószólójuk, az agrármérnök végzettségű Rezes Gábor szerint ez várható. „Az új nyertesek egy részének csak alibiből van állata. Nyert itt 3 kecskével valaki, akad, akinek 30 állata is van, de akkora területet szerzett velük, mintha 300 anyajuha és szaporulata várná a kihajtást. A bérleti pályáztatás szabályai furcsán változtak itt.

Korábban szakmai, gazdálkodási tervre csak 30, most már 80 pont volt szerezhető az összesen 150 pontból. Így fordulhatott elő, hogy 3 kecskére alapozott terv többet ért, mint az 500 juhos, 40 éve itt dolgozó és élő juhászaté” – szögezi le Rezes, aki egyébként helyi, megyei szintű kormánypárti munkát is végez. De szerinte most a párt felsőbb köreinek érdekeivel találták magukat szembe. A nyertesek – állításai szerint – strómanok, Ángyán József-féle tanulmányt lehet szerkeszteni, ki melyik „nagyembernek” a kapcsolata.

Ezért is döntöttek most csütörtöki gyűlésükön úgy a juhászok, hogy utolsó hazai esélyként egy parlamenti vizsgálóbizottság összehívását kérik. Ebben a velük helyben tárgyaló, jobbikos Magyar Zoltán segít, aki a mezőgazdasági bizottság alelnöke.
Mellette – mert félő, hogy a hazai fórumok elfogytak – az unióhoz fordulnak: nemzetközi sajtótájékoztatót tartanak, s tervezik, hogy az Európai Csalásellenes Hivatalhoz, az OLAF-hoz terjesztik fel ügyüket, mondván az új bérlők nem állatot akarnak tartani, hanem csak a legelők után megszerezhető hektáronkénti 70–100 ezer forintra fáj a foguk.

A környék pórul járt gazdáit még büntetés is várja. Fogyóban a téli takarmány, ráadásul a hodályban a birka csak télen szeret lenni, utána már belebetegszik. E két ok miatt állatvédelmi aggályok merülhetnek fel. Ennél csavarosabb csapdát jelent, hogy sokan felvettek támogatásokat is, s vállalták, hogy bővítik az állományt és a foglalkoztatottak számát. Legelő nélkül viszont kénytelenek csökkenteni ezeket, így vétenek, s akkor büntetőkamatostól kell visszafizetniük a támogatást akár sok évre visszamenőleg is, a következőkre pedig nem lesznek jogosultak.

Így járhat a környék legtapasztaltabb, s egyik legnagyobb állománnyal bíró juhászatának tulajdonosa, a 87 éves Duró Kálmán. Pont Kálmán bátyánkkal kell ezt csinálni, mikor rendesen fizet, s nem éhbérért dolgoztat minket? – teszik fel emberei a költői kérdést, amikor együtt nézegettük az állományt.

„A két épületet támogatásból építettük, aztán ott vannak a gépek. De nem is a pénz számít, az igazi keserűség a két emberem meg az ezer birka. Most 1800 anyám van, de csak 800-ra elég a saját legelőm. Aztán fele állathoz nem tudom megtartani a mostani 4 juhászt meg 4 traktorost. De melyiket küldjem el?” – fogja rövidre keserű mondandóját vendéglátónk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!