Orbán Viktor hiába álmodik arról, hogy a populista, idegen- és unióellenes erők Európa-szerte győzni fognak, és eljön az ő ideje. Hollandiában a mérsékelt kormányfő újrázhat, és a közelgő francia elnökválasztáson, illetve a német választásokon is a középen állók győzelme várható. A téma lapunk által megkérdezett szakértője szerint a Brexit, illetve Donald Trump győzelme anomália volt, nem kell „szélsőséges lavinától” tartani.
Európa végre megálljt parancsol a populizmus és a szélsőséges ideológiák terjedésének. Véget ért a Brexittel és Donald Trump amerikai elnökké választásával elindult populista lavina – ez a közkeletű értelmezése annak, hogy a március közepén megrendezett holland választásokon győztek a mérsékelt erők. A narratívát erősíti az is, hogy Franciaországban és Németországban izmosodnak a középen álló pártok, illetve jelöltek. Franciaországban jelenleg az EU-párti egykori gazdasági miniszter, Emanuel Macron a legesélyesebb az elnöki posztra (lásd keretes írásunkat). Németországban pedig egyre népszerűbb az év elején a szocialisták vezetőjévé választott, karrierje nagy részét az Európai Parlamentben töltő Martin Schulz. A szélsőséges Alternatíva Németországért (AfD) pedig csupán tízszázaléknyi szavazatra számíthat.
Ám a félelmek továbbra sem enyhülnek. Sokan aggódnak az európai „választási év” miatt, amelynek során a kontinentális Európa két legfontosabb országában is az urnákhoz járulnak az állampolgárok.
A közvélemény-kutatások szerint Németországban Angela Merkelt legfeljebb Schulz érheti be, ám Franciaországban az iszlámellenes és euroszkeptikus Marine Le Pen minden bizonnyal bejut az elnökválasztás második fordulójába. A felmérések szerint itt már nem győzhet Le Pen, ám sokan attól tartanak: mi van, ha olyan meglepetésben lesz részük, mint a Brexit vagy Trump esetében?
A fülke magányában
„A holland választások eredménye nem lepte meg az elemzőket. Ők sosem gondolták, hogy a szélsőséges Geert Wilders győzhet” – mondja René Cuperus. A holland Wiardi Beckman Alapítvány kutatója, az európai populizmus szakértője szerint a választók szeretik a „középső ujjukat mutatni” a politikai elitnek a közvélemény- kutatásokban és azt mondani, hogy a szélsőségesekre fognak szavazni. Ám a szavazófülkében már a mérsékeltek mellé teszik az ikszet, így általában sokkal rosszabbul teljesítenek ezek a pártok, mint várják. Cuperus szerint ezért épp hogy nem a holland választások eredménye volt meglepő, hanem a Brexit és Trump győzelme.
Ugyanakkor a világsajtó beleszeretett abba a narratívába, hogy az apró Hollandia megállította a populista lavinát.
„Ám Wilders vereségéért nagy árat fizettünk, a mérsékeltek átvették populista programjának egy részét és jobbra tolódtak. A szociáldemokraták összeomlottak, a társadalom egyre töredezettebb” – összegez Cuperus, aki szerint ugyanez figyelhető meg például Ausztriában és Franciaországban is, azaz a mérsékelt pártok visszaszorultak. Ausztriában a zöldek, illetve a szélsőjobb jelöltje versengett egymással a kancellári posztért, és hasonló helyzet van kialakulóban Párizsban is.
Németország az egyetlen kivétel, ahol még mindig a két mérsékelt párt, a Merkel-féle CDU/CSU és a Schulz vezette SPD verseng egymással. „A németek emiatt magányosak Európában és sokkolja őket ez a helyzet, mert attól félnek, rájuk is ez vár” – mondja a holland szakértő.
Ám Németországban erre kisebb az esély, mert a második világháború története, illetve a harmincas évek sötét korát idéző populizmus miatt nagyon erős az ellenállás a szélsőséges pártokkal szemben. Ráadásul a német szélsőjobbnak nincs is olyan erős, karizmatikus vezetője, mint a francia Le Pen vagy amilyen az osztrák Jörg Haider volt egykor. Cuperus ide sorolja Orbán Viktort is, aki a Brexittel és Donald Trump győzelmével azt hitte, eljött az ő ideje.
Veszélyben a paradicsom
Pedig ennek több szempontból is az ellenkezője igaz Cuperus szerint. Donald Trump megválasztását hangosan ünnepelték a nyugat-európai populisták tavaly novemberben, ám ma már inkább elhatárolódnak tőle. Nem segíti választási esélyeiket, hiszen azóta kiderült, hogy Trump a választást ugyan megnyerte, de kormányozni nem tud. Ez Hollandiában is segítette legyőzni Wilderst.
Másrészt a holland szakértő szerint a nyugat-európai választók azért is fordulnak a populisták és EU-szkeptikusok felé, mert azt látják: Közép-Európát nem sikerült integrálni az unióba. Mert nem az történt, hogy a nyugat-európai államok stabilitást vittek keletre, az új tagállamokba, hanem épp az ellenkezője: az instabilitás Keletről Nyugat felé terjed, és olyan országok felől érkezik, mint Magyarország és Lengyelország. Elbizonytalanítják őket az olyan vezetők, mint Kaczynski és Orbán, illetve a „putyinizmus” veszélye.
Épp a veszélyérzet az, ami miatt a nyugat-európaiak hajlandóak támogatni a szélsőséges mozgalmakat. Hiszen Nyugat-Európa a világ egyik leggazdagabb és legboldogabb régiója. „Paradicsom. Akkor miért elégedetlenek? Mert sokan úgy érzik, hogy ezt a paradicsomot hamarosan elveszíthetik. A modern világ erői, a globalizáció, a muzulmán bevándorlók, a nők egyenjogúságának a kérdései és a jóléti állam leépülése mind azt üzenik nekik, hogy vége annak, amit megszoktak” – magyarázza a holland elemző. Cuperus úgy véli, a Brexit győzelme is erre vezethető vissza, és ez fontos jelzés a közép, elsősorban a balközép politika pártjai számára: ezeket a választókat is meg kell hallgatni és komolyan kell venni az aggodalmaikat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!