A világ gázvagyonának több mint harmadáról az Iránnal szövetkező Putyin dönthet
- Törökországgal Moszkva gázfogóba szoríthatja Európát – és még a Déli Áramlatot is megépítheti
- A magyarok úgy fizethetnek kevesebbet a gázért, hogy közben többet fizetnek érte

 
Illusztráció

Lassan, de biztosan vontatja be az orosz érdekzónába Törökországot és Iránt Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök a kétpólusú világrendet formálná újra, többek között a katona-, az energia- és a kereskedelmi politika segítségével. Az új világ „hátországát” egy olyan gazdasági térség adná, amibe az EU és Amerika nem nyúlhatna bele, és a Perzsa-öböltől Kelet-Közép-Európáig húzódna. Hogy ez nem csak szóbeszéd, azt mutatja, miszerint Moszkva és Teherán szándéknyilatkozatban deklarálták: vasúttal köti össze a Perzsa-öblöt Közép- és Kelet-Európával. És ha ez a két ország összeáll, akkor hatalmas olaj- és gázkincse (lásd keretes írásunkat) simán megrángathatja a világgazdaságot. Ráadásul a jelek szerint sikerül megnyerniük egy harmadik regionális nagyhatalmat, Törökországot is. Ez pedig két dolgot jelent. Egyrészt Moszkvának nem kell többé aggódnia amiatt, hogy a Kaukázus-vidék országai netán a Nyugattal kokettálnának (értsd: oda adnának el gázt és olajat az oroszokat megkerülve). Másrészt Moszkva újraélesztheti gázvezeték-építési terveit, illetve gázfogóba szoríthatja Európát.

Ezt támasztja alá, hogy Putyin épp most menedzselt le egy azeri–orosz–török gázfrigyet. A hivatalos verzió szerint persze elsősorban nem a profitszerzés vezette az országokat, amikor megkötötték az energetikai paktumot, hanem a külső fenyegetés, nevezetesen az, hogy az USA destabilizálni szeretné a térséget.

Moszkva, Baku és Ankara ugyanis úgynevezett színes forradalmakat vizionál a térségben, amiket az Egyesült Államok robbant majd ki. Példának okáért ilyen „rebelliónak” tekintette Moszkva a 2008-as orosz–grúz háborút. Ami azért vívtak, mert Dél-Oszétia és Abházia orosz támogatással kiugrott Grúziából, és amikor az ország vissza akarta csatolni az elszakasztott területeit, Moszkva bevonult. Az „amerikai vádból” pedig mindössze annyi volt igaz, hogy a grúz hadsereget az Egyesült Államok mintegy száz katonája képezte ki. A tanulság annyi: ha Putyin „forradalmi veszélyről” beszél, akkor az orosz befolyási zónát szeretné növelni. És ebben most semmi nem gátolja. Jelen állás szerint ugyanis egy új csővezeték biztosan épül, de lehet, hogy a végén kettő lesz belőle.

A tuti projekt a Török Áramlat.

A megvalósításáról rendelkező dokumentumot októberben szignálják, és 2019 első felében már kész is lenne a vezetékrendszer első üteme. A tervek szerint a csövek Törökországból Görögországba vagy Bulgáriába futnának, onnan Szerbiába kígyóznának. A kérdés az, hogy hol lenne a Dél- és Közép- Európát ellátó rendszer elosztó központja. Magyarországon ezt viszonylag kis költséggel ki lehetne alakítani, ám Horvátország is esélyes lehet – főképp, ha a MOL eladja az oroszoknak a horvát energiacéget, az INA-t. Szóval egyelőre döntés kérdése, milyen szerepet játszik majd hazánk.

Ám Magyarország sokkal kívánatosabb lesz Moszkva szemében, ha mégis megépül a Déli Áramlat – ráadásul ukrán nyomvonalon.

Emlékeztetőül: ezt a projektet az EU fúrta meg, így az orosz állami olajóriás 2014-től nem is erőltette tovább. Most viszont Moszkva sok szempontból jobb helyzetben van, mint akkor. Egyrészt gyakorlatilag átvette az irányítást az Iszlám Állam elleni harcban, másrészt elérte, hogy felpuhuljon a „közösségi bojkott”, harmadsorban pedig növelte Törökországgal kapcsolatos befolyását – és így döntő tényező lett a Közel- és a Közép-Keleten.

Ráadásul senkit ne tévesszen meg az Ukrajnában dúló háború, a gázbizniszt nem befolyásolja. Ugyanis Ukrajna még azért van életben, mert átengedi Oroszország gázát.

A gazdasági képlet egyszerű: Oroszország tranzitdíjat fizet az energiahordozó továbbításáért, amit Ukrajna gyakorlatilag természetben, azaz gázban kap meg – és ebből fűti a lakosság otthonait, illetve ebből nyer ki elég energiát ipara működtetéséhez. Ráadásul Kijev alkupozíciói – a háborútól függetlenül – tovább gyengülnek, ugyanis a Török Áramlat miatt Oroszországnak már nem lesz égető szüksége szomszédjára. Így az ukránok vélhetően nem fekszenek keresztbe a Déli Áramlatnak. Megépülése esetén pedig kulcsszerep jut Magyarországnak, hiszen Közép- és Dél-Európát innen lehet ellátni. (A jelenleg működő szlovák és az osztrák gázkonnektor csak a szükséges mennyiség töredékét képes behozni/továbbítani.) Ez pedig azt jelentheti, hogy Magyarország ugyan olcsóbban kaphatja a gázt a „szokásos Gazprom-árnál”, ám a kiszolgáltatottsága miatt a világpiaci árnál így is többet lesz kénytelen kicsengetni – ahogy egész Európa.


Magyarország évente mintegy 8,3 milliárd köbméter gázt éget el, ebből a lakosság részesedése körülbelül 3,5 milliárd köbméter. A gáz 80 százalékát importáljuk, zömét Oroszországból.


A Török Áramlat és a Déli Áramlat építésével régi vágyát valósíthatja meg Moszkva, nevezetesen gázfogóba szoríthatja Európát. Ugyanis a vén kontinens jelen pillanatban sok-sok gázt szerez be Észak-Afrikából, így az itteni mezőket is a Gazprom szeretné ellenőrizni. A technikai megvalósítás a könnyebb. Mivel Horvátországból (már ha a MOL tényleg orosz befektetőnek adja el az INA-t) a tenger alatt elérhetők a két vezetékprojektben szintén részes olasz ENI gáztárolói, illetve az itáliai cég „be van csövezve” a líbiai olaj- és gázmezőkre. Ahhoz persze, hogy innen el lehessen kezdeni elszállítani a nyersanyagokat, viszonylagos béke szükségeltetik a térségben – minimumfeltételként békét kell teremteni Szíriában. Persze a Gazprom kevesebbel is beéri: az orosz állami energiaóriást már az is elégedettséggel tölti el, ha Európa nem képes a líbiai mezőkről vásárolni, illetve az ország csőrendszerén át szállítani az Észak-Afrikában vásárolt gázt, így ugyanis növekszik Európa oroszgáz-függősége.
 

208 ezermilliárd
köbméter ma a világ – jelenlegi módszerekkel kitermelhető – földgázvagyona, ez 70 évre elegendő. A gázkincs több mint fele Oroszországban (44,8 ezermilliárd köbméter), Iránban (32,6 ezermilliárd) és Katarban (26,3 ezermilliárd) lapul.

67 milliárd
köbméter orosz gázt pumpáltak volna a majdnem 5 ezermilliárd forintból megépülő Déli Áramlaton keresztül Európába.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!