Idegenek a tanteremben

Mit jelent az, hogy „somonga”? Napokig gondolkodott a 20 éves, egzotikus szépségű Lili, hogy vajon az édesapja mit is akart ezzel a „magyar” szóval kifejezni. A második generációs kínai származású lány Miskolcon él az édesanyjával és a testvéreivel. Pekingben lakó édesapjával ritkán találkoznak, de majd’ mindennap chatelnek. Nagyon kötődnek egymáshoz, de végtelenül nehézkes a családon belüli kommunikáció, mert a lány nem ért kínaiul. Bár az apa egy kicsit beszél magyarul, de helyesen írni sosem tanult meg a gyermekei anyanyelvén. Mint utóbb kiderült, a „somonga van” csupán annyit tesz, hogy „sok munka van”. Ilyen megrázó hétköznapiságokról, egy magyarnak született kínai lány identitáskereséséről szól Ruszkai Nóra és Nagy István dokumentumfilmje. Hogy miként őrizhető meg egy kontinenseken átívelő, kulturális akadályokkal terhelt, rendkívül törékeny, s még a közös hallgatásokkal együtt is bensőséges családi kapcsolat.

Félidejéhez érkezett az Idegenek a kertemben migrációs tematikájú dokumentumfilm-gyűjtemény országos turnéja. A vidéki vetítéseket jobbára azok a médiatanárok szervezték- szervezik, akik a januári, Oktass filmmel! workshopon is részt vettek – mondja Széll Adrienn, a Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány által gondozott program koordinátora.

Számukra nem újdonság a téma érzékenysége, s azon sem lepődnek meg, hogy egy internetes felületről tölthetik le a filmeket. Ami egyébként teljesen ingyenes, az Európai Integrációs Alap támogatásával, s a regisztráció sem bonyolultabb annál, mintha saját e-mail címet hozna létre az ember.

A filmek listája az idegenekakertemben.hu oldalon megtekinthető, egyúttal minden filmhez leírás is található. Sőt pedagógiai, módszertani útmutató is. A legújabb filmekhez az ELTE pedagógia szakos hallgatói készítenek oktatási ötleteket, még tanórai játékokat is „gyártanak”. Hogy a nem média szakos tanárok, akár osztályfőnöki órák keretében is taníthassák a diákokat az idegenekkel, az idegenséggel szembeni „érzékenyítésre”. Általában jól fogadta a pedagógus közönség a filmeket, de előfordult olyan vetítés is, ahol a létező előítéletek elevenébe vágott valamelyik alkotás.

Többször is találkozott a sztereotip gondolkodással Adel, az egyik film szereplője, aki résztvevője volt a turné programjának. Édesapja algériai, édesanyja magyar. Már meg sem lepődik a tipikusnak mondható kérdésen: hogyan bírja otthon édesanyád az arab mentalitást? Mosolyogva szokta mesélni, hogy szűkebb családjuk teljesen ellentmond az arab férfiak basáskodásáról szóló közkeletű hazai előítéletnek. Apukáját ugyanis szinte kenyérre lehet kenni, náluk épp az anyuka az erős személyiség. A családon belül is gyakran övé a végső szó. Ebből a példából kiindulva akár a magyar nőkre vonatkozóan is kiépíthetnénk sztereotípiákat, ha előítéletesen gondolkodunk.

Szolnokon két vetítést is szervezett Kármán Irén dokumentumfilmrendező, óraadó tanár. Az egyiket a Lia Iskolában, ahol médiakurzust és dokumentumfilmes fakultációt is tartott, a másikat pedig a Tisza moziban. Mint mondta, a diákok nagyon jól fogadták a filmeket, pedig manapság a dokumentumfilmek nehezen találják meg közönségüket. A felnövekvő generáció a rázúduló médiaszenny miatt gyakran nem is lát értékhordozó dokumentumfilmeket. Az óráin sokszor meglepődnek, amikor a műfajelméletről beszélgetnek. Azt hiszik a fiatalok, hogy a reality show a dokumentumfilm. De az önadminisztrációval agyonterhelt pedagógusokhoz sem könnyű utat találni. Ami azért nagy gond, mert a katedrán állók szemlélete, világlátása mintaként szolgál a diákoknak. Ezért fontos, hogy az oktatásba beépülhessenek a migrációról szóló filmek.

Néha pedig maguk a diákok és a tanárok is elcsodálkoznak azon, hogy a rokonaik, barátaik között szinte mindenkinek van már migráns ismerőse, hozzátartozója. Gondoljunk csak bele, hogy mi a státusa annak a félmillió honfitársunknak, aki ma vendégmunkásként dolgozik valahol Európában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!