A világszerte megtermelt és megfőzött étel harmada a kukában végzi. A fejlett társadalmakban főleg a bolti termékek és az éttermi fogások vesznek kárba, de az elmúlt években egyre több olyan vállalkozás jött létre, amely igyekszik menteni a menthetőt. Sokszor nemcsak emberbaráti alapon, hanem komoly piaci hasznot termelve a „szemétből”.
Valami már megint berohadt a hűtőbe! – kiáltunk fel mérgesen hétről hétre. Dühünket rendszerint nem az okozza, hogy valamilyen remek fogás ment veszendőbe, hanem az, hogy takarítani kell utána. Pedig ha kidobjuk az ételt, azzal nemcsak a termék veszik kárba, de az előállítása során okozott környezetterhelés is duplán feleslegessé válik: hiába vágták ki például a termőföldhöz szükséges erdőt, öntözték és permetezték a terményt – értelmetlenül használtak vizet a feldolgozásakor, feleslegesen szállították és csomagolták be. A globális környezetszennyezés 8 százaléka – vagyis több mint a kínaiak vagy az oroszok károsanyag- kibocsátása – az ételpazarlás következménye.
A jelenség elképesztő méreteket ölt világszerte: évente a Földön megtermelt és feldolgozott élelmiszernek durván harmada, mintegy 1,6 milliárd tonna élelmiszer megy pocsékba. Ha ennek csak a negyedét sikerülne megmenteni, abból 870 millió éhes ember lakhatna jól – egy éven át.
Meglepő módon fejlett és fejlődő országokban is 35 százalék körül mozog a kidobott élelmiszerek aránya. A különbség abban rejlik, hogy az ellátási lánc melyik fázisában kerül kukába az ennivaló. A fejlődő országokban az alacsony technológiai színvonal, az elégtelen tárolási körülmények vagy időjárási viszontagságok miatt az élelmiszerek mintegy 40 százaléka megy kárba a feldolgozás előtt. A fejlett országokban viszont az ételek kétötöde a folyamat legvégén semmisül meg, vagyis a háztartások vagy az éttermek kukájában landol.
Fogyasztói fennhéjázás
Az Európai Unióban évente 88 millió tonna ennivaló repül a szemetesbe. Értéke 143 milliárd euróra rúg (44,3 ezermilliárd forint). Az EU-nál 180 millióval kevesebb lakost számláló Amerikai Egyesült Államokban éppen ekkora értékben tékozolják el a finom falatokat: évente egy főre mintegy 10 kilogramm kidobott étel jut.
A francia kormány adatai ennél is elszomorítóbbak: minden francia 20-30 kilogramm ennivalót szór ki évente, ebből 7 kilogramm becsomagolt étel.
A pazarlásra részben a fortélyos marketingszakemberek veszik rá a vásárlókat olyan reklámfogásokkal, mint „a 2-t fizet, 3-t kap” vagy a „plusz 200 forintért nagy menü”. A kedvezmény hatására ugyanis működésbe lép a pszichológia, és valós szükségleteinknél többet vásárolunk.
A másik ok is a fogyasztói társadalom túlkapásaira vezethető vissza. A pénzükért az emberek szebb árut akarnak, ezért például az USA-ban a mezőgazdasági termények fele már piacra sem kerül. A portékáik negyedét meg sem próbálják a gazdák értékesíteni, mert tudják, a nem tökéletesen kerek paradicsomot vagy egy kicsit napégette karfiolt nem veszi át a kereskedő. A „potyadékot” ilyenkor hagyják a földön megrothadni vagy azonnal a szeméttelepre szállítják, jobb esetben megetetik az állatokkal.
A termények másik negyede a szállítás, raktározás és csomagolás során sérül meg, ezért nem kerül senki tányérjára. Ugyanakkor a pocsékolásnak van olyan vetülete is, amely elkerülhetetlen, hiszen a leggondosabban kalkuláló éttermi menedzser sem tudja pontosan megjósolni, aznap mennyien térnek majd be, és mit fogyasztanak.
Főzz rondát!
Az utóbbi időben egyre több élelmes vállalkozó jön rá, hogy a „szemétből” is pénzt lehet csinálni. Úgy ráadásul, hogy még a környezetet is védjük vele. Az Imperfect Produce (Tökéletlen Termény) kaliforniai cég például felvásárolja a külsőre szabálytalan – szóhasználatukkal élve csúnya –, de belül egészséges zöldségeket és gyümölcsöket a farmerektől, amit aztán jutányos áron, újrahasznosított papírból készített dobozokban szállítanak házhoz a megrendelőknek. Egy kis zöldséggel és gyümölccsel teli doboz 11-13, egy nagy adag pedig 20-22 dollárba kerül (3000-3500, illetve 5500-6000 forint). A cég természetesen a közösségi oldalakon is aktívan reklámozza magát, például örömmel várják #megfőzniarondát címszó alatt a növényeikből főzött ételek – immár szép – fotóit.
Konyhamalacok
Az ételek újrahasznosításának másik vonulata az olyan vállalkozásokhoz kötődik, amelyek az éttermek feleslegesnek bizonyult fogásait értékesítik. Az ötlet a Magyarországon is rendkívül népszerű last minute színházjegy-értékesítő portál működési elvéhez hasonlít: amint az éttermek látják, hogy feleslegük marad, az erre szakosodott weboldalokon és mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül meghirdetik.
Finnországban a ResQ Club (Mentőklub) alkalmazás vált az elmúlt évben hihetetlenül népszerűvé, amely az ebédidő után ajánlja fel féláron az éttermek menükínálatát. Így már 4 euróból (1250 Ft) is jóllakhat, aki éhes, és a vendéglátósok is örülnek, hogy nem veszett minden kárba. Hasonló elven működik a dán Too Good to Go (Túl jó, hogy kidobjuk), annyi különbséggel, hogy itt a felhasználó válogathatja össze a mobilon keresztül, mit készítsenek a – 100 százalékban környezetbarát – dobozába, és azt a zárás előtt legfeljebb egy órával el kell vinnie.
Az alkalmazás ma már Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban, Németországban és Norvégiában is hódít. Hasonló applikáció jelent meg szeptemberben Magyarországon is Redinner néven, amely egyelőre még csak kísérleti módban üzemel. A fejlesztők remélik, hamarosan itthon is olyan kedvelt lesz, mint Nyugat- Európában.
Boltkórosok
Franciaországban és Belgiumban olyan törvényt fogadtak el (2014), amely megtiltja a 400 négyzetméternél nagyobb szupermarketeknek, hogy a szemétbe dobják a még felhasználható ételt. Bár a becslések szerint a teljes élelmiszer-pazarlásnak mindössze 5 százalékáért felelősek a boltok, ez egy olyan terület, amelyet könnyen meg lehet fogni. Az új törvények értelmében a nagyáruházak kötelesek segélyszervezetekhez eljuttatni a közeli lejáratú vagy épphogy lejárt termékeket, illetve komposztálniuk kell a már rohadó növényeket.
A bolti hulladékra épülnek Nagy-Britanniában a Real Junk Food Project (Igazi szemétkaja projekt) nonprofit vállalkozásai is. Először egy olyan kávézót nyitottak, amelyben szavatossági lejárat előtti terméket szolgálták fel, s ha valaki nem tudott fizetni az uzsonnáért, akkor beállhatott pakolni vagy épp mosogatni.
A kezdeményezés sikerén felbuzdulva már nemcsak az Egyesült Királyságban, de Németországban és Franciaországban is alapítottak hasonló kávézókat. A napokban pedig egy olyan áruházat hoztak létre az észak-angliai Pudseyben, ahol a hagyományos boltokban már forgalomba nem hozható termékeket lehet elvinni úgy, hogy mindenki annyit ad érte, amennyi épp a zsebében van.
A világon egy év alatt kidobott ennivaló értéke megegyezik Magyarország 14 havi GDP-jével.
3 Genfi-tavat lehetne megtölteni azzal a vízmennyiséggel, ami az élelmiszer-pazarlás miatt évente a világban kárba veszik.
Ha a világon egy év alatt elpocsékolt élelmiszert 20 köbméteres konténerekbe raknánk, London területének 60 százalékát lehetne beborítani velük.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!