- Botka „Fizessenek a gazdagok!” kampányát nem tudja ellenpontozni a kormány - Varga nem létező középosztályra hivatkozik és „mészároslőrincezik” - Gyurcsány a pénzével kérkedik, és elrettenti a bizonytalanokat

 
VH, 2017. március 25.

Átlépte saját árnyékát az MSZP és kitört a reagálópárti létből. A szocialisták az utóbbi tíz évben gyakorlatilag egyetlen topikot sem voltak képesek felépíteni, a politikai napirendet a Fidesz határozta meg – ellenzékben és kormányon egyaránt. Ez olyannyira igaz volt, hogy az MSZP még a 2015-ben a „fizetésemelési kampányával” sem tudta megszólítani a választókat, noha Magyarországon 1-1,3 millió olyan szavazó van, aki különböző „juttatási remények” alapján voksol. A „Fizessenek a gazdagok!” szocialista kampány (lásd kiemelésünket) azonban borította a kommunikációs status quót, és rákényszerítette a kormánypártot, hogy reagáljon. Holott alapvetés, hogy a kabinet úgy tesz, mintha az MSZP nem létezne, nem reagál semmilyen szocialista mondandóra – ha megtenné, azt üzenné: a baloldalnak van tartalma, következésképp kormányzóképes alternatíva lehet. Most azonban a kabinet miniszterét és pártemberét egyaránt ráúsztatta a „Fizessenek a gazdagok!” szlogenre.


Érzelmek és fenyegetés

Mivel érdemi válasza nincs a kormánynak, a kabinet egyrészt érzelmi síkra terelné a problémát, másrészt „tömegesítené”.

Ami az előbbi tételt illeti, Varga Mihály csípőből úgy reagált a luxusadó ötletére, hogy „ha Mészáros Lőrincadót akar bevezetni az MSZP, az egy más típusú javaslat”. A trükk egyszerű: a felcsúti oligarcha – kizárólag a kormányzati kommunikáció szerint – egy ügyes nagyvállalkozó, akit azért ütnek, mert Orbán Viktor kebelbarátja. Következésképp, aki Mészárost bántja, az Orbánt is. A kormányzati logika szerint ez az érvelés az Orbánhoz érzelmileg kötődő szimpatizánsok körében semlegesítheti a szocialista üzenetet. A nemzetgazdasági miniszter másik érve pedig az volt (értsd: tömegesítés), hogy Botka a középosztályt sarcolná – márpedig ezt a kormány nem tűrheti. Varga argumentumával két baj van. Az egyik, hogy a középosztály brutálisan elvékonyodott (gyakorlatilag eltűnt), másrészt az, hogy azt a réteget, amelyik mégis középosztálynak érzi magát, nem fenyegeti Botka javaslata: vagyon és jövedelem hiányában (lásd írásunkat a március 25-i VH 16-17. oldalán).


Majdnem átlagfizetés

A tömegesség érzetét sietett erősíteni Bánki Erik, amikor azt állította: nem tartja kirívónak a havi egymilliós jövedelmet ma Magyarországon. A fideszes képviselő – egyébként az Országgyűlés gazdasági bizottságának alelnöke – mondását azzal kívánta aládúcolni, hogy a multik és a hazai nagyvállalatok vezetői is ebbe a fizetési kategóriába tartoznak. Ez vélhetően igaz, de durva csúsztatás ezt a kört reprezentatív mintaként beállítani.

És ezekkel a nyilatkozatokkal nagyjából ki is fújt az ellentámadás – ami nem örömteli a kormánypártnak.

Ugyanis 2010-es önmagával kénytelen szembenézni. Emlékeztetőül: ekkor építette fel a kormánypárt az „MSZP tele van korrupt politikussal”, illetve a „saját zsebre dolgozó bankárkormány irányítja az országot” toposzt. 2010- ben ez a két „hívószó” olyan erősnek bizonyult, hogy a Fidesz anélkül nyert simán, hogy bármilyen kormányprogramot felmutatott volna. Most hasonló elégedetlenség sűrűsödik. A közvélemény-kutatások szerint 2016 első felében a korrupció (illetve egy jelölt korrupt volta) még nem volt döntő tényező, így nem befolyásolta, hogy ki melyik pártra/jelöltre szavazna a választásokon. Továbbá 2016 márciusában az emberek az ország legnagyobb bajai közül a hatodik helyre tették a korrupciót. Mára azonban a „mutyi” a problémalista első helyére küzdötte fel magát.

Azaz remekül építhető a rablókormány toposz.

Szintén a kormány helyzetét nehezíti, hogy a luxusadóból beszedendő százmilliárdokból Botka az életminőséget alapvetően meghatározó közszolgáltatásokat fejlesztené – nevezetesen az egészségügyet. Aminek lerohadásáért az emberek zöme Orbánt hibáztatja: és ez a Fidesz-szimpatizánsok majdnem felére is igaz. (Hogy egészségügyi programmal akár választást is lehet nyerni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a lakosság kétharmada hajlandó többet fizetni és/vagy utazni, hogy jobb ellátásban részesülhessen – derült ki múlt héten a lapunk által rendelt Publicus-kutatásból.)


Gyurcsány túlféli

Ráadásul még egy dolog miatt fájhat a kormány feje: a gazdagkampány ugyanis egységesítheti a töredezett baloldalt, vagy legalább szavazóbázisát.

Igaz, ennek nem a Fidesz lehet az egyetlen kárvallottja, a DK is érzékeny veszteségeket szenvedhet. A Závecz Research azt mérte, hogy az emberek fele nem tudja megítélni, Botkával vagy Gyurcsány Ferenccel van-e nagyobb esély a kormányváltásra, ám azoknál, akiknek volt véleményük, 80 százalékban Botka a befutó. (Ez a teljes mintára vetítve azt jelenti, hogy a szocialista miniszterelnököt az emberek 40, a Demokratikus Koalíció elnökét a lakosság 10 százaléka favorizálja.) És ami igazán fontos, hogy a bizonytalanok (pártnélküliek) körében Botka tarol (lásd keretes írásunkat).

Ugyanis egyértelmű, hogy a kormányváltáshoz a baloldal mintegy 1,5 milliós táborán kívül 1 millió külsősre (bizonytalanra, kiábrándult szocialistára, fideszesre, jobbikosra) van szükség. Így aki a bizonytalanokat megmozdítja, az erősödhet érdemi kormányváltó alternatívává.

Ez pedig érzékelhetően zavarja Gyurcsány Ferencet. Aki bázisféltő zavarában azt találta mondani, hogy „én csak az idei évben 460 millió forint adót fizettem be. Több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog. Ha valaki ebben az országban adózik, az többek között én vagyok”. Szóval: Botka nem állította azt, hogy a gazdagok nem adóznak, hanem azt mondta: a társadalmi igazságosság jegyében többet kell fizetniük. Továbbá az esetek többségében a kormány oligarchái is több-kevesebb tisztességgel adóznak (Mészáros Lőrinc például 2015-ben 350 millió forintot fizetett be a NAV-nak), a baj inkább azzal van, ahogy bevételeiket (túlárazott közbeszerzések, cégek lenyúlása stb.) szerzik.

Illetve nem elhanyagolható szempont, hogy pont emiatt a stílus miatt építette meg sikerrel a bankárkormánykampányt a Fidesz 2010-ben. (Talán nem szégyen, ha egy megyei jogú város polgármestere nem keres életében 460 milliót.) Mindenesetre Gyurcsány pontosan érzi, hogy a gazdagkampánnyal Botka őt (és vele együtt a 2010 előtti világot) ugyanúgy üti, mint a Fideszt.


300 milliárd
forintot szedne be a gazdagoktól az MSZP


Luxusadóval sarcolná Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt azt, aki havi egymillió forintnál magasabb jövedelemmel bír; vagyona meghaladja a 100 millió forintot; 100 hektárnál több földje van.


Ráadásul nemcsak a Fidesz és Gyurcsány érezheti úgy, hogy most 2010 visszanéz, hanem a Jobbik is: Botka korteshadjárata ugyanis nagyban hasonlít a radikális párt hét évvel ezelőtti elszámoltatási kampányára. Csak éppen a Jobbik azóta kifáradt (egyetlen fideszes politikust sem tudott lebuktatni), illetve kiderült, hogy képtelen jobbról előzni a kormányt.


Ők is akarták
A Fidesz is kacérkodott a luxusadó gondolatával – 35 százalékos terhet rótt volna ki egyes termékekre, például ékszerekre, szőrmebundákra, nagy értékű autókra. Varga Mihály most azt magyarázza, hogy ez teljesen más elgondolás volt, hiszen nem magukat a gazdagokat sarcolta volna a kormány. Csakhogy luxuscikkeket más ritkán vesz, úgyhogy de.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!