Lackfi János író, költő, műfordító a 22 éves Simon, a 19 éves Margit, a 17 éves Dorottya, a 15 éves Johanna és a 12 éves Ágnes édesapja.

 
Lackfi János - Fotó: Raffay Zsófia

– A bölcsészet manapság nem örvend túl nagy megbecsülésnek, eltanácsolta erről a pályáról a gyermekeit?

– Mivel a költőség sem tűnik egy sikerágazatnak, mégis el tudom belőle tartani a családomat, igazán nem lenne jogos bármely szakmáról lebeszélni őket. Elsősorban az érdekelt, mi az, amit szívesen csinálnának, amibe képesek olyan megszállottsággal belevetni magukat, hogy később az adott szakma vagy hivatás favágás része se tántorítsa el őket. Legnagyobb gyerekünknél, Simonnál könnyű dolgunk volt ebből a szempontból, szinte csak a nyomtatott áramkörök érdekelték, egyenes útja vezetett a villamosmérnöki pályára. Margit lányunk szinte mindenben talált izgalmakat, filozófiától képzőművészetig, kémiától történelemig, irodalomtól biológiáig. Leginkább mégis orvosnak készült, s most nyüvi a SOTE-t, az is őt. Három kisebb lányunknál nagyobbak a bizonytalanságok, talán be is árnyékolta őket a nagyok céltudatossága, most bontogatják szárnyaikat.

– Mesélt nekik lefekvés előtt?

– Volt egy versrepertoárom, amiből elalvás előtt választhattak. Margit kedvence 3-4 évesen Berzsenyi Fohászkodása volt, egy kukkot sem érthetett belőle, de nagyon szerette. Aztán volt, hogy ők találták ki a szereplőket, s azokból kellett mesét fabrikálnom helyben. Mondjuk egy cica, egy porszívó és egy kísértet szerepeltetésével, semmi az egész. Saját dolgokat ritkán szedtem elő, bár két meseregényemet rajtuk teszteltem, és volt, hogy karácsonyra is mesét írtam-rajzoltam nekik.

– A leckék kikérdezése hogy ment? Tudott segíteni a matekban?

– Néhány jó verselemzős este volt, mikor kétségbe estek, hogy mi a bánatról szólhat Vörösmartytól például az Előszó. Aztán egy ideig nem kérdezgettek, s kiderült, azért nem, mert túl sok mindent mondok. Akkor megtanultam szépen négy-öt pontba összefoglalni a dolgokat. A matekról nemigen nyilatkozhatom, elég hamar túlléptek a kompetenciaszintemen. Az univerzális korrepetáló Margit volt, míg koleszba nem költözött, olyan élvezetesen beszélt a mitokondriumról, a vesztfáliai békéről vagy a Mengyelejev-táblázatról, hogy még én is odafüleltem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!